Karácsonyi emlékek

A hetvenes, nyolcvanas évek karácsonyai elképesztően várt, békés, nyugodt ünnepekként élnek az emlékeimben. Utólag, már felnőttként úgy tartom, hogy nem csak azért, mert gondtalan gyerekként éltem a mindennapjaimat, hanem egyszerűen, mert teljesen más hangulatban készülődtünk az év legjelentősebb ünnepére. De nem csak a mi családunk, hanem mindenki a környezetünkben, a szomszédaink, a barátaink és az ismerőseink is.

„Hol volt ilyen egymáson taposás, mint ma?”

Két fontos dolog is teljesen más színezetet adott annak a korszaknak: a tévé és telefonhasználat.

Gyerekkoromban ritkának számított még a tárcsázós telefon is az otthonokban, a lakótelep sarkán várakoztunk türelmesen a telefonfülke előtt, ha telefonálni akartunk. Ezt egy mai tinédzser talán meg sem értené akkor, amikor már az óvodások zsebében ott lapul az okostelefon.

A tévénézés az m1 és m2 csatornák közötti kapcsolgatásban merült ki, egy-egy műsor a másnapi beszédtémaként szolgált az iskolában, a munkahelyeken.

Vagyis a hírek, információk jóval lassabban jutottak el mindenkihez, és emiatt lassabban zajlott az élet. A maihoz képest egy lassított filmben éltünk, a film szereplői pedig boldog nyugalomban, legfőképpen stresszmentesen játszottak a szerepüket az iskolában, az utcán, a boltokban. Hol volt ilyen nyugtalanság, egymáson taposás, egymáshoz sem szólás akkoriban, mint ma?

És mivel egyhangúbbak teltek a hétköznapok, az ünnepeket is nyugodtabbnak élhettük meg.

„A kevesebbnek jobban tudtunk örülni”

Falun, már akik megtehették, karácsonyra levágták a disznót. Készült a finom kocsonya, a bőrsajt, a füstölt áru, ami jól is jött az ünnepekre, mert a hetvenes években nem lehetett kilószámra húshoz jutni, úgy, mint ma. A friss vágásból egymásnak küldözgették kóstolót a rokonok, barátok, ismerősök. A vidéki nagyszülők feladták postán csomagban a finomságokat; mi gyerekek lestük, hogy megérkezzen a pakk, amiben mindig megbújt valami finomság számunkra is. Betű csoki, szamba szelet, macskanyelv, téli fagyi... - ezek voltak ám az igazi retro nyalánkságok! A szüleink a nagymamáék küldeményére igencsak számítottak, mert nem létezett ilyen óriási árubőség a boltokban, mint manapság. Mindenből lehetett kapni, csak jóval kevesebbet, aminek valahogy jobban tudtunk örülni.

Retro karácsony - Így ünnepeltünk a hetvenes, nyolcvanas években

A gyerekkori emlékeimet felidézve és a szüleimet kifaggatva összeszedtem, hogy nekem miben különbözött a retro karácsony a maiaktól. A sort még hosszan lehetne folytatni.

Banánért és narancsért kígyózó hosszú sorok

Banánt és narancsot karácsony előtt már lehetett kapni. Nagy kuriózumnak számított a déli gyümölcs, de csak mértékkel lehetett vásárolni ezekből, és meglehetősen drágán árulták.
Ajándékok a Skálákból és a Centrum áruházakból

A Skálák, a Centrum Áruházak és a Vegyesiparcikk Kereskedelem boltjaiban szerezték be szüleink az ajándékokat, de ezeken a helyeken is csak nagy utánajárással. Nyolcvanas években még nélkülöztük a reklámokat, a reklámzaj kifejezés ismeretlen fogalom volt, hiányoztak szemet szúró reklámfeliratok, a tolakodó reklámújságok az életünkből, éppen ezért lutri volt, hogy mihez hol juthatunk hozzá. Nyakunkba vettük a várost, boltról boltra jártuk a körúti kis üzleteket. A bevásárlást nem lehetett elintézni egy helyen, mint a ma a plázákban, hipermarketekben.
Több hó esett, mint ma

