Hogyan tovább?
Interjú erről-arról Sipos F. Tamással

Korábban olvastam is arról, de a Facebookra kitett képeid is azt bizonyítják, hogy szabadidődben szívesen biciklizel. Hamarosan itt a jó idő, a természet kicsalogatja az embereket a négy fal közül... Mennyi időd van erre?

- Imádom a bringámat, leginkább, amikor külföldre megyek autóval, benne vannak a bringák.




Van-e kialakult társaságod?

- A fiammal, vagy egy-két haverommal bringázok.

Merre szoktál járni?

- Előre kinézek egy régiót. Megtervezek egy 500-800 km-es kört. Aztán ahogy esik, úgy puffan jelleggel a rászánt időmennyiségen belül megoldva: tele spontán kalandokkal, batyuval a bringán, semmi előreszállásfoglalással. Lehet koppanni is éjfél felé, mikor pont ott nincs semmiféle szállás. Legutóbb emiatt megdöntöttük a napi csúcsot. 190 km hegyen-völgyön át, reggel 9-től hajnali 4-ig tekertünk...

Mivel foglalkozol még szabadidődben?

- Szeretek még horgászni és kertészkedni.

A szeretteidre jut elég idő a sok elfoglaltság mellett? Gondolok itt a családodra és a barátaidra.

- Igen, általában jut, mivel a zenélés a mai Magyarországon nem csak szezonális, de szinte csak péntekre-szombatra korlátozódik. Így az ember hétközben ráér. Kivéve a lemezfelvételek periódusát, illetve az azt követő reklámkampány időtartamát.

Személyes benyomásom az, hogy egy közvetlen, nagyon barátságos, sztárallűröktől mentes ember vagy, aki úgy gondolom, a hétköznapokban is „normális” életet él. Mégis érdekelne, milyen vagy civilben?

- Ugyanilyen vagyok civilben is, ahogy Te is megismertél engem.

Evezzünk most egy kicsit szakmai vizekre. Nehezen vállaltad el a Republic felkérését?

- Nem kellett túl sokat gondolkodnom, hogy elvállaljam-e. Már csak a régebbi jó kapcsolatom miatt is, bizonyos zenekari tagokkal. Hatalmas volt a megtiszteltetés, hogy a Republic zenekar rám gondolt. Én lehetek az, aki segíthet az élő koncerteken, énekelhetem Cipő dalait. Társ lehetek abban, hogy a dalok - ez világviszonylatban is hihetetlen erejű és hatású életmű - ne tűnjön el a koncertszínpadokról.

Hogyan kezdtél neki a felkészülésnek?

- Katarzis élmény volt nekiállni a Cipő életmű áttanulmányozásának, a kiválasztott dalok elsajátításának. A dalok mélysége által közel kerülni annak az embernek a lelkéhez, aki rövid idővel azelőtt végleg eltávozott.
A dolgot különösen nehezítette az, hogy valamilyen okból nem kaptam meg az ének nélküli verziókat, tehát folyamatosan Cipővel kellett próbálnom itthon, egyedül a négy fal között. Sokszor előfordult, hogy képtelen voltam folytatni. Csak másnap tudtam összeszedni magamat...

Milyenek voltak a próbák?

- A próbákon nem mertünk egymás szemébe nézni. Mindenki a könnyeivel küszködött. Természetesen előadásmódban lejjebb vettem saját magamból. Előfordult nemegyszer, hogy leállítottam a dalt, s meg kellett kérdeznem a többiektől, hogy mit szeretnének, mert ha klónt, akkor nem vállalom. Nem akartak klónt, hála Istennek! Cipőt nem lehet pótolni - ez egyértelmű.

Mi volt a koncerteken?

- Igen, aztán jöttek a koncertek. Sajnálatos és megérthető, hogy túl rövid volt az idő a tragédia és az újrakezdés között. Abszolúte egyetértek azokkal, akik ezt kifogásolták. De lévén ők laikusok, meg kell érteniük, hogy jó pár éve már a magyarországi koncertezés szezonja májustól októberig tart. Ennyi! Nem biztos, hogy egy év kihagyást túlélne bármilyen zenekar, a megrendelők lehet, nem hívják őket többé.

Hogyan fogadták az új felállású zenekart a szurkolók, barátok, ismerősök, rajongók?

- A Republic rajongótábort két részre osztotta a tragédia. Az egyik fél alapból elutasította a bárminemű folytatást. A másik oldal belátta, hogy tovább kell vinni... Következésképpen az ellenkezők nem is voltak jelen a koncerteken. Így a nyár folyamán 35-40 nagysikerű koncertet adott a zenekar. Az első két hónapban az első három sor folyamatosan sírt. Nagyon meghatott ez a tiszta, őszinte megnyilvánulás. Nem volt egyszerű dolgom...

Mikor érezted, hogy teljes értékű tagja lettél a zenekarnak?

