Soma Emlékverseny 2015

Eleinte nem igen akartam cikket írni erről a versenyről, mert úgy gondoltam néhány közeli ismerősömön kívül úgy sem érdekelne senkit. De mivel felkértek rá, így örömmel elmondom a véleményemet róla.

Az egyik dolog, ami által egy fokkal jobb lett, mint a tavalyi, hogy egy játékossal több nevező vitte végig a verseny. Tavaly heten neveztek, de ebből kettő kiszállt félidőben. Most hatan indultak és senki sem hagyta félbe. Sajnos, ez a létszám is elég röhejes az elváráshoz képest. Az egyik probléma az volt, hogy a verseny indítványozója, K. János ragaszkodott az 1000 Ft nevezési díjhoz. Bár, régen nem jelentett akadályt senkinek, de a tavalyi kudarc után éreztem, hogy sokakat már ez is vissza fog tartani. Amennyire ő nagyon akarta ezt a rendezvényt, épp annyira nem vett részt rajta. Utolsó percben telefonált, hogy nem tud eljönni betegség miatt. Ezzel csak az volt a baj, hogy félidőben mégis megjelent, és bár nem akart nevezni, de néhány versenyen kívüli partira mégis tudott időt és energiát szakítani. Nem volt jó érzés, hogy amikor egy-két ember benevezése is ennyire sokat jelent, hogy ne legyen túl nagy égés, mégsem lehetett rá számítani. A nevezési díjról még annyit, hogy volt, aki mondta is nekem, hogy csak emiatt nem tud eljönni, mert anyagi gondokkal küzd. Pedig ő is egy jó ellenfél lett volna.

Természetesen voltak, akiknek munka vagy családi okok miatt kellett kihagyni a megmérettetést. De mégis úgy érzem, mintha régen mindenki jobban ráért volna. Az ezer forint tulajdonképpen a serlegen kívüli nyereményekre lett volna visszaforgatva, de ennek így még önmagában nincs teteje. Jómagam annak idején ezt egy részvételi díjnak éltem meg, hogy sakkozhassak ezen a rendezvényen, amit mindig egy évig vártam. Nem érdekelt se a serleg, se a nyereménytárgyak, csupán az élmény és a győzni akarás. Ebben a formában annak az élménynek már nem fogom többé érezni az ízét. Elhidegült és erőltetetté vált.

A helyiség világítása sem alkalmas ilyen rendezvényre, mert ezeknek a lámpáknak a célja nem a legjobb látási viszonyok biztosítása, hanem a hangulatteremtés. Ezzel nincs is semmi gond, minden ilyen vendéglátóegység belterében ilyen a világítás, éppen ezért nincs értelme itt komolyan sakkozni. Ki kell vinni a versenyt egy arra alkalmasabb helyre.

Somogyi Balázs polgármester, aki Somogyi József (Soma) fia, említette, hogy szeretné majd jövőre a felújított kastélyban megrendezni, és magasabb szintre emelni az emlékversenyt. Ennek én nagyon örülnék, és támogatni is fogom. Az idei verseny sikertelenségében az is közrejátszik, hogy a hobbisakk már szinte kihalt, és csak a leigazolt versenyjátékosok maradnak. Ez utóbbi egyáltalán nem jellemző a községünkre, ugyanis rajtam kívül csak egy ember van még. Jó lenne egy komoly sakkoktatást elkezdeni az általános iskolában, hogy az új tehetségek alkothassanak sakkcsapatokat, akik Perkátát képviselve járnák az országot és szereznének győzelmeket és hírnevet. Továbbá a jelenben is lehetne hivatalos versenyeket ideorientálni, ahol több tíz profi versenyző is játszana, és számítógép által kisorsolt svájci rendszer működne.

Az eredmények adminisztrálását, és az órák folyamatos beállításait Palásti Ágnes vállalta, és oldotta meg ügyesen. Az eredményhirdetést Czirák Ferencné végezte. A serlegeket idén is Somogyi Balázs biztosította. Hálás köszönetem nekik, és még annak az öt plusz egy embernek, akik tartották a frontot. Az első helyezést megint sikerült elérnem. Második Kozák Tibor lett, aki nem volt könnyű ellenfél. A tavaly csak majdnem, de idén már egyértelműen harmadik helyezett Czirák Ferenc lett. Negyedik helyezett Szalai László, a Sárosdi Sakk Egyesület kapitánya, aki bár dobogóesélyes volt, de nem játszott teljes gőzzel, mert nem tudta komolyan venni. Ötödik helyen Puer Zoltán végzett, aki több éve jön le hozzánk Fehérvárról játszani. Hatodik Pavlicsek Imre lett, aki már a legelső Peru sakkversenyeken is lelkes résztvevő volt. A plusz egy ember Fantsek László volt, aki gyakran nevez a versenyeimre. Szívesen jött volna előbb, de csak félidőben érkezett, így nem tudtuk beleszőni a táblázatba, ezért csak versenyen kívüli partikat játszott velünk. Háder Pál is benézett hozzánk és játszott néhány partit. Ő is lelkes játékos volt korábban...

Megjegyzem végül, hogy a nevezési díjat idén is visszamondtuk, nem kértük senkitől.

Remélem, hogy 2016-ban már méltó körülmények között, több részvevővel és magasabb szinten rendezzük meg a Soma Emlékversenyt!

Perkáta, 2015. december 21.

Csordás Péter

Képek az emlékversenyről

Szerkesztőségünk ezúton is hálás köszönetét fejezi ki Palásti Ágnesnek, aki rendelkezésünkre bocsátotta az általa készített képeket.