Az új kultúrpolitikus

Népszava - L. Simon László a külső szemlélő számára egyik napról a másikra vált a Fideszes kultúrpolitika alakítójává. A 2010-ben debütált képviselő rögvest elnöke lett a Parlament Kulturális Bizottságnak, most pedig a Nemzeti Kulturális Alapnak az elnökévé avanzsált. Politikai múltja alig van, nem is tagja a Fidesznek.

A Parlament kulturális és sajtó bizottságát, a pártjukba jól beágyazott politikusok irányították a múltban, L. Simon pozíciója másféle. A bizottságban és albizottságaiban nem folyik jelentős munka, az elnök viszont egyéni képviselői indítványaival nemcsak a bizottság, hanem sok esetben a tárca feladatát is átveszi. A leletmentő ásatások jogát a megyei múzeumoknak visszaadó javaslatával beelőzte a kabinetet is, mondják volt is ebből némi feszültség, de ő folytatta le például az előadó művészeti törvény módosításának tárgyalásait. Ő nyújtotta be az NKA törvény két módosítását.
Javaslataira ugyanaz a hektikusság és esetlegesség jellemző, mint általában a Fidesz törvénygyárára, ahogy a kulturális terület elszámoltatása is teljes kudarccal végződött, már nem is hallani az erre a célra létrehozott albizottságról.
Volt azonban rá eset, hogy szembe ment a kabinettel. A 2011-es költségvetés tervezetben a Magyar Mozgókép Közalapítvány 6,4 milliárdos támogatása helyett alig több 1 milliárd szerepelt, L. Simon, egy huszáros vágással, - nem véletlenül tartotta a családi legendárium, hogy Simonyi óbester volt a család egyik felmenőjének unokája - átnyomott a kulturális bizottságon egy módosító indítványt, hogy 3,5 milliárddal növeljék az alapítvány költségvetését, ám egyeztetés híján a Parlament leszavazta a javaslatot. Ez nem szokás a Fideszben. Az eset jól mutatta, hősünk annyira gyakorlatlan vagy magabiztos, hogy azt hiszi, felül írhatja a párt(politika) játékszabályait. Esetleg inkább arról van szó, hogy kockáztat, magasan kezdi a licitet, hogy végül elérjen valamit.
Az örökségvédelmi törvény legutóbbi módosításánál is hasonló a helyzet, amely az ásatások idejének és összegének maximalizálásával azokat a megyei múzeumokat sújtja, melyeknek korábban a régészeti jog visszaadásával kedvezett. A szakma háborog. Ám ő azt sejteti, hogy javaslata segíthet elkerülni egy sokkal rosszabbat. Veszélyes játékok ezek, de hoznak némi népszerűséget.
Megjelenik a legfontosabb kulturális eseményeken. Minden fontos kultúrpolitikai kérdés tárgyalásakor jelen van, igaz csak a háttérben. Politikai érzékét mutatja, hogy a legkényesebb ügyektől óvatosan távol marad, sem Alföldi Róbert ügyében, sem az Opera főigazgatói pozíciója körüli küzdelemben nem exponálta magát. Építi a karrierjét, Szőcs államtitkár és a tárca passzivitása is kapóra jön neki.
Nyílt titok, hogy korábban is voltak vitái Szőcs Gézával, különösen azért bírálta, mert nem sikerült a politikai és szakmai piacon eladható projektekkel előjönnie a tárcának - vélekednek forrásaink. L. Simon az államtitkár hibájaként rótta fel, hogy rosszul kezeli a Jobbik nyomását, mellyel rendre belehajszolja a kínos magyarázkodásokkal járó, vagy döntésképtelenség látszatát mutató lépésekbe. Így pozitív kommunikáció helyett Alföldi ügy van, a Szabó Ervin Könyvtár átnevezése ügy van, magyarság kutató központ ügy van...
A szókimondóbbak azt állítják, a dinamikus L. Simon nehezen viseli Szőcs bénázást, mások azt állítják, L. Simon egyszerű karrierista, Szőcs helyére tör.
Az elmúlt hónapokban többször interpellálta az államtitkárt a Parlamentben. Apróbb kérdésekben emelt szót. Legutóbb viszont élesen kérte számon az államtitkáron, hogy a művészeti szervezeteknek a minisztérium hibájából nem kapják meg a pénzüket. Két nap múlva 1,3 milliárdot utalt a tárca.
A vájtfülűek az éles szóváltásból azt szűrték le, megváltoztak az erőviszonyok. Még azon a héten be is igazolódott a gyanú, igaz csak egyet lépett előre, Jankovics repült, és ő lett az NKA elnöke. Szőcs egy szót sem szólt. Ebből is kihagyták. A jelen helyzetben az NKA ez évre tervezett 10 milliárd körüli bevételével ma fontosabb, mint bármikor. L. Simon egyelőre csak annyit mond, spórolni akar az alap működésén, ám vélhetően nagyobb szabású átalakításokat kezd el, csökkenti a kuratóriumok számát, s amit nem tett meg Szőcs Géza Jankovics unszolásra sem(!) - lecseréli az előző elnök korszakából itt maradt kurátorokat. Ismerve L. Simon habitusát, minden eddigi elnöknél aktívabb lesz. Ráadásul politikusként sem lett visszafogottabb, hangos sajtóeseményt szervezett a héten aköré, hogy feljelentést tett a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány ellen.
Az elmúlt napok történései azokat látszanak igazolni, akik Szőcs utódát látják benne. Erre ugyan még várni kell, Orbán vélhetően egyelőre nem válik meg Szőcstől. Azzal minden forrásunk egyetért, Orbán támogatása teszi lehetővé, hogy L. Simon buldózerként nyomuljon.
Azt nem sikerült kideríteni, hogy honnan datálódik a miniszterelnökhöz fűződő kapcsolata. Az 1972-ben született politikus is Fehérváron, a Teleki Blanka Gimnáziumban végzett, ám kilenc évvel korábban, mint Orbán, ami nagy idő. Bár baráti társaságuk között volt átfedés, Orbán öccsét, Áront például jól ismerte.

