DÁTUM / NÉVNAP


HIRDETÉSEK

Szőke Imre e.v.
2431 Perkáta
Dr. Baráth Károly u. 51/A
+36 (30) 378 5478
imre.szoke19[at]gmail.com

Hosnyánszki László klíma- és villanyszerelés Perkátán és környékén

PatikaPlus Gyógyszertár Dunaújváros Tesco

B&D Kft - Dunaújváros

Suli-Soft-Design: a webes alkalmazások akadálymentesítője

József Attila Könyvtár Dunaújváros

A Perkáta Online az MTI hivatalos hírfelhasználója

legifotok.hu - Magyarország a magasból

VighFoto - esküvő, koncert, rendezvény fotózás

Mosonyi György könyvtáros, Perkáta szellemi életének motorja


„Ingenium cunctas nobile vincit opes.”
Túltesz a jól művelt elme a kincshegyeken. (Horatius, Szatírák, I., 44.)


Mosonyi György könyvtáros, Perkáta szellemi életének a motorja


Rendhagyó önéletírás...

1952. decemberében születtem Perkátán a Szent Imre telepi házunkban. Nagyapám elbeszélése szerint 16-án hajnalban nagyon hideg volt, a lovak hasig jártak a hóban, de azért sikerült elhozni édesanyámhoz a bábát. Fáncziné László Bözse néni pedig örömmel jelentette háromnegyed hatkor a türelmetlen férfinépnek, hogy megszülettem! A keresztségben dédöregapám nevét kaptam, így lettem György.

Szüleim munkás-paraszt emberek voltak, kiknek lételemük volt a munka. Édesapám először a II. világháború után Sztálinvárosban a kenyérgyárban, majd a Dunai Vasműben dolgozott egészen a nyugdíjazásáig. Édesanyám a helyi téeszben, majd a helyi Cipőüzemben dolgozott, de végül ő is a Dunai Vasműből ment nyugdíjba. 1983-ban megnősültem, feleségem Bitó Ágnes, óvónő a községben. Három gyermekünk van, kikre nagyon büszkék vagyunk! A fiam jelenleg a szakmájában külföldön dolgozik. Két lányom közül az egyik könyvtáros, a másik pedig pedagógus.

Önfeledt gyermekévek következtek a születésem után, melyből kimaradt az óvoda, hiszen nagyanyám otthon volt, a nővéremmel együtt vigyázott ránk. Udvarunk, házunk mindig nyitott volt a környék gyermekei számára is, de mi is szívesen „szomszédoltunk”. Az utca végén ott volt az úgynevezett vásártér, ahol a telepi gyerekek játszottak, fociztak, de ott volt közel a Pistola patak is. Kimehettünk még a téglaégető környékére, mely szintén remek játszóhely volt számunkra. Itt télen szánkázni is lehetett, a Faluhelyről nem is beszélve. A Pistola minden télen kiáradt, s az ártéri részen korcsolyázhattunk. Lassan játszva felfedeztük az egész falut, megismertük egymást s a felnőtteket.

Az állattartás is hozzátartozott az akkori falusi léthez. Ló, szarvasmarha, disznó, baromfi-félék, kutya, macska. Ezen kívül még ott volt a nagy kert, szőlő, különböző földek - bizony a gyerekeknek is be kellett segíteni a ház körüli munkákba. Így én is kapáltam, trágyát hordtam, állatokat etettem, megcsináltam azt amilyen feladattal megbíztak. Nagyon szerettem lovas kocsival a határt járni. Hol szénát gyűjtöttünk, hol a takarmányt takarítottuk be, hol csak úgy megjártattuk a Rigót, a lovunkat. Legtöbbször nagynéném férje, Újfalusi sógorom vitt magával a határba. Így tanultam meg, hogy merre van a Boszorkánysarok, Kukália, Pulai tanya, Rigler tanya, Sipőcz tanya, Forrás tanyák, Tagai tanya, merre kell menni Barátba, Tükrösbe, hol vannak a környező puszták, Kisperkáta, Mélyvölgy, Bárányjárás vagy Parrag puszta, ahol sokszor megfordultam, de tudnám folytatni a sort még számtalan hellyel. Ismertem az erdők, fasorok, mezők, dűlők neveit, szívembe beleivódott a táj és a falu szeretete. Gyerekkoromban biciklivel vagy gyalog is el-elmentünk barátaimmal a határba, erdőkbe, de hadakoztunk a Csiró vagy a Faluhely más-más „gyermekbandájával” is.

