Arcrekonstrukciók és koponyák között - az Iseumban
Hátborzongató élmény, amikor a koponyamaradványok alapján készült, sok száz éve élt emberek szemeibe beletekintesz. Kunok vagy magyarok voltak? Egy biztos, a hiányos táplálkozástól sokuknak idő előtt kihullt a foga.
A múzeumokban gyakran épp ez veszik el: a tárgyakban hajlamosak vagyunk élettelen leletek sokaságát látni, azok esztétikai értékén mélázni, de nehezen érezzük át, ezekben a csontokban egykor szellem lakott. A koponyák közt járva méláztam el ezen, a szombathelyi Iseum Savariense Régészeti Műhely és Tárház kiállítás-megnyitóján.
A cellákban kiállított épület- és arcrekonstrukciókat a Magyar Képzőművészeti Egyetem Művészeti Anatómia Rajzi és Geometria Tanszékének hallgatói készítették. Ez a Perkáta Nyúli-dűlőn feltárt tárgyi és emberi maradványok sajátos művészi feldolgozása. Nem csupán építményeket, hanem a koponyamaradványok alapján az egykor ott élt emberek arcvonásait is próbálták hűen ábrázolni.
A magyar középkor a lábaik előtt hevert
A leletegyüttes Fejér megyében került elő, a 62-es út elkerülő szakaszának nyomvonalán, épp belefutott abba a domboldalba, amely alatt a török korban elpusztult középkori falu temploma és temetője állt. Perkáta neve régóta jól ismert a hazai régészek körében, különlegességét az adja, hogy itt a kelta leletek mellett a 13. század végén az Alföldről ide telepített kunok nyomait is megtalálták. De éltek itt már a bronzkorban, a kelta időkben is, aztán a honfoglalóink unokái voltak a következő telepesek.
A mostani - 2009-ben indult - feltárás során egy középkori templom maradványaira bukkantak, körülötte egy hatalmas temetőt találtak, valamint az azt körbevevő középkori falu házmaradványait is feltárták. A leletek sokaságában az egész magyar középkor - a 10. századtól a 16. századig - tetten érhető.
Több mint ötezer holtestet találtak
Esőben, sárban, megfeszített tempóban dolgoztak itt a régészek, több mint 5100 tetemet emeltek ki a földből. - meséli már Kovács Loránd Olivér ásatásvezető. Hatalmas mennyiség ez, elképzelni is nehéz. A föld alatt körülbelül 2000 sírhely maradt, ezek továbbra is ott nyugodhatnak, mivel kívül esnek a nyomvonalon.
Nem volt egyszerű a munka: Normális esetben egy ásatáson egy feltárt sírban egy fejhez két kéz tartozik, itt a perkátai templomkertben olyan sűrűségben temetkeztek egymásra, hogy egy sírhelyen 3-4 fejnek 5-6 karja volt, és megannyi láb tartozott hozzá. Mint egy puzzle, úgy kellett kitalálni, melyik koponyához milyen végtag tartozik.
Milyenek lehettek ezek az emberek?
Hogy mi mindenről árulkodnak ezek a koponyák? - erről, és az arcrekonstrukciók elkészítéséről prof. Kőnig Frigyes DLA habil. rektor (Magyar Képzőművészeti Egyetem) mesélt.
A hiányos fogazatokban, a sebesülések nyomaiban mind tetten érhetők a történelmi kataklizmák. A kunok valahonnan az Azori tenger környékéről és Kazahsztánból vándorolhattak hazánkba, küzdelmekkel teli útjuk (például a hiányos táplálkozás) lenyomata csontjaikon is látszik. Egy koponya amúgy is sok mindent elárul „viselőjéről”: például azt, hogy mennyi idősen került föld alá, milyen nemű volt. Van, amelyik koponyán kardvágás nyoma látható, akad, akinek fölszívódott a fölső álkapcsa, másiknak a jobb járomcsontján valami rettenetes daganat nőtt. A sok apró információból aztán összeáll egy kép, egy arc.
Kőnig Frigyes hozzátette, manapság divatos arcrekonstrukciókat készíteni, a technika segítségével egészen elképesztő 3D-s megoldásokat is látni. Van, aki élethű szemgolyókkal és hajzattal próbálja még élővé tenni arcrekonstrukcióit. Hallgatóival a művészi ábrázolásban és a mértéktartásban hisznek: Természetesen ezek az arcrekonstrukciók is furcsa fikciók, lehet, sátáni cselekedet egy embert feltámasztani, de a mi célunk nem ez volt - tette hozzá.
A kunok asszimilációja is tetten érhető
A kunok, bár keresztény hitre kényszerítették őket, sokáig ősi hagyományaik szerint temetkeztek, tárgyaikkal együtt. Emiatt a több évszázadot felölelő lelet-együttesből az is kiolvasható: miként asszimilálódtak a betelepültek a helybéli magyarokhoz. Az otthoni források elapadása után, mikortól kezdik el a magyarok viseleteit, ékszereit hordani, miként olvadnak bele az itteni közegbe.
Mi lesz a halottakkal?
Nem csak morális kérdés, hanem gyakorlati is: Mi lesz a több mint ötezer ember csontvázával? Egyelőre „műanyag dobozokban tartózkodnak, egy raktárban várják a feldolgozást.” A kiállítás legvégén, egy szürreális kúpszerű kripta-terve is szerepel, egy perkátai csontházé, amelyben úgy temetnék el újra a halottakat, hogy közben a kutatók számára továbbra is hozzáférhetők maradhatnának a tetemek. Az ötlet - első látásra - szenzációs.
Az anyag, tudtuk meg zárásként Hable Tibor igazgatóhelyettestől (Fejér Megyei Múzeumok Igazgatósága), Perkátán kerül majd végső elhelyezésre. Addig itt a szombathelyi Iseumban is megtekinthető. (Hétfő kivételével - 2012. július 19-ig tekinthető meg 10-17 óra, míg csütörtökön 10-18 óra között.)
Szombathely, 2012. május 17.
Pais H. Szilvia
Megjegyzés: Másodközlésre átvéve a nyugat.hu engedélyével, valamint a szerző hozzájárulásával.
Képek a kiállításról
A felvételeket a megnyitó napján - 2012. május 16-án - készítette Mészáros Zsolt (sadness), a nyugat.hu munkatársa.
Maga a kiállítótér is különleges
A kiállítótér üvegfalai mögött élő díszletként előttünk magasodik az Isis-szentély. Tudjuk, ez is egy rekonstrukció, nem eredeti. A vitrinekben elrendezett koponyákkal és kunos arcberendezésekkel szemben pedig a bécsi képzőművészeti egyetem gyűjteményéből istenszobrokat állítottak. Ezek sem igaziak, de hűen tükrözik a görög-római szobrászat idealisztikus emberábrázolását.
A tökéletességgel szemben a foghíjas hétköznapi emberek koponyái állnak, és azok valóságosnak hitt arcai. Rekonstrukciók mind, egyedül a koponyák valódiak. Sajátosan izgalmas szeletét mutatják a múltnak.