Egy elmaradt köszöntő margójára...

„Az egyedüli dolog, amiért érdemes ezen a földön élni, az az, hogy az ember tudjon szeretetet adni és elfogadni is. Csak ez teheti boldoggá az embert.”

Simon András grafikusművész mondatait idéztem. Milyen egyszerűen hangzik, és mégis olyan nehéz megvalósítani! Hiszen sokan azt gondoljuk, a szeretet természetes, de valahogy a mindennapjainkban ez mégsem jelenik meg. Kitölti életünket a munkahely, a kollégák, az aggódás, a gondok, problémák: életünkbe észrevétlenül belopódznak a „szürke hétköznapok”.

Az advent azonban egymáshoz vezet bennünket, nem csak egy ünnep, hanem egy érzés. Szépségét nem az ajándékok nagyságával kell mérnünk, hanem egy olyan ajándékkal, amiből mindenki részesülhet, amit mindenki adhat, ez pedig a szeretet. A karácsonyt megelőző hetekben a várakozást, a nyugodt készülődést kellene előtérbe helyeznünk. A karácsony nemcsak a keresztény emberek számára fontos ünnep, hanem a világon mindenhol örömnap. Eredeti üzenete valamiért az évek során kicsit elveszett, a szeretet időnként elhalványulni látszik. Fényét azzal tudjuk erősíteni, ha a karácsonyfa alá az ajándékokkal együtt elhelyezzük szívünk szeretetét is. Ezt az ünnepet az emlékezés, az együttlét élménye, a boldogság érzése különbözteti meg a hétköznapoktól. Egymásra mosolygunk, mert együtt lehetünk. Együtt, ha van kivel...

A következő idézettel köszöntöm a település szépkorú lakóit az elmúlt idősek világnapja és az előttünk álló adventi várakozás időszakában, egy gondolatbéli ölelést nyújtani az egyedül élő, kiszolgáltatott helyzetben lévő ellátottjaimnak.

Ron Cristian:

„Higgy a szívedben és saját jóságodban, mert ha így teszel, mások is ezekben fognak hinni. Higgy a csodában, mert teli van vele az élet. De, ami a legfontosabb, hogy higgy önmagadban, mert odabenn a lelkedben rejtőzik a csoda, a remény, a szeretet és a holnap álmai.”

Perkáta, 2021. november 20.