A Győry kastélyban levő általános iskola első osztályába, Bilics Erzsébet tanítónőhöz kerültem, aki „apácás” szigorral nevelt bennünket, beleértve a körmösöket is, melyet fogamat szorítva próbáltam átvészelni sírás nélkül, magamban pedig a felmenőit emlegettem. Ettől függetlenül kedveltük és szerettük őt, mert igazi békebeli pedagógus volt, akitől kiváló alapokat kaptunk a további tanuláshoz. 2-3-4. osztályban Felföldi Józsefné, Margitka tanítónő foglalkozott velünk szeretettel. Ő volt számomra a TANÍTÓNŐ, csupa nagybetűvel. Jó érzéke volt a gyerekekhez, játszva tanultuk meg a legfontosabbakat, igazi közösséggé formálta kis csapatunkat. Megtanított bennünket tanulni, átadta nekünk azt a tapasztalatot, hogy nyitott számunkra a világ. Nagy szeretettel emlékszem vissza rá. Ebben az időben már az iskolai könyvtárat is rendszeresen látogattam. Ötödik osztálytól nyolcadikig egy kedves fiatal tanárnő volt az osztályfőnököm, ő volt Vad Györgyné, Sarolta, aki koránt sem volt olyan vad, mint azt a neve mutatta. Matematikát tanított nekünk. Mindnyájan szerettük. Jó visszaemlékezni a klubdélutánokra is, melyet ő felügyelt. Engedte „kibontakozni szárnyainkat”, megvédett bennünket, ha valaki panaszkodott ránk a többi tanár, netán szülők közül. Kitűnő tanáraink voltak a többiek is, de nem szeretnék kiemelni senkit közülük. Valamennyien arra tanítottak bennünket, hogy aki dolgozik vagy tanul, az érvényesül. Ösztönöztek bennünket arra is, hogy nem csak a tananyagot kell megtanulni, hanem olvassunk hozzá, ezt külön értékelték is. Jó volt a közösségi élet is az iskolán belül, nem beszélve a nyári táborokról. Sokat tudnék mesélni erről, de ez egy másik történet. Jó osztályunk volt. Közülünk mindenki megállta helyét az életben, bárhova került is, akár továbbtanult, akár munkába állt. A tanulás mellett sokat olvastam, könyvtárba jártam, talán ezért is döntöttek szüleim úgy, hogy gimnáziumba íratnak.

Közelsége miatt a Dunaújvárosi Gimnázium (később: Dr. Münnich Ferenc, ma Széchenyi István nevét viseli) lett számomra a nyerő. Igaz, hogy német szakra jelentkeztem, de akkor még nem tudtuk, hogy először a latinos osztályt „töltik fel”, utána jöhet a többi… A későbbiekben már nem bántam ezt, mert nagyon jó baráti csapat alakult ki Jónás tanár úr osztályában. Szerettem ide járni, tanulni már kevésbé, de lehet, hogy ezt csak „sikk” volt mondani, mert a továbbjutáshoz ez elengedhetetlen volt. Egy momentumot emelnék ki a sok közül. Már 1969-ben segítettem Nagy Ottóné tanárnőnek, Klári néninek könyveket árusítani a gimiben. Ez olyan önkéntes plusz tevékenység volt a részemről. Mire harmadikosok lettünk, egyedül válogattam és hordtam a könyveket a könyvesboltból Klári néni bizományához. A gimiben mindenki ismert, ha valami kérés volt a könyvekkel kapcsolatosan már nekem szóltak érte. Elég nagy forgalmat bonyolítottunk le, közben megismertem az új kiadványokat, könyveket, ez a későbbiekben jó „tanulásnak” számított. Hasznosítani tudtam a megszerzett ismereteket, személyes kapcsolatokat. Érettségi után hívtak a Vasmű úti könyvesboltba dolgozni, de én inkább Perkátán maradtam. A helyi könyvtárba kerültem, ahol megüresedett egy álláshely.

