Szilasy László ünnepi beszéde

Tisztelettel és szeretettel köszöntök Mindenkit 2013. március 18-án Perkátán az 1848. március 15-én kitört forradalom emlékére megrendezett ünnepi műsoron!

Köszöntök minden megjelentet, Somogyi Balázs polgármester urat, a perkátai önkormányzat megjelent képviselőit, s valamennyi érdeklődőt, legyen perkátai avagy vendég településünkön, ki fontosnak érezte, hogy e nem éppen tavaszias napon itt emlékezzen 1848. március 15-dike hőseire!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A zord időjárás és a rendkívüli viszonyok tették szükségessé, hogy ne az ünnep napján, hanem a mai napon emlékezzünk és ünnepeljünk. 165 évvel ezelőtt a márciusi ifjak világtörténelmi tettet hajtottak végre. Felemelték a szabadság zászlaját, melyet egész Európa láthatott. A magyar emberek megmutatták, hogy az ember alapvető joga szabadon, felelősséggel élni. De megmutatták azt is, hogy a nemzet szabadságáért felelősséget kell vállalni. A nemzetért, melyhez minden magyar ember tartozik, legyen bárhol a világon. De egyben felelősséget kell vállalni a magyar földért is, mely a hazánk. Ezért a felelős szabadságért képesek voltak életüket is áldozni. Hittek abban, hogy szentebb cél nem létezhet számukra, mint a „haza becsülete”.
Pedig kik is voltak ők, a „márciusi ifjak”?

Fiatalemberek. Petőfi 25, Jókai 23, Vajda János 21, Vasvári Pál 21, hogy a legismertebbek nevét említsem. S cselekvéseik okát e rövid sorral lehet leírni: "Talpra magyar, hí a haza!" Nem önmagukért, nem kicsinyes elképzelésekért, hanem a hazaszeretet, a nemzet iránti elkötelezettség irányította lépéseiket. Párizs és Bécs után március 15-én Pesten is kitört a forradalom. „Talpra magyar, hí a haza...”. A magyarság meghallotta a hívó szót. 1848. március 15-dike reggelén 5-6 fiatalember égő arccal a Pilvax kávéházba lépve az ott lévő 10-15 társukkal elindultak, s a nap végére már több mint tízezer emberrel a hátuk mögött kirobbantották a pesti forradalmat. Petőfi egy éjszaka alatt megírta a Nemzeti dalt, Jókai és Bulyovszky egy proklamációt szerkesztett, mely Irinyi alkotását, a 12 pontot is magában foglalta. Petőfi, Jókai, Irinyi József, Degré Alajos, és Vidats János lefoglalta a Landerer és Heckenast Nyomdát és kinyomtatták a Nemzeti dalt és a 12 pontot. Népgyűlést szerveztek a Nemzeti Múzeumhoz, ahol már tízezres tömeg hallgatta és követte őket. Vasvári és Irinyi szónokolt. Petőfi, Jókai, Irinyi, Vasvári, Irányi Dániel és Bulyovszky tárgyalt Pest Város Tanácsával, melynek eredményeként a tagok aláírták a 12 pontot, sőt csatlakoztak az itt megalakított Rendre Ügyelő Választmányhoz. Kiszabadították Táncsics Mihályt. Majd tizenötezer ember kíséretében a Nemzeti Színházban zárták a napot. Hazafias énekek és versek bemutatásával tették teljessé a forradalmat. Párizst és Bécset követően Pesten is kitört a forradalom. Egy nap alatt. A szabadság zászlója lobogott a tavaszi szélben. Ifjú lányok asszonyok varrták a kokárdákat, melyeket minden magyar büszkén tűzött a mellkasára. Országszerte szervezték a nemzetőrséget a haza védelmére. A haza szeretete országos méreteket öltött. A márciusi ifjak beírták magukat a magyar és az európai történelembe. Tettük példaértékűvé vált az utókor számára. Áldozatot vállaltak Magyarországért, a magyar emberekért. Petőfi hősi halált halt a forradalmat követő szabadságharcban Segesváron. Vasvári Pál szintén hősi halált halt Erdélyben, sírhelyük ismeretlen. Az életüket áldozták több ezer névtelen hazafival együtt az ország függetlenségéért, szabadságáért, Magyarország jövőjéért, értünk. Alig húsz éves fiatalemberek.

