Beszámoló a sakkversenyről

A nagytérségben egy ideig minden évben rendeztek kocsmai sakkversenyt, aminek a Peru Büfé volt a helyszíne. 2008 után már nem adódott erre több alkalom. Ötödik éve annak, hogy senki nem foglalkozott a dologgal, így elvállaltam, hogy megcsinálom a saját versenyemet. Új alapokra helyeztem ezt a hagyományt, ami elsősorban a helyszínre vonatkozott. A Stüszi Vendéglőre esett a választásom. A további változások abban mutatkoztak, hogy egy kicsit kötöttebbek lettek a játékszabályok, mint korábban, és ez volt az első alkalom, hogy sakkórák korlátozták a partik idejét. Néhány embernek ez még szokatlan volt. Ez már nem kimondottan az a jellegzetes kocsmai sakkverseny, ahol gyakran hangzavar, részeges játékosok, és szabálytalankodások a jellemzők. Azoknak is megvan a maguk szépsége, de itt inkább a játszmák színvonalára akartam fektetni a hangsúlyt, ezért is igyekeztem minél erősebb ellenfeleket verbuválni. Nehéz volt tudni előre, hogy pontosan kik fognak eljönni, mert még az utolsó napon is voltak változások a létszámmal kapcsolatban. Körülbelül 20 játékost szerettem volna, de csak 14-en tudtak eljönni, aminek így is örültem. A verseny lebonyolítása úgy zajlott, hogy mindenki játszott mindenkivel, és fejenként 25 perc állt rendelkezésére, egy partin. Sorsolással dőlt el, hogy ki játszott sötéttel, vagy világossal. Az elején felsoroltam a szabályokat, köztük a legfontosabbal: „Amelyik figurát megfogod, azzal lépned kell!” A helyezések pontozás alapján alakultak ki, amiket egy táblázatba írtam be. A győzelem 1 pont, vereség 0 pont, a döntetlen pedig fél pont. Az összegzést leegyszerűsítette az, hogy a sötét győzelmek többet értek, mint a világosak. Ez a korábbi versenyeken is így volt. Miután lement az összes forduló, összeadtam a pontokat és felállítottam a győzelmi sorrendet. Ezután az eredményhirdetés vette kezdetét, ahol átadtam a díjakat az első három helyezettnek. Amennyiben én is dobogós lettem volna, akkor ezt másra bízom. A második és harmadik helyezett érmet, az első pedig serleget kapott. Ezeket kiegészítette a jelképes nyeremény is. Minden résztvevő kapott egy-egy különleges, névre szóló emléklapot, amit én terveztem. Az egészet egy közös vacsora zárta. Mindenki nagyon jól érezte magát, és szeretnének eljönni a következő versenyre is. A társaságot perkátai és székesfehérvári játékosok alkották, akiket közvetlen és közvetett módon értesítettem, de még a helyszínen is lehetett nevezni. Nem hirdettem meg, mivel pontosan akartam tudni, hogy kik fognak eljönni. Tudnom kellett, hogy mennyi főre rendeljek vacsorát, és milyen nevek kerüljenek az emléklapokra. Ez a kísérletem nem lett a legjobb, mivel kevesebben jöttek el, és ez némi ráfizetéssel járt nekem. Legközelebb mindenképpen meg akarom hirdetni, és másképp megoldani a szervezést, de ez csak akkor lehetséges, ha kapunk rá támogatást. A célom ezzel a versennyel az volt, hogy fejlesszem és népszerűsítsem a perkátai sakkéletet, ami sosem volt kiteljesedve igazán. A továbbiakban szeretnék sakk klubot is csinálni, ahol a játékosok egymást segítve tapasztalatokat cserélhetnek és gyakorolhatnak, ez által erősítve egymás tudását. Perkátán nyáron szabadtéri sakkverseny 2012 előtt körülbelül 2003-ban volt utoljára, utána csak pár alkalommal. Érdeklődés hiányában ezek már jelentéktelenné váltak, és többé nem rendezték meg. 2012 augusztusában indítványoztam megint. Aztán a versenyt a „Bicska Fesztivál” keretében bonyolítottuk le a nagy büfésátorban. Elég jól sikerült, bár a létszám kevésnek bizonyult, de még éppen elegendő. Minden korosztályból neveztek, nagyon jó volt ott is a hangulat. Igyekszem ezt is majd minden évben megszervezni.

Perkáta, 2013. február 23.

Csordás Péter

A sakkverseny végeredménye

1. Jánoshalmi Attila
2. Pais Nimród
3. Tvaruskó László

Őszintén és szívből gratulálunk mind a helyezetteknek, mind a részvevőknek!

A verseny résztvevői

1. Czirák Ferenc
2. Csordás Gábor
3. Csordás Péter
4. Daru Attila
5. Jánoshalmi Attila
6. Kanalas Mihály
7. Kovács Krisztián
8. Kovács Tamás Imre
9. Nedves Tibor
10. Pais Nimród
11. Tóth József
12. Tóth Zoltán Alex
13. Tvaruskó László
14. Zagyva Márk

Csordás István képei a versenyről

Ezúton is köszönjük a jobbnál jobb képeket!

Balról jobbra: Tóth Zoltán Alex, Kovács Krisztián, ifjabb Jánoshalmi Attila, Kovács Tamás Imre, Jánoshalmi Attila, Kanalas Mihály, Csordás Gábor és Tvaruskó László



Balról jobbra: Nedves Tibor, Kovács Tamás Imre, Csordás Péter, Zagyva Márk,
Tóth Zoltán Alex, Tvaruskó László, Daru Attila és Kovács Krisztián



Balról jobbra: Pais Nimród és Tvaruskó László



Balról jobbra: Tóth József és Csordás Gábor



Balról jobbra: Pais Nimród és Czirák Ferenc



Balról jobbra: Kovács Tamás Imre, Tóth Zoltán Alex, Tóth József, Csordás Gábor, Zagyva Márk és Pais Nimród



Balról jobbra: Jánoshalmi Attila és Kanalas Mihály



Balról jobbra: Tvaruskó László, Pais Nimród, Zagyva Márk, Daru Attila, Czirák Ferenc és Tóth Zoltán Alex



Balról jobbra: Tóth József, Kovács Tamás Imre és Kanalas Mihály



Balról jobbra: Kovács Tamás Imre, Csordás Péter és Kovács Krisztián



Balról jobbra: Tóth Zoltán Alex és Daru Attila



Balról jobbra: Csordás Péter, Pais Nimród, Kanalas Mihály, Jánoshalmi Attila, Czirák Ferenc, Kovács Tamás Imre és Nedves Tibor



Balról jobbra: Csordás Péter, Zagyva Márk, Molnár Sándor (étteremtulajdonos), Csordás Gábor, Tóth József, Tvaruskó László, Kanalas Mihály és Jánoshalmi Attila



Balról jobbra: Csordás Péter, Tóth Zoltán Alex, Molnár Sándor, Pais Nimród és Kanalas Mihály



Balról jobbra: Czirák Ferencné, Csordás Péter, Tóth Zoltán Alex, Jánoshalmi Attila, Molnár Sándor, Csordás Gábor és Tóth József



Pavlicsek Csaba (a cikk szerzőjének régi jóbarátja) és Tvaruskó László, III. helyezett



Pais Nimród, II. helyezett



Jánoshalmi Attila, I. helyezett, a serleggel



Balról jobbra: Kovács Tamás Imre, Csordás Péter és Kovács Krisztián



Balról jobbra: Tóth József, Tvaruskó László, Pais Nimród, Kanalas Mihály és Csordás Péter (a cikk írója)