Már gyerekkorom óta a könyvtár olvasója voltam, előadásokra, író-olvasó találkozókra jártam, tagja voltam az ott szervezett Színjátszó csoportnak, Bajó mami vezetésével 1969-től. Fellépésekre jártunk, falusi ünnepek műsorainak résztvevőjeként, társaimmal együtt. Színjátszó pályafutásom csúcsa a Bárányjárási fellépések voltak, melynek legjobb része az volt, amikor fellépés után megvendégelték a „művészeket”: egy kis sonka, szalonna, házikolbász és még sok finom sütemény és torta. Az ott élő emberek kedvességét sem lehet elfeledni. A fellépésekre az akkori tsz adott traktort, melynek a platóján utaztunk a helyszínre. 1970. december 6-án megalakítottuk az Ifjúsági Klubot, melynek első vezetője Domanyek Jenő lett. Már akkor kulcsom volt a klubkönyvtárhoz, amikor még dolgozója sem voltam. Elődöm a könyvtárban Havrilla János bácsi volt, aki nagyon szeretett minket, fiatalokat s örült, hogy én fogok odakerülni, mondván engem be sem kell tanítania... Azért én mégis sokat tanultam tőle: alázatot a munka iránt, megtanultam az emberek, olvasók tiszteletét, megismertem a könyvtárosi munkát, melyet Havrilla János szolgálatnak tekintett. Az olvasó kérése szent volt mindenekfelett! Idejét nem kímélte, legyen az este, avagy hétvége. Ezt is megtanultam tőle.

A régi könyvtár 1967-ben nyerte el új, korszerű formáját, 1969-től pedig, a szolgálati lakás megszűnésével, raktárral és klubteremmel is bővült. A Klubkönyvtárban könyvtári, könyvtárosi munkán kívül gyermekfoglalkozásokat szerveztünk, ezen kívül szakköröknek, kluboknak vagy más csoportoknak a működését segítettük a régi, úgynevezett „kiskultúrban”, ahol a könyvtár is volt. Író-olvasó találkozók, színjátszó csoportok, ismert tévés, rádiós személyiségek fordultak meg itt, de a népzene prominens képviselői, kiváló együttesek, ismert énekesek is vendégeink voltak. Falunapokat a kastélyparkban, színházi előadásokat, bálokat szerveztünk a Kultúrházban. Testvérklubokat fogadtunk Szabadegyházáról, Adonyból. Egyszóval a község kulturális életét fogtuk össze. Sok ötletünk volt, melyet meg is valósítottunk. Módszereinket mások is kipróbálták. Ezek közé tartoztak a jótékonysági rendezvényeink is. A 70-es évek végén már több jótékonysági koncertet szerveztünk a temető kápolna felújításáért. Ebben nagy segítőre találtam, Horváth Lászlóné Faragó Ili néni személyében, aki a szakszervezeti dolgozókat fogta össze a faluban. A tiszta bevételt Gelencsér Laci bácsinak adtuk, aki abban az időben az Egyházközség világi elnöke volt. Ez népszerű rendezvény volt, melyet a későbbiekben többször is megismételtünk. Bizonyára sokan emlékeznek még rá. Egy időben a művelődési ház égisze alatt is voltak jótékonysági célokért rendezvények, de nem intézményi programként, csak a ház tudtával és engedélyével, egyéni kezdeményezésként, a szervezésemben. Ili nénivel más közös rendezvényünk is volt. Bálokat és színházi előadásokat tartottunk a régi kultúrban. Opera és színházi előadásokat szerveztünk Budapestre autóbusszal, a sok kirándulásról már nem is mesélek.

Mosonyi György 1971-ben, pályakezdőként

Mosonyi György 1971-ben

Az öröm, hogy oda kerültem, ahol szerettem volna dolgozni, no meg a fiatalkori hév - mikor azt hiszi még az ember, hogy pótolhatatlan s nélküle nem úgy mennek a dolgok, ahogy kellene -, késztetett arra, hogy halogassam főiskolai tanulmányaimat, melyet csak később kezdtem el és fejeztem be, a Szombathelyi BDTF BTK könyvtár szakán. Majd az egyetemen folytattam a tanulmányaimat ELTE BTK-n. Megszereztem továbbá a felsőfokú kulturális menedzser képesítést is, melyet szintén tudtam hasznosítani munkámban.

