Egy arany és egy ezüst margójára...

Megkerestük Horváth Árpi fogathajtót, hogy írja le érzéseit, benyomásait a 2015. október 8-11. között Jászkarajenőn megrendezett „B”-kategóriás Országos Fogathajtó Bajnokság döntőjéről.
Ígéretéhez híven ma (2015. október 16-án) délután megkaptuk beszámolóját arról, milyennek látta belülről a döntőt:

„Csütörtök reggel indultunk a verseny helyszínére. Megérkezésünk után lepakoltuk a felszerelést, egy kicsit hagytuk pihenni a lovakat. Majd befogtuk őket egy pár órára, hogy megismerkedjenek a helyszínnel. Gyakorlás után azonnal elkezdtük tanulni a rendkívül technikás maratonpályát. A napot eredményesen zártuk, jól sikerült a lovak edzése. Az előkészületek is zökkenőmentesek voltak. Minden jel arra utalt, hogy a lovak pénteken jól fognak teljesíteni.

Másnap minden úgy zajlott, ahogy azt elterveztük. Miután megetettük és leápoltuk a lovakat, ismételten a szombati maratonhajtás pályáját tanultuk. Ezt követően befogtunk és elkezdtünk felkészülni a díjhajtásra. Nagyon jól sikerült a bemelegítés, a lovak szinte érezték, hogy ez nagyon fontos nap (egész hétvégén így volt). Amikor szólítottak bennünket a pályára, az egész csapat teljes nyugalomba volt, a lovak pontosan a legideálisabb formájukba ügettek be a pályára. Nagyon magabiztosan tudtuk teljesíteni a kötelező feladatokat. Az elköszönés után éreztük, hogy egy jó programot sikerült bemutatnunk a bíráknak. Így is lett! Az előkelő első helyen zártunk pénteken. Ezek után ismételten a maratonhajtás pályáját tanultuk.

Szombaton valamennyi versenyzőnek szerencséje volt, hiszen az előre megjósolt eső elmaradt. A kinti bemelegítő szakaszt nagyon jól bírták a lovak. Aztán következett a neheze. Mivel pénteken az első helyen végeztünk, szombaton utolsónak indultunk. Tudtuk, hogy a versenyzőtársak kiválóan teljesítették a maratonakadályokat, így kisebb nyomás nehezedett ránk, hogy nekünk is gyorsnak kell lennünk. Ezek mellett egyszer sem hibázhatunk a hét akadályból. Az első két akadályunk nagyon jól sikerült, tudtuk, hogy a 2. helyen vagyunk. Ez adott egy kis nyugodalmat, hogy gyorsak vagyunk, de oda kellett figyelnünk, hogy ne hibázzunk. Nem hibáztunk! Igaz egy kicsit visszalassultunk, de nem hibáztunk és ez volt a fontos. Ezt a napot a 3. helyen zártuk és összetettben még mindig az első helyen álltunk. Így félig nyugodtan, félig idegesen feküdtünk le aludni, hiszen már csak egy nap volt hátra. Még mindig az első helyen álltunk! Tudtuk, hogy a vasárnapra mondott 30 mm-es eső áztatta vizes pálya bele fog szólni a végeredménybe.

Eljött a záró, vasárnapi akadályhajtás. Mivel összetettben az első helyen álltunk, ismét utolsónak indult a Horváth Team. Nagyon nehéz és technikás pályát építettek a bírók. Ezt nehezítette a megérkezett eső és a szél. Nagy volt a nyomás a csapaton. Tudtuk jól, hogy nem hibázhatunk (nem verhetünk le labdát), mert az a dobogóról való lecsúszásunkat jelentette volna. Eszerint is hajtottunk be. A pályára érkezve sikerült minden külső tényezőt "kikapcsolni" és csak a feladatunkra koncentrálni. Nagyon csúszott a pálya, de a lovak tudták és érezték, hogy nagyon óvatosnak kell lennünk. Sikerült is a hibátlan hajtás, egyetlen labdát sem kellett a bíróknak felemelni a sárból és jelezni a hibapontot, viszont az alapidőből kicsúsztunk és ezért is járt büntetőpont. Éppen 0.28 hibaponttal többet kaptunk, mint kellett volna. Ez körülbelül nem egészen egy másodperc átszámítva. Abban a pillanatban, amikor a kommentátor bemondja, hogy nem sikerült megtartani az első helyet, nagyon nehéz elengedni azt az aranyérmet, amit két napig fog a versenyző... ...de hát ilyen sport. Viszont, amikor bemondják, hogy a csapatarany sikerült és a miénk, akkor már fülig ért a szánk. Hiszen két éremmel térhettünk haza, egy ezüsttel és egy arannyal! Ezt rajtunk kívül csak Hegedűs Sándor versenyzőtársam mondhatta el magáról, hogy két érem tulajdonosa lett.

Ezúton is szeretném megköszönni a teljes vállszélességgel mögöttem álló csapatnak a segítséget, hiszen nélkülük nem sikerült volna. Édesapámnak és édesanyámnak a támogatást, valamint a szakmai segítséget. Testvéremnek, Milánnak és páromnak, Eszternek a lovak ápolását, gondozását és a segédhajtóságot, valamint a hangos és lelkes szurkolótábor biztatását. Jövőre ugyanilyen nagy elánnal vágunk neki a versenyszezonnak, hiszen tudjuk: a kerék forog tovább...”

Az olvasók nevében ezúton is köszönjük a részletes beszámolót, egyúttal újból gratulálunk Árpinak, valamint a Horváth Team valamennyi tagjának e csodálatos eredményhez! Soha rosszabbat!

Perkáta, 2015. október 16.

Perkáta Online (HCJD & HLSZ)

További képek...

Szerkesztőségünk ezúton is hálás köszönetét fejezi ki Gévai Eszternek, hogy rendelkezésünkre bocsátotta az általa készített képeket.

Középen Dél-Dunántúl aranyérmes csapata:
Domsa Dalma, Horváth Árpád, Schmid Antal



Egyéni eredményhirdetés: Horváth Árpi 2. helyezett (balról)



Horváth Árpi a gratulációkat fogadja