Távoli ország, távoli gazdagság, távoli remények

Perkáta - Kína miniszterelnöke Ven Csia-pao nagy jelentőségű június végi magyarországi látogatásáról olvashattunk az elmúlt napokban, hallhattunk a híradásokban. A kínai és a magyar miniszterelnök szívélyes légkörben tárgyalt Budapesten, az eredmény: egymilliárd eurós hitelkeret, magyar állampapírok vásárlása, regionális logisztikai központ ígérete. Kellően felborzolt gondolatok pro és kontra. Van, aki az egekig magasztalja a lehetőséget és van, aki gyászol, mert eladtuk az országot a bóvliárusoknak.

Perkátán is több publicitást kapott ez a történet, mint bármi más. Amikor az országos médiában sorolták azon települések nevét, melyeken konkrét fejlesztések valósulnak meg, izgatottan vártuk, hogy mikor említik meg Perkátát, hiszen nálunk már nagyon előre haladott tárgyalások voltak. Egy kis emlékeztető.

Ezt olvashattuk a 2010. szeptember 22-ei testületi ülésről:

„Jelentős fejlesztés előszobájába lépett Perkáta, hiszen Perkáta Nagyközség Önkormányzata képviselő-testületi ülésén Somogyi Balázs polgármester előterjesztésében egy előszerződés tervezetét fogadta el, illetve hatalmazta fel a polgármestert annak aláírására. Az előszerződés értelmében egy magyarországi üzemmel már rendelkező kínai tulajdonosokkal bíró vállalkozás kíván 4 hektár területet vásárolni az Önkormányzat tulajdonában levő területen, melyen egy élelmiszeripari üzemet kíván létrehozni, közel 80 fő foglalkoztatásával. Az Önkormányzat munkahely-teremtési támogatási szándékkal a terület művelési ág váltásának költségeiért (hozzávetőlegesen 7 millió forint) adná el a területet, hogy minél hamarabb működhessen az üzem, és foglalkoztathasson perkátai dolgozókat. A tervek szerint az előszerződés után a tényleges adásvétel is megtörténik, majd engedélyezési folyamat és az üzem kiépítése után várhatóan jövő év végén kezdődhet el a termelés.”

Perkátán sokakban elindult a várakozás, hogy hosszú keserves idő után végre van remény itt helyben a munkahely megtalálásra. Azóta bebizonyosodott, hogy egyenlőre nincs új munkahely és az is bebizonyosodott, hogy továbbra sem ismerjük az azóta lefolytatott tárgyalások eredményét sem. Ahogyan olvashattuk, a várhatóan jövő év végén (ez 2011 év végét jelenti) megkezdődő üzemeltetés helyén, csak parlagon álló földet láthatunk és bármiféle építkezésnek nyoma sincs. Hogy lesz ebből 2011 év végére munkahely? Nem tudjuk, de ezt ígérték.

Mi nem csodálkozunk, mert a kínai mese már kezdetektől hibádzik. Már a kínai befektető megjelenésének a bejelentése sem volt egészen tiszta. Nézzük csak meg, hogy miért!

Az önkormányzati döntések megszületését szabályok rögzítik. Konkrétan a szervezeti és működési szabályzat, melyet az éppen működő képviselő-testület alkot meg és fogad el, és természetesen be is tart. Vagy mégsem?

A képviselő-testület szervezeti-működési szabályzatából néhány paragrafus:

A 17. § azt rögzíti, hogy milyen körülmények között és hogyan lehet összehívni a képviselő-testületi ülést, és hogy a kiküldött meghívónak mit kell tartalmaznia.

A 2010. szeptemberi testületi ülésre kiküldött meghívó nem tartalmazta azt a napirendi pontot, hogy a földeladással kapcsolatos beterjesztés lesz az ülésen.

A 18. § kimondja, hogy az önkormányzat gazdasági programja, költségvetése, zárszámadása, gazdálkodását, vagyonát érintő kérdésekben kötelező az írásos előterjesztési forma.

A fenti döntést nem előzte meg írásos előterjesztés, pedig keményen érinti az önkormányzat vagyonát! Mégiscsak 4 hektár föld eladásáról volt szó.