Győry kastély - 2012.07.23. (fotó: Vigh György)

A Győry kastély főépülete 2012. július 23-án
(fotó: Vigh György)

A régi könyvtár épületéből 1975-ben költöztünk át a kastélyba. A régi épület megrogyott, a falak megrepedeztek, éppen időben jött a költözés. Számos anekdota ismert erről az időszakról, de bizonyára többeknek van egy története ezekről az időkről. Lovas kocsikkal, melyet a helyi tsz biztosított, hordtuk át a bedobozolt, kötegelt könyvcsomagokat, bútorokat. A helyi gazdák is segítőkészek voltak, úgyszólván mindenki eljött, akit csak hívtunk. Először a kastély emeleti részét laktuk be, a földszinti részt később újították fel. Úgy gondoltuk akkor, hogy az új könyvtárba majd tódul a nép. De sok-sok program, sok beszélgetés, találkozás, meggyőzés, bizonyítás és legfőképpen lelkiismeretes munka és idő kellett ahhoz, hogy, a kor színvonalának megfelelően dolgozzon, működjön a könyvtár. Ezt úgy érzem sikerült is elérni, ezt mindenki látta és tapasztalhatta, aki betért a könyvtárba. Perkátán a könyvtár mindig meghatározója volt a falu kulturális életének. Nagyon sok perkátai középiskolás, főiskolai vagy egyetemi hallgató ezt a lehetőséget ki is használta. A kötelező és a kért szakirodalom általában, ha nem volt meg könyvtárunknak, egy héten belül rendelkezésükre állt. Elvárás volt a részemről is, saját magammal szemben az, hogy ha bejön az olvasó és kér valami dokumentumot, rendelkezésére álljon az egész ország könyvállománya. Kulturális Minisztériumunk stratégiája volt ez! Ez nálunk így is működött, ezt sikerült megvalósítanom, nagyrészt pályázati pénzből, erre büszke is vagyok. Gyakran még más országok könyvtárai is segítettek ebben a munkában, de ott már egy-két hónap volt az átfutás: Ausztriából, Németországból, Angliából, Franciaországból, Brazíliából, az Egyesült Államokból, Kanadából, Lengyelországból is kaptunk könyvtárközi kölcsönzéssel könyveket.

Fokozatosan a kastély épületét is belaktuk. A földszinten Falumúzeum nyílt, melynek egyik termét később kézműves körök is használták. Két teremben, a hét öt napján zeneiskola is működött. A szabad termekbe gyakorolni is jöhettek a gyerekek, sőt még hétvégén is. Állandó fotókiállítása volt a kastélyban az iskolának, óvodának és a községnek is. Ez is látogatható volt nyitva tartási napokon. Nyugdíjas klubból volt kettő is, felszerelésüknek, edényeiknek is szorítottunk helyet. A babaklub megalakítása is jó ötletnek bizonyult, hála a védőnőknek és a merészebb kismamáknak, akik ennek a klubnak a létrehozását kezdeményezték. Kirakodós vásárokon gyermekmegőrzőként is jól működött a terem. Kiállító termünkben számtalan képzőművész bemutatkozhatott, de bemutatkoztak itt a civil szervezetek is. Keramikus, népművész, fotóművész vagy fotós, aki csak akart és megkeresett bennünket mindenki bemutathatta művészetét, munkáit. 2011 decemberében már 46 civil szerveződés működött a nagyközségben, nagy részük a kastélyban tartotta megbeszéléseit, foglalkozásait.

A jó munkához mindig kellettek segítők, barátok, olyan emberek, akik egy picit lelkesebbek a többinél, akik segítőkészek, akiknek nem gond az sem, ha fizikai munkát kell végezni. A sikeres szervezői munkát úgy lehet jól csinálni, ha az ember szabad kezet ad a többieknek. Engedni kell a fiatalokat, gyerekeket, felnőtteket ötletelni és dolgozni. Akkor tudod meg igazán, hogy ez a szemlélet milyen nagy kincs, ha meg vagy fosztva a szabad kezdeményezésektől, no meg akkor, ha nincs az ötletek mellé kellő anyagi támogatás. Egyedül nem megy, ezt nem kell bizonygatnom.

Elmondhatom magamról, hogy dolgoztam klubkönyvtárban, önálló községi könyvtárban, kulturális központ és könyvtárban, művelődési ház és könyvtárban, általános művelődési központ és könyvtárban, a neveket sorolhatnám, de mindig ugyanazon a helyen!