Családi kör

„Téeszelnök apád, földet lopott alád” - díszelgett a 2010-es országgyűlési kampányban az egyik gárdonyi plakátjára firkálva. Irigyei mindenkinek vannak, különösen azoknak, akik többre viszik - kommentálja egyik helyi politikai ellenfele. A szülőket dolgos embernek ismerték, azok is kipréselnek magukból egy-egy pozitív jelzőt, akik nem szerették a családot. Az édesapa valóban téeszelnök volt egészen 1988-ig, méghozzá a sikeresebb fajtából. Nyugati tanulmányútjaira építve ő alapozta meg a Velencei-tó környékének gyümölcskertészeti kultúráját.
A párt tagja is volt, ahonnan két fegyelmi után lépett ki, nagyjából egy időben a téeszelnökségről történő leváltásával - emlékszik vissza a 2009-ben elhunyt apjára a fia. S hozzá teszi, a család mindig is szemben állt a rendszerrel, a nagycsaládban egyedül az apja volt párttag, de a habitusa, szemlélete alapján inkább kisgazda volt. L. Simon egyenesen megtiltotta apjának, hogy rendszerváltás után politizáljon, mert az szerinte etikátlan lett volna egy volt párttagtól. Az édesapa a rendszerváltás után hamar alkalmazkodott az új helyzethez, saját céget alapított, amit jelenleg a fia igazgat. Felépült Agárdon a Bikavölgyi utcai családi ház, borászat, amihez egy 13 szobás, 27 ágyas panzió is tartozik.
A cég 80 hektáron gazdálkodik, aminek a fele L. Simon saját tulajdona, a többi bérlemény. Ezeket még a kulák dédapa után járó kárpótlásként szerezték meg a kilencvenes évek elején, L. Simon az édesapjától örökölte meg őket, illetve felvásárolta a testvére tulajdonrészét. (Ezek a földek most kerülnek át a nevére, ezért nem szerepelnek az idei vagyonnyilatkozatában.) A céget sok tízmilliós hitelállománnyal vette át az egyik napról a másikra meghalt apától a fia.
L. Simon a nagyapára emlékszik vissza legszívesebben, az egykori művelt Fejér megyei ügyvédre, aki a versírással is megpróbálkozott, s akinek a rendszer kerékbe törte az életét. A vele folytatott beszélgetések nyitogatják a gyerek L. Simon elméjét. Bélyeget és ásványokat gyűjt, sakkversenyeket nyer, zongorázni tanul. A jogi karra mégsem veszik fel. Viszont megismerkedik a Magyar Műhely avantgárd körével, ekkor születnek az első versek, a következő próbálkozás, már a bölcsészkar. Azt gondolnánk, egyetemi évei alatt nem kell diákmunka után loholnia, a kilencvenes években milliárdos forgalmú céghálóban tevékenykedik. Ő azonban úgy emlékszik, a cégekből akkor még nem volt jelentős jövedelme.
Ellenben végigdolgozza az egyetemi éveket, megtanul tördelni, szerkeszteni, kiadványt tervezni - ebből finanszírozza tanulmányait. Olyan jól belejön, hogy ma a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen könyvtervezést tanít.

