Állandó nyomás alatt létezünk

Egy legújabb európai kutatás szerint Magyarországon az emberek 20 százaléka elégedett az életével, míg a nyugat-európai államokban ez az arány 65-70 százalék. Rávághatnánk erre: hát persze, hiszen többszörösét keresik azonos árak mellett mint mi, ezért sokkal magasabb az életszínvonal. Valóban csak ez a magyarázat?

- Ennél sokkal összetettebbek az okok - mondja Bordás Sándor klinikai pszichológus, főiskolai tanár, aki nemrégiben előadást tartott a témáról egy tudományos konferencián. - Nem annyira gazdasági tényezők húzódnak a jelenség hátterében, inkább lelkiek. A történelmi múltból magunkkal hozott helytelen konfliktusmegoldó módszerek azok, amelyek a rossz hangulatot és közérzetet produkálják.

Lelki életünk történései az idegrendszeren keresztül befolyásolják az immunrendszerünket, így egészségünket - figyelmeztet Bordás Sándor

A lényeg tehát, hogy nem tudjuk helyesen kezelni a gondjainkat, problémáinkat. Erre számtalan hazai kutatás rámutatott, például Kézdi Balázs A negatív kód című munkája, amelyben azt fejtegeti, hogy a magyar kultúrára jellemző az a negatív kód, amely mögött valójában tagadó reakciók sokasága húzódik meg. De adjuk vissza a szót Bordás tanár úrnak, magyarázza meg: valójában mi történik velünk, az életünkkel?
- Az a gondolat uralkodik, hogy ezt se, azt se tudom megoldani, úgysem lehet kiutat találni a problémából. Olyan tehetetlenség-érzés ez, amely mindig jellemző volt a történelem folyamán. Emögött a magyarság múltban elszenvedett óriási traumáit látom, olyan eseményeket, amelyek nem lettek feldolgozva. Elsősorban Trianonra és 1956-ra gondolok: ezek az események be lettek falazva, a politikai vezetések elzárták a veszteség feldolgozásának útját.
Akármilyen furcsa, a kutatások szerint ma is ez okoz nagy mértékben rossz hangulatot a társadalomban.
- Már az Osztrák-Magyar Monarchia kettétörte a magyarság gerincét. Nem a pozitív hősöket emelték ki, akiknek sikereik voltak történelmünk során, ha említettek is ilyet, mint például Széchenyit, akkor azonnal hozzátették, hogy „de öngyilkos lett”. Mindig ott volt, ott van egy de... Sokan mindent megtettek azért, hogy alárendelt szerepek vállalását sugallmazzák a magyarságnak.

Emlékezés 1956 fehérvári áldozataira. Trianon és a forradalom be lett falazva, a veszteséget máig nem dolgozta fel a társadalom

Ez pedig halmozottan megvalósult a Trianonban elcsatolt területeken, Vajdaságban, Erdélyben, Felvidéken. - Azt szorgalmazom, hogy ezt a helyzetet szociálpszichológiai szempontok alapján kell feldolgozni, feldolgoztatni - folytatta Bordás Sándor. - Mert a gazdasági oldal csak az egyik: nyilván nem érzem jól magam a bőrömben, ha nincs pénzem, de ez nem elegendő indok. Pártszínektől függetlenül meg kell egyezni az alapdolgokban. Amikor kell, vezekeljünk, de amikor arra van okunk, örüljünk a dicsőségnek. A szakmának kellene kidolgozni erre a megoldást, a politikusok dolga a végrehajtás lenne. Nemzeti érdek lenne a történelemtudomány és a szociálpszichológia összefogása ahhoz, hogy feldolgozásra kerüljön a korábban elszenvedett traumák elhúzódó gyászreakciója.
Felvetem, meddig mehetünk vissza az okok keresésében. Talán Mohácsig?
- Kérdés, Mohács mennyire él a tudatban. A szerbek máig nem dolgozták fel hatszáz évvel korábbi rigómezei veszteségüket. Mégis azt mondom, ha csak Trianont és 1956-ot helyre tudnánk tenni, elérnénk, hogy ne csak mindig hátra, előre is nézzünk.