Közéleti munkát mindig végeztem. Pár évig tanácstagként is segítettem szűkebb lakó körzetünk munkáját, majd a rendszerváltozást követően 20 évig voltam a helyi Képviselő-testület tagja, mint önkormányzati képviselő. Ezzel együtt tevékenyen részt vettem az Önkormányzat Történeti Bizottságában, melynek egyik feladata a helyi zászló, pecsét és címer megalkotása volt, amit sikerrel, közmegelégedéssel elvégeztünk. Sajnos, nem volt ilyen sikerünk az utcanevek megváltoztatásával kapcsolatosan. Igyekeztünk a helyi elnevezéseket is belevenni javaslatunkba, hogy az utókorban jobban tudatosuljanak ezek a népi kifejezések, sajnos ez nem jött össze. Feladatunkhoz tartozott még a II. világháború perkátai áldozatainak felkutatása. Munkánkhoz három lelkes falukutató adott nagy segítséget. A Kossuth szobor felújítása, és az ünnepségek szervezése is egyik emlékezetes megbízatásunk volt. A Perkáta története című könyv összeállításához nagyon sok gyűjtő és kutató munkát végeztem. Úgy érzem maradandó értéket sikerült alkotni benne, a mai napig sokan szívesen forgatják. Képviselőként tagja voltam többször az ügyrendi bizottságnak, a szociális bizottságnak és a kulturális, oktatási és sport bizottságoknak is.

Közreműködtem a helyi újság, a Perkátai Hírek létrehozásában, első főszerkesztője voltam több éven keresztül. Alapítása óta (14 évig) tagja voltam és tevékenyen részt vettem a „Perkátáért” Közalapítvány munkájában, tagságom 2012 áprilisában szűnt meg hivatalosan is. Nagyon sok rendezvényt, civil szervezetet és intézményt támogattunk megalakulásunk óta, a Közalapítvány munkáját bizonyára ismerik a megjelent újságokból. Több évig vezetőségi tagja voltam a Magyar Könyvtárosok Egyesülete Fejér Megyei Szervezetének, valamint a testvértelepülési („Francia”) bizottságnak, segítve a Perkátára érkező francia barátaink munkáját, programját. Alapító tagja vagyok több perkátai civil szerveződésnek, így a Perkáta-Saint Maximin Baráti Körnek, a Függetlenek Perkátáért Egyesületnek és a Piszlang Senior Hagyományőrző Néptánckörnek. Munkám révén több civil szervezetnek ott voltam a megalakulásánál, segítettem létrejöttükben és tanácsokat adtam működésükhöz. Legemlékezetesebb a már említett ifjúsági klubé, majd a nyugdíjas klubé volt a '70-es évek elejéről. A legkedvesebb pedig Babaklub volt, no meg a 2007-ben alakult Rozmaring Népdalkör!

Emlékezetes esemény volt számomra, hogy a „Perkátáért” Közalapítvány nem feledkezett meg arról, hogy köszöntsön 2011-ben, a Magyar Kultúra Napján tartott rendezvényünkön. Egy plakettet nyújtott át Basticz Józsefné, a kuratórium elnöke s megköszönte a 40 éves munkámat, amit a kultúra területén végeztem.

Azt hiszem, mondhatom így: nekem a kastély, a könyvtár volt az életem! Mikor meghoztam a döntést, hogy nyugdíjba szeretnék menni, napokig úgy éreztem, hogy megszűnt körülöttem az élet! Döntésembe természetesen belejátszottak a helyi s országos politikai események is. A sajtó hangos volt az új nyugdíjra vonatkozó jogszabályok ismertetésével és az ezzel kapcsolatos találgatásokkal.



„Búcsúzó búcsúszó”

Nyugdíjba vonulásom után még hetekig bejártam a könyvtárba, hogy utódomnak zökkenő-mentesebb legyen a betanulás, betanítás. Többször átvettünk egy-egy munkafolyamatot, megbeszéltünk egy-két könyvtári feladatot. Lászlóné Editke gondosan feljegyzett mindent, úgy érzem, hogy boldogulni fog. Nem szeretnék terhükre lenni. Fiatalok, új ötletekkel, elképzelésekkel, de azért néha még most is bemegyek, ha segíteni kell! Nagy könnyítés a mostaniak munkájában, hogy különváltak a könyvtári és művelődésszervezői munkák (ezt Bogó Anikó végzi segítőivel). Egy-egy szakterületen belül több idő jut mindenre. Jó munkát és kitartást kívánok mindkettőjüknek!

