Deutsch 
Azok a hajnalok
Rádiós ébresztődet már régen a halott-ugrasztó elviselhetetlen visítására kapcsoltad, a szelídebb hangra többször egymás után sem ébredtél fel. Minden reggel pontban négykor ébreszt, pedig milyen jó lenne még egy órácskát szundikálni! Félálomban irány a konyha, amíg a kávé elkészül, a fürdőszobai teendők is letudva. A forró, illatos kávé az első jó dolog, amiért érdemes ilyen korán talpon lenni. Kellemes percek után gyors öltözködés, sietség. Mint mindig, ma is nyugtalanít, hogy lekésheted a buszt. Ugyanazok az arcok évek óta; megfáradt vonások, kiégett, bávatag tekintetek. Lecsukott szemmel elviselhetőbb az utazás, mennyivel jobb lenne, ha a sofőr nem úgy húzná az íveket, mintha nem is emberek, hanem krumplis zsákok volnának mögötte.
Rövid séta, újabb várakozás, s a helyi járaton már valamivel élénkebbek az utasok. A gyár hidegzuhannyal felérő ébresztője az öltözőszekrények fémes csikorgásának zsigerekig hatoló nyilallása; még néhány perc, és kezdődik a munka. Nap, mint nap - mindig ugyanaz. Gépies mozdulataidban nyoma sincs a bizonytalanságnak, de az érdeklődésnek sem. Hegyekben áll a munka, évek óta egyforma feladatok. Eleged van! De összeszorítod a fogaidat, és robotolsz, miközben alig várod, hogy leteljen a munkaidő! Délután valahogy másképp rideg az öltözőszekrény. Ahogy másképp élénkek a buszon utazók is. Jó nekik, mindjárt otthon lesznek, neked még a helyközi járaton is utaznod kell!
Ma mégsem sietsz, ahogy szoktál, muszáj kiszakítanod egy rövid kikapcsolódásnyi időt. A közeli park felé indulsz. Lépteidet nem lassítja az egész napi fáradtság. Ellenkezőleg! A hatalmas fák, cserjék és virágok alkotta tündérkert valósággal magába szippant. Tagjaid ellazulnak, a gravitáció egy padra parancsol. Kényelmetlen - nem baj. Pilláid elernyednek, lassan összezáródnak. Élvezed a langy napsütést, a fakadó növényzet fanyarkás illatát, a rigófüttyöt, a nyugalmat, az egyedüllétet, ami oly kevésszer adatik meg. Nem gondolsz idegőrlő, monoton munkára, véget nem érő otthoni teendőkre, anyagi nehézségekre, de még a gyerekekre sem. Jól esik ez az üresség, a lebegés a színtelen, testetlen, felszabadító, semmiben. Rég éreztél hasonlót, kár, hogy csak röpke percek ajándéka az emelkedettség. A varázslat akkor kezd realitássá töpörödni, mikor a gyerekek vonásai kúsznak képzeleted perifériájára. Szemeid csukva, az andalító perceknek még a foszlányait sem akarod elengedni. Maradni, ameddig csak lehet! De már szűnik a lebegés, valami nesz is beoson feltudatod résnyire nyílt kapuján.
Mély sóhaj - újra itt vagy. A hang irányába fordulsz, egy férfi ül a szomszédos padon. Egy hajléktalan - szelíd embernek látszik - aki elnyűtt, koszos szatyorban a vacsorára félretett falatokat keresi. Szertartásosan kihajtogatja a papírt, majd lassan eszegetni kezdi az üres kenyeret. Nem néz feléd, sehova sem néz, mintha saját magát sem akarná látni.
Őt nem érinti a park varázsa, jól látod, ez a kevéske jó sem ér el hozzá. Bezárult a világ nem csak előtte, körülötte is. Vajon mi maradt neki? Két piszkos szatyorba gyömöszölve kétes tisztaságú ruhák, egy ócska hálózsák, és néhány alapvető tisztálkodási eszköz, egy palack víz, semmi egyéb. Cipő a lábon, sapka a fejen, pénz - már ha van - elfér a zsebben. Nem köti semmi senkihez. Hiszi vajon, hogy szabad? Vagy inkább szenvedi a kötöttségek nélküliségének ingoványát? Gondol még azokra, akikhez egykor tartozott? Van még számára visszaút? S, ha nincs, merre tovább? Vajon van még valami, amiért érdemes sietnie valahová? Egyáltalán… van valami, amiért reggel jó kinyitni a szemét?