Grafika: Urbanics Pál

Az, hogy nálunk az emberek 20 százaléka elégedetlen az életével, nyilvánvalóan látszik egészségünk állapotán.
- Ez egyértelmű szögezi le a szakember. - Lelki életünk történései az idegrendszeren keresztül befolyásolják az immunrendszerünket. Ha én pozitívan élem meg a mindennapjaimat, örülök és boldog vagyok, akkor az immunrendszerem megerősödik. Nálunk a szív és érrendszeri betegségek állnak a halálozási okok között az első helyen, de második a daganatos megbetegedés, amely mögött egyértelműen az immunrendszer gyengülése húzódik meg. Az immunrendszer gyengesége jórészt az elégedetlenségből fakad. Abból, hogy a magyar nehezen tudja jól érezni magát.
A fő probléma tehát, hogy nem tudunk mit kezdeni a fusztrációval, a felgyülemlett feszültséggel. Ráadásul rossz a társadalom felépítése is.
- Elég csak átmenni Ausztriába, például egy ünnepségre a Fertő-tó partjára - utazott gondolatban Bordás Sándor. - Látjuk, mennyire szervezettek a közösségek a kis falvakban, városokban. Mindenki tudja a helyét, boldog a saját pozíciójában, amit betölt a kis közösségben. Nálunk ez nagyon hiányzik. Ott megtörtént a polgárosodás, amelynek a fénykorát élik. Csak itt van a szomszédban, érdemes ellátogatni, és máris látni, mennyire másként élnek, mint mi.

Ballagók a felnőtt élet küszöbén. Nem törődhetünk bele, hogy húsz százalékuk lesz csak elégedett az életével. Változtatnunk kell! (Fotó: Nagy Norbert)

Arra emlékeztetem a kutatót, hogy mi (legalább) kormányváltásonként átszervezzük szinte a teljes életünket, a közigazgatást is beleértve új szabályokat szabunk. Számít egyáltalán az egyénnek, hogy jó az iránya a változásoknak?
- Helyes a célzása, mert így van, minden változás irányától függetlenül csak káoszt jelent az embereknek, s ezért lenne nagyon fontos, ha legalább a jó ötletek átmenthetőek lehetnének több cikluson keresztül. Jelenleg értékzavarokban élünk, s ez elégedettlenségünket is okozhatja. Bizonytalanságot, hogy mi volna a jó, mi lenne az értékes? Ráadásul az egyszerű, becsületes emberek rengeteg negatív példát látnak a politikában. Látják, miként lehet tisztességtelen úton érvényesülni és gazdagodni: és bizony ezek a megtapasztalások is komoly pszichés, egészségügyi veszély hordozói.
Mindannyian tudjuk, nagyon sok mulasztás történt az elmúlt húsz évben. Bordás tanár úr arról beszél, hogy a rendszerváltás idején szétbomlottak körülöttünk országok, s bizony a politika nem figyelt oda kellőképpen ezekre a folyamatokra, arra, mi zajlik térségünkben valójában. Az 1989-es előnyöket nem tudtuk kamatoztatni, az elmúlt húsz évben ismét negatív történelmi folyamat részesei lettünk, ráadásul a nacionalista erők sokfelé megerősödtek a szomszédunkban.
- Ha a rendszerváltás felemelkedést, jó közérzetet eredményezett volna a társadalomban, másként élné meg a magyar a mindennapjait. Ráadásul a környező országok lakóihoz képest a gondolkodásunk is bonyolultabb. Mert más nyelven gondolkodó emberek másként élik meg a valóságot. Tény, hogy a kelleténél bonyolultabbá tesszük önmagunk életét, például sehol nincs olyan adórendszer és adminisztráció, mint nálunk. Ezért a társadalomból hiányzik a bizalom. Márpedig minél nagyobb egy társadalomban a bizalom, annál nagyobb a társadalmi tőkéje.

Tihanyi Tamás

Forrás: http://www.fmh.hu/cimlapon/20110610_nyomas_alatt