Köszönetet szeretnék mondani mindazoknak, akik pályafutásom alatt segítették munkámat!

Perkáta, 2012. június 18.

Mosonyi György

További képek a búcsúzásról-búcsúztatásról...



Magam búcsúztatására...



Rita és Timi „vakarcstortája”



Rita és Timi „vakarcstortája”



Baráti csapattorta

Mosonyi György könyvtáros, Perkáta szellemi életének motorja (fotó: Vigh György)

A virtusvetélkedőn, 2011. augusztus 14-én
(fotó: Vigh György)

Mosonyi Györgyről nyugdíjazása kapcsán...

Mosonyi György, a József Attila Nagyközségi Könyvtár és Művelődési Ház eddigi vezetője kérte, hogy 2011. december 31.-kével nyugdíjba mehessen. A nyugdíjazás iránti kérelmét az önkormányzattal, illetve Somogyi Balázs polgármester úrral egyeztetve elfogadtam.
Mosonyi Gyurinak a perkátai könyvtár volt az egyetlen munkahelye élete során. 1971. július 16-tól dolgozott a könyvtárban. 1975-ben hagyta el egy kisidőre munkahelyét, mikor bevonult katonai szolgálatra. 1977-tól gyakorlatilag vezető beosztásban, hol, mint könyvtárvezető, hol, mint művelődési ház vezetőjeként végezte munkáját.
Miközben Gyuri személyes papírjait átnéztem - a munkába töltött idő kiszámításához - mintha egy kis időutazáson vettem volna részt. S a papírokat nézegetve nyert értelmet igazán a mondat: Mosonyi Gyuri több mint 40 évig vezette a könyvtárat.
Alig múlt 18 éves, mikor alkalmazottja lett a „Községi Tanács Könytár”-ának. Kezemben az 1971. július 15.-dikei dátummal írt „Önéletrajz”, s a csatolt fénykép. Gyuri személyéről bizonyára sokaknak van véleménye, de egy dolgot a különböző vélemények ellenére nem vitathat senki, személye, tevékenysége összeforrt Perkáta elmúlt 40 évének történetével. A könyvtár és művelődési ház történetével.
Kívánok nyugodt, de tevékeny nyugdíjas éveket számára, s köszönöm, hogy az átmeneti időben segíti a fiatal kolléganők munkáját, segít abban, hogy a művelődési ház és könyvtár működése zavartalan legyen!

Perkáta, 2012. január

Szilasy László

Forrás: http://www.amk-perkata.sulinet.hu/oldal/Tagintézmények/Könyvtár/Könyvtár.html

Magyar Könyvtárosok Egyesülete
Fejér Megyei Szervezete

  • 1998-ban küldöttnek választották
  • 2002-ben vezetőségi tagnak és küldöttnek is megválasztották
  • 2007-ben az ellenőrző bizottság tagjává választották
  • 2010-ben újra az ellenőrző bizottság tagjává választották
  • 2010. november 8-án ünnepelte a szervezet megalakulásának 40. évfordulóját. Ebből az alkalomból 16-an kaptak EMLÉKLAPOT, köztük Mosonyi György is, az egyesületben végzett munkájának elismeréséül.

Forrás: http://www.vmmk.hu/mke/Tortenet.htm

Ajándékozások

  • „Nagyszüleink öröksége”: perkátai hagyományok tárgyi és szellemi kincsek (a DVD Mosonyi György perkátai könyvtáros ajándéka)
  • Fejér Megyei Múzeumok Igazgatósága - Szent István Király Múzeum néprajzi gyűjteménye:
    A bemutatott tárgyak között találhatók népi hangszerek, például egy keményfából készült, négyhúros tambura Perkátáról, Mosonyi György ajándékozásaként.

Forrás: http://www.jakd.hu/index.php?p=ajanlo003
http://artportal.hu/intezmenyek/
fejer_megyei_muzeumok_igazgatosaga_szent_istvan_kiraly_muzeum


Ez egy ingyenes Dreamweaver sablon, amelyet a JustDreamweaver.com készített.

Impresszum      Adatkezelési tájékoztató