Jókor, jó helyen

Egy céget tulajdonol jelenleg, az édesapa által alapított Simon és Simon Kft.-t, mely látszólag a legköznapibb családi vállalkozás. Fő tevékenysége gyümölcstermesztés, a panziót és a borászatot is ez a cég üzemelteti. Ám, ha az egyik mai tulajdonoson, a CEO kft-n elindulunk, néhány lépés múlva a Kiter kft nevű, mélyépítő céghez jutunk, mely egy vállalatbirodalom középpontja.
A Kiter kft-t maga L. Simon alapítja 1995-ben, és 2004-ig szerepel a tulajdonosok között, egy időben 98 százalékos befolyást gyakorol, bár a menedzsmentben nem vesz részt. 2002-2004 között - az akkoriban 320 milliós jegyzett tőkéjű - Kiterben egy nevadai offshore gyanús cég, az Economic Research of Central Europe ltd. is belép a tulajdonosként, s láss csodát, 2002-től 2004 elejéig Simon László, az avantgárd költő, majd pedig felesége a kézbesítési cím.
Albatours, Hungarian Bus, Intrer-Bus, Didaktika, néhány külföldön bejegyzett cég jelenti a háló legfontosabb elemeit, L. Simon mellett Tóth Ignác, Jezsovitzki László, Kovács Lídia, Suhajda Csaba, Fódi László, fordulnak meg bennük különböző minőségben. Ők szürke eminenciások.
A cégbirodalom mögött a kiváló baloldali kapcsolatokat ápoló Rehus Ernőt sejtik, aki ugyan csupán a Kiterben jelenik meg egy rövid időre hivatalosan. A HVG és a Heti Válasz nyilvánosságra hozta a rejtőzködő velencei milliárdost, az azonban nem került elő, hogy hősünk is ott volt ezekben a cégekben, ám politikai karrierje előtt mindegyikből távozott.
Igaz, ezeket a cikkeket nem a múlt, hanem a jelen érdekelte, az, hogy ez a cégháló állt a pécsi közösségi közlekedést megszerző vállalkozás mögött, mely során a Pécsi Közlekedési Zrt eladta a buszait, majd visszabérelte azokat. Az ügyletet a Hungarian Bus vezérigazgatója, Jahn Péter irányította.
L. Simon László, amikor erről kérdezzük, azt mondja, évek óta nincs köze sem a cégekhez, sem Rehus Ernőhöz, akivel már beszélő viszonyban sincs. „Én olyan konzervatív vagyok, aki hisz az adott szó erejében, és aki nem bújik mások háta mögé, vállalom a véleményemet és a tetteim következményét, ő pedig nem.” Az, hogy Rehusnak L. Simon lenne a jobboldali kapcsolata, ellentmondani látszik, hogy Pécsett egy határozott, vélhetően a Páva Zsolt polgármesternél jóval magasabb szinten elhatározott akcióval kiakolbólították a közlekedési vállalatból, jelenleg per folyik, Rehus állítólag külföldön van.
Hogy milyen szerepe volt L. Simonnak a Rehus-féle céghálóban, nem tudjuk pontosan. Ő nem akar emlékezni a részletekre, szerinte a cégeket Rehus, és a barátai irányították, (Jezsovitzkivel, Tóthtal gyerekkori pajtások) ő pedig jókor volt jó helyen. Soha nem vett részt a napi irányításban, a felvett osztalék azonban biztosította, hogy eltartsa a családját.
A cégbirodalom elsősorban ingatlan és közlekedési bizniszben utazik. A rendszerváltás után olcsón vettek ingatlanokat, az IBM Fehérvárra költözése idején ők bonyolítják munkások szállítását, és szállását. Számos ingatlannak, szállodával, kempingekkel rendelkezett a Velencei tó partján. A Videotonnal is üzleteltek.
A cégcsoport közlekedési ügyei a sok átalakulást megért Hungarian Busnál vannak. A cég korábbi neve Albatours, ennek 2000. októberétől a következő év végéig L. Simon volt a vezérigazgatója. Az Albatours eredetileg Fejér megye turisztikai cége volt. 1994-95-ben az önkormányzat az rt. tulajdonába adott számos, értékes Velencei tó környéki ingatlant, így a velencei Panoráma és a Nemeskócsag Campinget, az Agárd és a Varsa Hotelt. Így a cég 313 millió forintos vagyonnal rendelkezett. S mintegy 100-150 milliós fejlesztést is tervezett. 2000-ben a céget megveszi a Kiter, ekkor igazgatja az Albatourst L. Simon. Kiválása után, 2005 februárjában már külön-külön kft-kben látjuk az Agárd Hotelt, a Nemeskócsag, a Panoráma kempingeket, és a Varsa Éttermet és szállodát. Mind a négy kft-t a Kiter és a Didaktika birtokolta, majd egy kivételével az Elit Trade luxemburgi céghez vándoroltak, de ezekhez már nincs L. Simonnak köze.
A Didaktika tulajdonosai, vezetői között ugyan az a Rehus-féle kör fordult meg, a gépjárműjavító gmk-ból kinőtt céget 1992-ben maga Rehur Ernőné alapította.
A Kastély.net kft 2005-ben válik ki a Kiterből. A kft. a kápolnásnyéki Halász kastélyt birtokolja. "Kulturális központot szerettem volna létrehozni az 1830-ban épült kúrából, ám ez forráshiány miatt meghiúsult" - mondja L. Simon. Aki ugyan már nem tulajdonos itt, csupán ügyvezető. 2010-től teljes egészében felesége, Vass Eszter által birtokolt kiadó, a Ráció kft. az egyetlen tulajdonosa a Kastély.net-nek.
Bármit is csinált a cégekben, világos, L. Simonból nem lett üzletember, hogy politikai karrierjét mennyiben segítette a Rehus- féle csoport nem tudni, minden esetre nem is gátolta.

