Ma lenne 50 éves Bódi László (Cipő)

Egy jótékonysági koncert kapcsán járt egy stáb Bódi Lászlónál, Cipőnél még 2012 decemberében. Az ott rögzített anyagból készítettek egy rövid interjút, amelyet 2013. február 27-én töltöttek fel a YouTube-ra. A filmben található anyagok ("tartalom") felhasználási- vagy tulajdonjogával a Rajongók Média Kft. /origonet/ rendelkezik. Ezek használata csak magánjellegű lehet, bármiféle üzleti jellegű felhasználáshoz a kft. előzetes hozzájárulása szükséges. A felhasználónak tiszteletben kell tartania a tartalomhoz kapcsolódó összes szerzői és más jogot, és nem változtathatja meg vagy módosíthatja a tartalmat.

Ennek szellemében, illetve az akadálymentesítést szem előtt tartva, azaz a siketekre és nagyothallókra is tekintettel adjuk közre változatlan formában az interjúnak írott verzióját, emlékezve így Bódi Lászlóra, Cipőre 50. születésnapján.

Ezúton is hálásan köszönjük az írás megszületéséhez nyújtott érdemi segítséget Varga Eszternek (Hajdúböszörmény) és Reskóné Karai Évának (Budapest)!

Budapest, 2015. május 3.

Perkáta Online (HCJD & HLSZ)

Az interjú teljes szövegének leirata

[Gengeliczki Anita, a szőke riporternő egy origonetes molinó előtt van és a következőket mondja el. Beszéde közben fényképek jelennek meg a képernyő jobb felső részén, amiken Cipő van a forgatást végző stáb tagjaival együtt.]

Hiszünk, vagy nem hiszünk? Hisztek, vagy nem hisztek? Mi úgy gondoljuk, természetfeletti csoda volt, hogy kameránk elé állt még Bódi László Cipő, mielőtt kórházba került. De hisszük, hogy nem ez volt az utolsó alkalom. Csodák léteznek, vannak és lesznek. Csak hinned kell benne, ha nem hiszel, úgy nem létezik.

[újabb snitt, még mindig a riporternő mondja...]

Ébredj fel Cipő! Rád még szükség van! A közösségi oldalak hasonló biztató üzenetekkel vannak tele, amióta Bódi László kórházba került, a rajongói összefogás egyre erősebb. Cipő nem szeretett kamera elé állni, és így interjút is nagyon ritkán adott. De barátnőm kérésére kivételt tett, aki egy 19 éves dabasi fiúnak a tüdőtranszplantációjára szervezett jótékonysági koncerten megígérte, hogy újból felveszi a kapcsolatot az énekessel, és mi így találkozhattunk vele. Cipő videó-üzenetet küldött a műtétre váró fiúnak, amiben megemlítette, hogy Papp Julianna megkeresésére vállalta a felvételt, mert aznap, december 29-én Győrben játszanak. Ezt a felvételt már láthattátok az origonet oldalon.

Igen, mi tudjuk, hogy sokan lettetek volna a helyünkben, és sokan beszéltetek volna még vele. De ezt az érzést, amit mi most érzünk, ezt az érzést szeretnénk átnyújtani ezzel a felvétellel nektek.

[zongora zene csendül fel, ez alatt vidám részletek, a két riporternővel való viccelődések láthatók, amelyek az interjú alatt, közben készültek Cipő budai lakásában, ennek során a következő szavakat jelenítik meg négy részletben a képek aláírásaként egy mondattá összeállva: „Egy ember..., egy példakép..., egy ikon... Bódi László - Cipő”, ezek, a zenével aláfestett képjelenetek vezetik fel az interjút]

Milyen érzés, hogy a mai 19 évesek is példaként tekintenek rád?

- Hát, ez jól esik, csak nem tudom, hogy ez mit jelent. A zenét általában nagyon szeretem, bizonyos zenéket szeretem. [elneveti magát] De, de ez, ez tényleg egy személyes dolog, hogy ki, mit, miért szeret.

Írsz-e még?

- Természetesen írok, hogyne írnék.

Milyen stílusú dalszövegeket, hogyha lehet kérdezni, amik most a fejedben vannak még?

