Emberek és sorsok: Szintai Kati kiállítása

Az Ősfehérvár Művészeti Alkotóközösség idei első székesfehérvári programját január 10-én, csütörtökön tartotta a Vörösmarty Mihály Könyvtár Oskola utca 7. szám alatti olvasótermében. Ezúttal „Emberek és sorsok” címmel Szintai Kati, Cserhát Art-díjas festőművész önálló kiállítására került sor.

A Vörösmarty Mihály Könyvtár olvasószolgálati osztályvezetője, Kihal Zita köszöntötte a kiállító művészt és a szép számmal megjelent érdeklődőket, látogatókat.

A tárlatot Sipos Mari, az ŐsfAlköz vezetője nyitotta meg bemutatva az alkotó életútját, munkásságát.

Hangsúlyozta: Mi emberek mondhatunk bármit bárkiről, vagy bármiről. A téma az utcán hever, van, aki meglátja, van, aki elmegy mellette és azt gondolja, ha nem lát, akkor az nem is létezik. Van, aki lefesti, van, aki megírja és van, aki kritizálja. Azonban ez mind rólunk, emberekről szól. Az emberközpontú valóságról.

Azt is az ember dönti el, hogy egy-egy alkotásban mi a lényeg és a lényegtelen. Mint ahogyan azt eldöntötte Szintai Kati Cserhát Art-díjas festőművész a zsűri különdíjasa, az Ősfehérvár Alkotóközösség fiatal tehetséges alkotója. Ő tudja, hogy mi a lényeg, vagy a lényegtelen, hogy számára mi a fontos. Egyedi stílusa, egyéni alkotásai megosztóak, néhány embernek visszataszítóak.

A közösség vezetője feltette a kérdést: De kérdezem én, amikor nap mint nap leül a család a televízió elé, vagy elmegy egy színházba, moziba, múzeumba, ott mindig csak a fényt, a csillogást, a jót és a szépet látja, ott nem lát árnyoldalakat?

A válasz természetesen az, hogy sajnos nap, mint nap láthatunk szörnyű dolgokat, eseményeket.

Szintai Kati művészetéről kiemelte: Egy alkotáson nemcsak a színek, a fények, az árnyékok is ott vannak. Amikor a világhálón megismerkedtem Szintai Katival és láttam, hogy nem kuncogó színeket, hanem a siralmas szürkét, feketét, árnyékot fest, akkor napokig töprengő, mélyen elgondolkodtató nyomást helyezett rám, feladatot adott nekem, hogy kutassam a lelkét, hogy válaszokat kaphassak arra: miért? Miért pont így, és miért ilyen sötét színeket vitt a vászonra, hiszen elég sötét, szürke és borús a hétköznapi élet egyébként is.

Miért pont a nyomorúságos sorsokat ábrázolja, miért nem fest színes virágokat egy ilyen fiatal tehetség?

Miért a ráncokat, a rút, cigarettafüsttől bűzös emberi arcokat ábrázolja, és nem a fényt a pompát?

Újságíróként ezt már én fűzöm hozzá, miután már több kiállításán láttam Szintai Kati képeit. Festményein megjelenik a kegyetlen sors, a kitaszítottság, az emberi gyarlóság, a magány és a hite vesztettség. Az emberi sors, a végzet. Sajnos az emberi élet valóban nemcsak fényből és pompából áll. Vannak olyan embertársaink, akik a perifériára kerültek, segítségre, támogatásra szorulnának!

Jó néhány képéről azt lehet leolvasni: emberek segítsetek! Egy nagy felkiáltójel! Kín és gyötrelem a sötét vásznakon.

Ez tehát Szintai Kati egyéni látásmódja, amely sok kiállítás látogatót meghökkent és elgondolkodtat egyben. Azonban a katarzis is a látótérben lebeg, hogy talán nekik is eljön egy jobb élet?

Biztosak vagyunk abban, hogy Szintai Kati még nagy jövő előtt áll. A Cserhát Művész Társaság budapesti gáláján is nagy sikerrel mutatkozhatott be, a szakmai zsűri mind a tíz alkotását jónak, dicséretesnek, kiállításra alkalmasnak találta. A tavalyi őszi gálán pedig kiérdemelte a szakmai zsűri különdíját is, az Art-díja mellett.

A kecskeméti Montázsmagazin „A nyár varázsa” című 2018. évi Antológiájában is több képe megjelent Katinak, Sipos Mari versével fűszerezve.

Eddig bemutatkozott a székesfehérvári Árpád Fürdő Galériájában, az ősi közösségi házban, Győrben, Turán, Budapesten és az idei évben is több helyre meghívták már kiállítani, munkásságát megismertetni.

Az ŐsfAlköz költői számos verssel tették még emlékezetesebbé alkotásait. Maga Lovag Bornemisza Attila, költő, író, esztéta, a Cserhát Művész Társaság elnöke most megjelent új verses kötetében is szerepeltette Szintai Kati Vízió című festményét, versével együtt. Sipos Mari fel is olvasta ezt a költeményt.

Az esten Szintai Kati válaszolt Sipos Mari kérdésire munkásságával, terveivel kapcsolatosan.

Mudrony Alojzia, az ŐsfAlköz dalos pacsirtája, a többszörösen díjazott Iglice Népdalkör oszlopos tagja ezúttal is énekével tette még hangulatosabbá a rendezvényt. Dabóczy Gergely festőművész, költő pedig a saját versével köszöntötte az alkotót, akárcsak Sipos Mari költő, festőművész.

Kihal Zita, a VMK olvasószolgálati osztályvezetője átadta kiállítása alkalmából a könyvtár és az ŐsfAlköz díszes oklevelét Szintai Katinak.

Szintai Kati „Emberek és sorsok” című kiállításáról riportot készített az alkotóval és Sipos Marival a Fehérvár Televízió, cikk jelent meg a Fejér Megyei Hírlap 2019. január 11-i számában és a FEOL online kiadásában is.

Sipos Mari elmondta, hogy az ŐsfAlköz következő összejövetelét január 21-én, hétfőn rendezik a Fő utcai Európa klubban.

Január 31-én, csütörtökön 17 órakor pedig T. Tamás Ferenc író, költő, mestertanár Fehérvár János című új kisregényének a bemutatója lesz a Vörösmarty Mihály Könyvtár olvasótermében.

A kiállítás egy hónapig látható az olvasóteremben. Az összejövetel ezúttal is a fehér asztal mellett, baráti beszélgetéssel zárult.

Székesfehérvár-Perkáta, 2019. január 18.

Csató József

Fotók: Koppán Viktor Dávid / Fejér Megyei Hírlap és plakátfotó