A szűk egyetemi kabát

Nehezen indult az egyetemi élete. A jogi kar felvételijéről elkésett, másodjára is valami butaságot csinál, harmadjára veszik fel, akkor is csak a főiskolára, történelem-magyar szakra. A másik évben már az ELTE bölcsészkarra (is) jár, magyar szakra. Ma már nehéz elhinni, hogy hatalmas vizsgadrukkja volt, a gyerekkori zongorahangversenyeken azért hibázik, mert úgy izzad a tenyere, hogy lecsúszik a keze a billentyűkről. Ezt sikerül kinőnie.
Sokoldalúságáét dicséri - az egyébként baloldali érzelmű - Kenyeres Zoltán professzor, aki első éves korában már meghívja tanszéki demonstrátornak, szerette volna, ha kollégák lesznek, máig sajnálja, hogy nem az egyetemi karriert választotta. Jó költő, nagy munkabírású, kiváló tanulmányokat írt, szerkesztőnek sem utolsó, kiadója, a Ráció, a legjobb irodalomtörténeti munkákat jelenteti meg - mondja. „Szerencsés az a politikai oldal, aki ilyen képességű embert meg tudott nyerni.”
A megismerkedésük jelenetére mindketten másként emlékeznek, L. Simon felmentést kér verstanból, mivel a főiskolán már vizsgázott a tárgyból. Kenyeres rosszallóan csóválja a fejét: „Fiatalember, nálunk az ország legjobbjai oktatják a tárgyat, én maga helyében inkább kétszer felvenném, de jó, ha lekopogja itt az aszklepiadészi-strófát aláírom az indexét.” „Lekopogtam” emlékszik vissza a költő. „Nem tudta lekopogni” - emlékszik a professzor. Mégis aláírja az indexét.
„Laci, neked az egyetem által megszabott keretek, túl szűkek” - így emlékszik vissza L. Simon Kenyeres professzor szavaira. Valóban, képtelen lett volna elvégezni azokat a feladatokat, amik nem érdekelték. Nem lustaságról van szó, hiszen L. Simon részt vesz olyan száraz filológiai munkában is, mint a Nyugat tartalomjegyzékének összeállítása. Inkább arról van szó, hogy saját feje után megy, a saját tempójában, a saját szabályai szerint dolgozik.
A maga ura. Ám ami nem érdekli, könnyű kézzel elengedi, hiába végzi el a doktori képzést, gyűjti össze a disszertáció anyagát, máig nem írta meg a dolgozatát. Mialatt megjelent tizenkét könyve, sikert aratott a Japán hajtás című verses kötete. Erotikus, szókimondó versei felkerülnek a Jobbik szórólapjaira, elrettentésként a Fidesz liberalizmusától. Könyveket tervez, egyetemen is tanít, dolgozik a Ráció kiadóban, mely szintén részese a korábban felvázolt céghálónak. Költőként nem kiemelkedően sikeres, de irodalomszervezőként igen, 1998-tól a Fiatal Írók Szövetségének az elnöke, megalapítja a Magyar Műhely Galériát. Számos baloldali, liberális íróval ápol jó kapcsolatot.
Sok mindenbe belefog az egyetem alatt, felveszi az összehasonlító irodalomtudomány szakot, majd leadja, a jogra is beiratkozik, abbahagyja, intermédia szakra is felvételizik. Később elvégzi a szőlész-borász szakot is, azért, hogy képzőművész öccsével együtt járjon, ő abba hagyja, L. Simon elvégzi. Jól jön a tudás, amikor átveszi a gazdaságot. Minden reggel ő osztja ki a munkát, ő ellenőrzi, s este, ha kell borkóstolót celebrál, de a munkásai közé is beáll. Keményen dolgozik gyerekkora óta, ezt látta a szülőktől, s a család fontosságát. Négy lánya van.