- Semmilyen stílusú dalszövegek nincsenek a fejemben.

Hát ugye...

- De nem, hát ezeket, ezek alig ösztönösen jönnek, tehát én nem tudom, hogy ezek milyen stílusúak, nem is az én dolgom, hogy ezt én határozzam meg.

[a mikrofon zaj elnyomja Cipő szavait, így érthetetlen]

- Hát, most jött ki egy új lemezünk. Tehát arra írtam természetesen.

És csak saját magatoknak írsz még? Vagy mert annak idején Koncz Zsuzsának, Halász Juditnak írtál...

- Hát igen, nekik írtam, most zenét is írtam, Krizsó Szilvinek írtam zenét, aminek Müller Péter írta a szövegét, most ez volt legutóbb, pár hete. Néha írogatok másnak, de így jellemzően tényleg a Zsuzsának, igen Koncz Zsuzsának és a Halász Jutkának...

Mi az, ami ki tudja belőled hozni, hogy ennyire az érzelmeket ilyen széles skálán tudod vinni, mint ahogy az eddigi Repül a bálna egy nagyon, nagyon jókedvű, vidám tényleg... [Cipő közbeszól]

- Ez nem egy jókedvű dal, szerintem, inkább indulatos. Szerintem a Repül a bálna az indulatos. De hát, az valószínűleg azért volt olyan, mert még fiatalabb voltam, sokkal fiatalabb...

Sok...

- Volt bennem indulat.

És már nincs?

- Ma már nem nagyon, jó, néha van, de...

És te meg tudtad élni az életben az igazi szerelmet, mert ugye vannak romantikus...?

- Sokszor jól éreztem magam, igen. Az ember nem mindig örömében ír. De mi az, akkor kéne..., mi az, ami abszolút, amit meg kell érezned, de azt nem tudja senki.

[Újabb snitt következik, a csend alatt a Lányairól... felirat jelenik meg, ezt követően Cipő róluk beszél]

- Nagyon jól tanulnak, nagyon szépek, aranyosak és nem is vagyunk rosszban...

Apai ösztönök, amikor megszülettek?

- Ja, igen, az nem...

Felelősségtudatosabbnak kellett lenni egyébként utána?

- Addig is elég felelősségtudatos voltam szerintem, legalább is hosszú távon mindig, szerintem, elég felelősséggel gondolkodtam meg terveztem, de hát azóta még inkább, azt hiszem, tehát róluk mindenképpen..., velük kapcsolatban mindenképp...

[Újabb snitt következik, a csend alatt a Zenekarról... felirat jelenik meg, ezt követően Cipő erről beszél]

Mennyire könnyű vagy mennyire nehéz ilyen hosszú időn keresztül ugyanazokkal az emberekkel kapcsolatban maradni és dolgozni együtt?

- Hát több van, amit szeretünk egymásban, mint amit nem, természetesen, vannak olyan dolgok, amit, amit nem szeretünk a másikban, de hát ezzel együtt kell élni..., de az hogy ennyi ideje együtt vagyunk, valószínűleg azt jelenti, hogy az több, amit szeretünk egymásban, amit tisztelünk egymásban...

[Újabb snitt következik, a csend alatt a Tervekről... felirat jelenik meg, ezt követően Cipő erről kezd beszélni]

- Nem, de jövőre már vannak koncertek és vannak koncertek, amit tervezünk, mondjuk sok, sok évvel előre, pl. tervezzük, ha élünk addig, a 2015-ben - ami, hát egy olyan két, bő két év - az Arénában, egy jubileumi koncertet, addig Budapesten valószínűleg játszunk, de nagykoncert nem lesz.

[utolsó snitt azonnal a tervek rész után bevágva, ezzel folyamatossá téve az interjút, Cipő a következőket teszi hozzá]

- És azt is remélem, hogy találkozunk még [kis hatásszünet] élőben!

[miközben a képernyő elsötétül, zongorajáték csendül fel, majd megjelenik az origonet logója és a 2013-as évszám, ezzel fejeződik be az interjú]

Leírta: Vigh György (HCJD & HLSZ)