- A koncertek során igyekeztem belevinni saját egyéniségemet a dalokba. Persze maximálisan tiszteletben tartottam azokat a mély gondolatvilágú dalokat, melyek sallangmentes előadásmódot igényelnek. Június tájékán a zenekar menedzsere és a tagok is hangsúlyozták, hogy teljes jogú tagja lettem a csapatnak, a „kisegítő” státuszt nyugodtan felejtsem el, hosszú távra tervezünk.

Mikor fordult a kocka?

- Ősszel. A koncertszezon végén valahogy megváltoztak a dolgok. Párhuzamosan azzal, amikor a fiúk elkezdtek próbálni a színházi darab kapcsán. Kezdett megszűnni közöttünk az aktív szakmai kommunikáció. Folyamatosan szorgalmaztam a meetingeket, a közös beszélgetéseket, de sajnos minden próbálkozásom hiábavaló volt. A célom az lett volna, hogy a zenekar egységes álláspontra törekedjen. November környékén - a zenekar télen a színházzal lesz elfoglalva - több alkalommal kérdeztem őket, illetve a menedzsert, elutazhatok-e januárban? „Menj csak!” - volt a válasz.

Aztán jött a Fábry Most - nélküled. Hogyan érintett Téged?

- Így igaz, jött egy lehetőség a zenekar részére, hogy januárban felléphet a Fábry Most c. műsorban. Ez meg is történt - nélkülem. Ez engem hihetetlen kellemetlenül érintett. Így megmaradt rajongótábor is megosztódott. A látszólagos egység egyértelműen csorbát szenvedett. Már én is éreztem, hogy valami megszakadt köztünk. Kereken egy hónap telt el úgy, hogy kétségek között lebegtem, ami a lelkemnek adott egy negatív dózist.

A bulvársajtóban hol ez volt, hol az volt olvasható. Tulajdonképpen mikor mondtátok ki a válást?

- 2014. március 7-én sikerült testületileg leülni, s megbeszélni, hogy egymás nélkül megyünk tovább, békében, barátságban, hiszen megértettették velem, hogy egyéniségem, karakterem, múltam mégsem tudott egy év alatt besimulni az ő erős egységükbe. Nagyon sajnáltam, amit hallottam, de csak annyit tehettem, hogy elfogadom a döntést. A hivatalos bejelentés időpontjával nem értettem egyet. Kegyeleti okokból nem voltam jelen március 11-én az RTL Klub reggeli műsorában.

Mi a helyzet most?

- Már nem vagyok a Republic tagja.

Szerinted miért következhetett be ez a válás?

- Nos, én úgy gondolom, a színházzal kapcsolatosan érhették őket bizonyos hatások, amiket egy aktívan koncertező rockzenekarként talán máshogy lehetett volna kezelni, hiszen a két tevékenység merőben más. A színészekkel való koncertezés a Republicot emlékzenekar kategóriába sorolná - szerintem. Kicsit úgy érzem magam, mint '93-ban, amikor az Exotic megszűnt, hogy a magam útját kell járnom, kompromisszumok nélkül.

Hogyan élted meg a zenekar tagjaival töltött időt?

- Jól elvoltunk. Az elmúlt év nemcsak színpadi emberként, de magánemberként is eddigi életem katartikus, végletekig felkavaró, hihetetlen emóciókkal dúsított periódusa volt. Megjártam a poklot, a mennyországot, és a vége felé megint a poklot, úgy érzem.

Vannak terveid a közeljövőre?

- A szólófellépéseim újraaktiválása.

Készülsz új dalokkal?

- Szeretnék új dalokat, igen. Úgy érzem, van bennem lendület, tettvágy, mondanivaló.

Hogyan tovább?

- Hiszem, hogy nem csak a 20 éveseké a világ, és ahogy a Republic 67 koncerteken is kitűnő hangulatok voltak, úgy gondolom, továbbra is menni fognak a dolgaim, ahogy a Republic előtt. Bár, ez nem napi szintű médiajelenlétet takar, fellépéseket viszont bőven. Ugyanis az emberek szeretnek önfeledten szórakozni közismert dalokra, amiből nekem van egy jópár. Az emberek szeretik azt is, ha mosolygunk egymásra, ha őszintén beszélünk, ha úgy érzik, részesei lehetnek egy színpadi produkciónak, s ha megkíméljük őket arra a rövid időre a mindennapok gondjaitól.



Vannak konkrét meghívásaid az elkövetkező hetekre, hónapokra?

- Alakul a dolog, de ne felejtsük el, a közelgő választásokkal vannak elfoglalva most az illetékesek.

A rajongók, követőid kíváncsiságát kielégítve kérdezem, hogy hol és mikor láthatunk Téged legközelebb?

- Meg fogom osztani az infót a megfelelő időben.

Mit mondanál befejezésül?

- A történtek ellenére a Republic zenekarnak hálával tartozom az elmúlt év élményeiért, a lehetőségért, hogy Cipő csodálatos dalait tolmácsolhattam.
Sok sikert, Fiúk!

Köszönöm az interjút!

Budapest, 2014. március 19.

Vigh György (HCJD & HLSZ)

Fotók: a szerző felvételei, kivétel az első kép: Facebook