A legkevesebb, amit megtehetünk, hogy tisztelettel adózunk emlékük előtt, s példának tekintjük őket. Fenntartjuk emléküket nemzedékeken át, immár 165. éve. Megemlékezünk a szabadságharc névtelen katonáiról, a piros mentés huszárokról, kik életüket áldozták a magyar szabadság oltárán.
Az emlékezés és ünneplés közben megtalálhatjuk a magunk számára is a szabadságot és a felelősséget. Megtalálhatjuk a nemzetünk, hazánk iránti elkötelezettséget, melyet a márciusi ifjak tettek ránk.
Mint ahogy az elmúlt napokban nem egy perkátai polgár is megtalálta a számára legmegfelelőbb segítésnyújtás módjait. Ki teát, levest főzőt, ki kenyeret hozott és kent, ki a forgalmat irányította, ki az utakat a hótól igyekezett megtisztítani. Volt, akinek csak a bírálat jutott eszébe, de fogadjuk őt is szívünkbe, mert legalább gondolt a bajjal. Adózzunk tisztelettel ezen ünnepségen mindazok előtt, akik a közjavát az elmúlt hétvégén előbbre helyezték önmaguk kényelménél. Köszönöm, s hogy stílusos legyek, mindazoknak a honpolgároknak és honleányoknak, kik a legkisebb segítséget is nyújtották bajba jutott embertársainknak. Ma modern világunk vívmányait felhasználva, az ünnepséghez és az elmúlt napok eseményeihez kapcsolódva szeretnék egy csodálatos kis írást megosztani Önökkel: egy facebook-on bejegyző éjjel-nappali boltban dolgozó eladólány írta: „Sziasztok! Én egy éjjel-nappali boltban dolgozom. Ma olyan dolgok történtek, amik mellett nem lehet csak úgy elmenni. Bejött egy lány ahogy néhányan mondják olyan „mű” nő. Vett egy karton tejet, egy rúd szalámit, 8 kg kenyeret, vajat, meg nescafe-t. Fura volt a 8 kg kenyér, ezért megkérdeztem: „nagy a család?” Mire ő! Nem, az iskolába viszem az itt rekedteknek. Elgondolkodtam. Aztán jött egy srác. Audival. Kért 30 db zsemlét, 10 kg kenyeret, egy egész doboz sport szeletet. Kérdeztem is. Ennyire szereti a csokit? (persze sejtettem hogy hova lesz) erre ő: „nem a rádióba hallottam h elkel a segítség”! És oda viszi. Nem sokkal később megint jöttek. Elvitték az összes mentes ásványvizet. Már tudtam hova lesz, vagy legalábbis azt hittem. Megkérdeztem. A válasz: A vasút állomásra viszem, most hallottam hogy sokan itt maradtak. De!!!!!!!!!!!!!!!!!! A a legszebb dolog csak ezután jött. 4 fősulis készült az esti bulira, ehhez való bor és chips készletért jöttek. Nálunk hallották a rádióba, hogy a hajléktalan szállóra is el kelne a segítség. Vissza minden. Összedobták a fejenként 1500 Ft.jukat és kérték hogy adjak nekik bármit ami ebből kikerül és hasznát vennék. Hát ez engem nagyon megérintett. De még sorolhatnám. Egy néni süteményt vett amit a fiával küldött el az autókhoz stb. Nagyon jó volt ma a napom. Osszátok meg. Én még ilyet soha nem kértem, de akarom hogy tudja mindenki: A magyarok a bajban összefognak. Büszke vagyok ma hogy Magyar lehetek.”

Jómagam pedig Vörösmarty soraival zárom gondolataimat:

Kelj föl rab-ágyad kőpárnáiról,
Beteg, megzsibbadt gondolat!
Kiálts fel érzés! mely nyögél
Elfojtott, vérző szív alatt.

Oh, jőjetek ki, láncra vert rabok,
Lássátok a boldog, dicső napot,
S a honra, mely soká tűrt veletek,
Derűt, vigaszt és áldást hozzatok.

Vörösmarty Mihály: Szabad sajtó

„Derűt, vigaszt és áldást hozzatok”, s ezt teszik a mai napon a perkátai Hunyadi Mátyás Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény diákjai is, a „Röpike” és a „Pletykáta” színjátszó kör tagjai kik az alsó és felső tagozat diákjaiból állnak.

A csoportokat felkészítette: Vátkainé Boda Ildikó, Horváthné Fischer Katalin, Szabóné Baricza Csilla, Siposné Nagy Krisztina tanítónők. A jelmezeket készítette: Hegedűs Gabriella és Hima Eszter.

Előadásukban többek között a 48'-as történetek egyik legmeghatóbb meséjével figyelmeztetnek bennünket kötelességeinkre. Köszönöm valamennyi diáknak, pedagógusnak, segítőnek egyaránt, hogy segítenek méltóképpen emlékezni és ünnepelni a mai napon.

Kérem, fogadják szeretettel és figyelemmel őket!

Köszönöm, hogy meghallgattak!

Perkáta, 2013. március 18.

Szilasy László

Fotó: www.amk-perkata.sulinet.hu