A telek egyértelműen hidegebbek voltak, sokszor már decemberben hó esett. Egy-egy komolyabb hóesés lebénította az egész országot. Szegény Izaura is éppen akkor látogatott Magyarországra, amikor ki sem lehetett mozdulni otthonról, annyi hó hullott...
A mai városi gyerekek többsége a hóembert csak a mesekönyvből ismeri, és nem tudja értelmezni a téli versikék, dalok szövegeit.
SMS helyett szép karácsonyi képeslap

Miután még nem használtunk mobiltelefont (ma elképzelni is nehéz), kötelezően karácsonyi képeslapot küldözgettünk minden kedves ismerősünknek. Mindenki fejben tartotta, hogy kitől milyen képeslapot kapott, ki milyen szöveget írt. A karácsonyi képeslap társalgási téma volt, és nagy jelentőséget tulajdonítottunk neki akkoriban.
Az egész ország buszon, vonaton

Egyszerre indult meg az ország (ez ugyan ma is így van), de mivel az autó akkoriban nem volt ennyire elterjedt, mint ma, többnyire zsúfolt tömegközlekedési járműveken zötyögtünk a vidéki rokonokhoz, egymás hegyén-hátán, kényelmetlenül állva-ülve a légkondi nélküli buszokon, vonatokon. Az utazás közel sem volt ennyire gyors, komfortos és kiszámítható, mint manapság.
Fenyőfavásárlás, karácsonyfa díszítés

Fenyőfát csak a karácsony előtti utolsó héten lehetett beszerezni a faválaszték is sokkal szegényesebb volt, mint, ma.
Nem hobbiból vagy a divatos kreatívkodás miatt készültek otthon a csináld magad fenyődíszek, hanem azért, mert mindenhol ugyanazokat a díszeket lehetett kapni. Hogy mégis egy kicsit egyedi legyen a karácsonyfa, a díszeket magunk állítottuk elő. A szülők, nagyszülők akkoriban sokat horgoltak, mi gyerekek kivagdostuk ezüstpapírból a díszeket. A vásárolt karácsonyfagömbökre különösen kellett vigyázni, akkoriban még törékenyek voltak.
Retro gyerekjátékok, menő ajándékok

Rubik kocka, búgócsiga, ólomkatonák, ördöglakat, bűvös golyó, bűvös négyzet, takarékoskodj okosan, monchichi - néhány emlékezetes játék a retro korszakból. Emlékeztek, hogy mennyire megörültünk, ha ezek a játékok lapultak a fa alatt? Emlékszem, hogy a nyolcvanas években, amikor karácsonyra megkaptuk az első MK28-as magnónkat, elképedtünk, hogy micsoda fejlett már a technika! Boldogan táncoltunk a ´dont kám ízire´ és a ´levelet kaptam lájfra´. A felnőtteknél akkoriban szupermenőnek számított a kacsintós pénztárca, tiniként elképesztően büszkén viseltük a fonott fejpántot vagy a neonszínű aerobic-zoknit.
A családok elképesztően örültek az első színes tévéjüknek, amit az egész lépcsőház megcsodált.
Karácsonyi asztal és ünnepi menü

Régen az ünnepi menü finom sült hurkát, sült kolbász, töltött káposztát jelentett, halászlét vagy rántott halat csak karácsonykor ettünk. Ma pedig már azt sem tudjuk, hogy milyen különleges menüvel szárnyaljuk túl az előző évi ünnepi vacsorát. Fügechutney? Kacsamájterrine? Ugyan már! Volt hurka meg kolbász. És ezeknek a finom ételeknek az illata telítette be a szerény ünnepi otthonokat, amik mintha nyugodtabbak, békésebbek lettek volna akkoriban...

Perkáta, 2021. december 21.

Bógóné Végh Zsuzsanna

Illusztráció: Megaport Media