Titkárból képviselő

1998-ban kérik fel, hogy legyen tag Hámori József kulturális miniszter melletti tanácsadó testületben, amely egy évig állt fenn. A Századvég Alapítvány felkérésére kultúrpolitikai tanulmányokat ír, ám ezekből az anyagokból, melyek később két könyv alakjában is megjelennek, nem bontakozik ki koherens kultúrpolitika. 2002-ben a Fejér megyei jelöltnek, Orosházi Györgynek segít a kampányban. Bejár a Fehér házba, Halász Jánosnak, a Kulturális Bizottság Fideszes alelnökének dolgozik. A politikához, a formális szálaknál itt is fontosabbak az informálisak. Gál András Levente, a mai államigazgatás legelső bürokratája, régi jó barát, még az egyetemről.
2004-ben ismerik meg a nevét szélesebb körben. Ő lesz az írószövetség titkára. Békeidőben nem volna ez ugródeszka. Ám nincs béke, hivatalba lépése előtt távozik 114 író, költő a szövetségből, mert a Kalász Márton vetette elnökség nem határolódik el Döbrentei Kornél antiszemitának bélyegzett beszédétől. Ebben a helyzetben érkezik segítségként L. Simon. Az idős, politikai harcokat rosszul viselő Kalász már korábban jelzi, csak úgy vállalja az elnökséget, ha egy kap egy fiatal, tetterős titkárt. L. Simonban nem csalódik, eszébe sincs, kivinni a politikai térből a szövetséget, sőt. Ő erről az mondja, olyan mélyen húzódtak a törésvonalak, hogy nem lehetett megbékíteni a kilépőket, „az volt a feladat, hogy nélkülük is működjön a szervezet. S ezt sikerrel abszolválta.”
2006-ban nyílt politikai kinyilatkoztatásokat tesz a választmány: „elítéljük a miniszterelnök, a kormány hazug szavait és tetteit”, a közgyűlés pedig „a rendőri erőszak azonnali beszüntetését” követeli. Nyolc író ekkor is távozik, L. Simon pártvonalon elkötelezetteknek nevezi őket.
Azt mondja, 2006-ben felkérik, hogy induljon választásokon, de akkor nem vállalja. Nem a független értelmiségi státuszát félti, mert az ilyenben nem hisz. De tudja, országgyűlési képvelőként bekerül a politika sűrűjébe, s erre még nincs felkészülve, ám a cégek egy részéből már kiszáll eddigre. Ám a megyei politikában szerepet vállal. Fejér megyei Közgyűlés Oktatási és Kulturális Bizottságának elnöke lesz. Még szocialista ellenfele, Horváth András Tibor is emlékszik rá, mint akivel lehetett vitatkozni, sőt még meggyőzni is. A 2007-es Laktelki konferencián, amikor karon fogta Orbán Viktor, már nem mond nemet, 2010-ben elindul a Fejér megyei 4. számú körzetben. Felesége szerint férje három évig bír egy helyben maradni, azután váltania kell. Ő maga bőkezűbb magához, hat évet jósol.

Hamvay Péter / Népszava

Forrás: http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=478909