Ilyesféle kérdések tódulnak tudatodba, kíméletlenül tova űzve az iménti varázslatot. De nem akarsz válaszokat. Nem akarod magadhoz közel engedni félresiklott sorsának egyetlen részletét sem. Ez az a pillanat, amikor hirtelen másként látod saját életedet, ami furamód sok idő után végre tetszik. Van otthonod, munkád, szerető család vesz körül, és néhány barát. Most az sem teher, hogy ingázni kell, hisz a városban nem lehetnének házi kedvenceid, kerted sem lehetne. A kert melyre munkaigénye miatt oly sokszor, mint nyűgre gondolsz.
Nem könnyű, de élhető élet a tiéd; az órádra pillantasz, és elindulsz. Néhány lépés után azonban megtorpansz, ezért a felismerésért - úgy érzed - tartozol. Jobb ötlet híján zavartan leteszed mellé a látványpékségben vett pogácsákkal teli zacskót, érzed a megkönnyebbülést, felszabadultan folytatod utad. A nap hátralévő tennivalóinak számbavétele után szinte ujjong benned: jó, hogy vannak, és jó hogy olyanok azok a hajnalok!
Perkáta, 2013. április 25.
Szabó Terézia
Az írónő kérése
Mellékelek egy újabb írást, bízom benne, hogy bár témája többekben is felmerülhetett, senki sem írta meg eképp. Egyben kérem, hogy amennyiben elfogadhatónak tartja, május elseje előtt ne közölje.
Üdvözlettel:
Szabó Terézia
A szerkesztőség válasza
Ezúton is köszönjük Szabó Teréziának az újabb írását! Mi teljesítjük a kérését, s a kívánt határidőt betartva közreadjuk azt.
Perkáta Online (HCJD & HLSZ)
SZABÓ TERÉZIA TOVÁBBI ÍRÁSAI
Az írások a kívánt címre kattintva érhetők el.
[ 2012-02-08 ] Nyugi!
Szia Mamikám!
Bocs, hogy eltűntem és csak most hívlak, de egész eddig aludtam.
Sajnos a salátakülönlegességre még várnod kell, kisebb bonyodalmak akadályozták, hogy minden hozzávaló meglegyen.
Történt, hogy elmentem ugyan a piacra, ahol listával a kezemben ötször jártam körbe a standokat, de vásárolni semmit sem sikerült. Pedig volt ám minden, mi szemszájnak ingere; még vevőtájékoztatók is. A kis táblácskákon árak és feliratok: cseri, ubi, kápi, pari, foki, meg ilyenek.
A szobatársaim szerint, miután behoztak, még percekig üvöltöztem: paradicsomot akarok, uborkát, és káposztát, meg fokhagymát! Állítólag két adag nyugtatót nyomtak belém, mire elcsendesedtem. Át is aludtam a napot.
Mamííí! Gyere értem, amilyen gyorsan csak tudsz! Érzem, megint rám fogják húzni a kényszerzubbonyt. Most osztják a vacsorát, és az egyik beteg fennhangon örvendezik: Szupi! Toji-noki a vacsi.
Szabó Terézia
[ 2012-01-05 ] Egy kis humor: celebek újévi fogadalmai
Perkáta - Az alábbi fogadalmak fikciók, a szerző szüleményei. Köszönjük, hogy megosztotta velünk!
Fekete Pákó
Ebben az évben beszédtanárhoz fogok járni.
Az év végén már hibátlan magyarsággal mondom bárkinek: te kocsog.
Bakács Tibor Settenkedő
Mindent megteszek annak érdekében, hogy 2012-ben szalámikat zsűrizhessek!
Hajdú Péter
Csatlakozom a mozgássérültek érdekeit erőteljesebben védőkhöz.
Feltétlenül meg kell duplázni a számukra fenntartott parkolóhelyek számát!
Stohl András
A mindennapok nehézségei ellenére továbbra is igyekszem megőrizni eredeti szexuális irányultságomat.
Szabó Terézia