A 29. § a névszerinti szavazásról szól

„(2) Név szerinti szavazást kell elrendelni, ha... (itt felsorolások következnek)
f) az önkormányzat tulajdonával való rendelkezéskor, 1 millió Ft fölött...”

A fenti döntés során nem volt név szerinti szavazás.

Elgondolkodtató, hogy a döntés hogyan születhetett meg ilyen körülmények között, és ilyen módon. De ha már megszületett a felelősségteljes döntés, miért nem halad előre egy fikarcnyit sem az ügy. 10 hónap telt el tavaly szeptember óta. Semmi információ sincs azóta a lakosság birtokában arról, hogy az eladni kívánt 4 hektár földdel és a kínai vállalkozóval most mi van. A jelen információk birtokában már híre sincs a tészta gyárnak.

Úgy van, mint a mesében „Egyszer volt, hol nem volt.”

Közben megszülettek az újabb kínai mesék. Most megtudtuk, hogy lesz Perkátán logisztikai központ, virágtermesztő és kutató bázis és még ki tudja, hogy mi. Perkátára tervez a kínai testvér település egy tradicionális kínai egészségvédő, gyógyászati és sport-szórakoztató intézményt. Kínai orvoslás érkezik hozzánk, meg kínai kultúra minden mennyiségben, meg természetesen a cserelátogatások is megmaradnak. De kiknek is?

Hurrá! Ja és közben vizet visznek Magyarországról, mert Kínában fertőzöttek és szennyezetek az ivóvízkészletek. Ja, és a magyar víztisztítási technológiát is viszik, mert ott azt nem ismerik. Nem igazán hihető, hogy jobb munkát végez egy olyan ország orvosa, ahol nem volt igény az egészséges ivóvíz megőrzésére. A magyar orvosok szaktudására van szükségünk, csak meg kell becsülni őket!

Itt Perkátán a nagy jelentőségű kínai kapcsolatok költségeiről csak sejtéseink vannak. Az ügy érdekében már több delegációt utaztattunk Kínába, több jelentős delegációt fogadtunk, ügyvédet fizettünk az előszerződés elkészítéséért, földterületet minősíttettünk át. Mindez sok-sok pénz!

Ha egy település kínai vagy bármilyen befektetőkre vár, akkor megfelelő infrastruktúrát kell számukra biztosítani. Ipari területet és jó utakat. A földet bérbe kell adni, nem pedig eladni! Amikor az ölébe hullott a képviselő-testületnek az a bizonyos 150 millió forint a kötvények kibocsátásából (amit majd vissza is kell fizetni), akkor arra kellett volna gondolni, hogy legyen megfelelő iparterületünk, ahol a leendő befektetőket fogadni tudjuk, és nem csak oktatási pályázatokba és parkosításba kellett volna fektetni a pénzt. Akkor talán nem csak egzaltált újságcikkek jutnának a polgároknak, a beígért munkahelyek helyett. És persze mindez történt teljesen demokratikusan, a magyar föld védelmében.

Erről egy Wass Albert idézet jut az eszünkbe:

„Aki nem tud országáért küzdeni, az nem érdemel országot.”

„Perkáta nem a röpke pillanatnak fejleszt, hanem igen éles jövőbe látó szemmel a település közép és hosszú távú fejlődését szándékozik megalapozni a kínai kapcsolatok fejlesztésével is!” - írja valaki a hivatalos honlapon (aláírás nem volt).

Nem lehetne azért csak egy kicsit a jelenben is valamit tenni az itt élő emberekért? Csak egy parányit, hogy nekik is egy kicsit könnyebb legyen az életük? Az éles, jövőbe látó szem nem nézne körül itt és most a jelenben is?

Mert akkor biztosan észrevenné azt is, hogy ki itt az igazi drukker és ki az ellendrukker. Talán meglátná azt is, hogy nem azok a segítőik, akik gondolkodás nélkül folyton csak bólogatnak. Bár velük biztosan könnyebb az élet!

Függetlenek Perkátáért Egyesület

Cikkhez kapcsolódó képek

A következő képek 2011. július 8-án készültek.

A kínai álmokra átadandó terület most



A perkátai „ipari terület”. Szép, ugye?



Az „ipari terület” az érkezők szemével nézve



„EURÓPAI FALU” - ellepi a gaz. És ezt látják a Perkátára érkezők!