Beszámoló az idei ötödik sikeres csúcshódításról

Nyolcan indultunk útnak 2015. december 10-én. A célunk az osztrák Alpok egyik hegycsúcsa, a 3360 méter magas Hochalmspitze volt. A csapatunkhoz csatlakozott két lelkes újonc barátunk is, akik voltak már ilyen magasságban. Most viszont téli mászásra készültünk.

A hegy megmászásához szükséges technikai eszközöket most próbálhatták ki először! Az időjárás tökéletes volt. Egész héten tiszta, száraz, hideg idő volt, s ilyen körülmények fogadtak minket. Háromszor voltam már ezen a hegyen, de az időjárás és a csúcs alatti jeges átjáró mindig visszafordított eddig.

Kiérkezésünkkor egyből felmentünk kocsival ameddig lehetett, télen ugyanis lezárják az utat egy sorompóval. Eredeti terv szerint itt bivakoltunk volna sátorban, de öten úgy döntöttek, hogy felmennek az 1200 méterrel magasabban levő házig - éjszaka fejlámpával. Én lent maradtam két társammal a Tranzitnál és reggel mentünk fel a házhoz, így ők láthatták a felfele vezető úton azt a rengeteg jéggé fagyott vízesést és a 3000 m körüli csúcsokat amelyek körülvettek minket. Mivel én már előtte háromszor felmentem sötétben, jó volt végre napsütésben megtenni ezt az utat!

Felérkezésünkkor teát, levest főztünk, átöltöztünk, begyújtottunk és pihentünk, hülyéskedtünk. A 2202 méter magasban található házban 10 személyre volt téli szállás biztosítva. Feljött még utánunk két osztrák fiatal , így teltház lett. Reggel két részre szakadta csapat, négyen kb. 3/4 órával előbb elindultak , mert kevés volt a hely , hogy ennyien egyszerre pakoljunk és reggelizzünk. A két osztrák fiatal még előttük elment. Szép, tiszta, hideg időben indultunk utánuk, még látszottak a csillagok az égen. Jól haladtunk felfelé, a háznál kezdődött a hóhatár, így innen már havas sziklákon vezetett az utunk. A gerinc előtt volt egy meredek hólejtő, itt felvettük a hágóvasakat, beülőt, kletter szettet és haladtunk tovább. Itt már láttuk a többieket, akik előttünk voltak. A havas rész végén volt egy sziklapárkány, itt kezdődött a kletteres rész (acéldrót-sodronnyal ellátott sziklamászás). Itt már 3100 méter fölött jártunk.

Én mentem elöl, próbáltam fényképezni, amikor csak lehetett. Sokszor hó alatt volt a biztosításra szolgáló drótsodrony, többször pedig izomból kellett felhúzni magunkat a sziklákon. De amikor felértem a gerincre, a látvány, ami elém tárult... ...eszméletlen szép volt. A másik oldalon végighúzódott a sziklafal alatt egy gleccserhasadék, mellettünk a gerinc keskeny fala. Nem vettük le a hágóvasakat, mert a sziklákon is nagyon jól tartott. A gerincen nem mindenhol volt hó a keskenysége és a meredeksége miatt. Innen nagyon „kitett” lett az út, szikláról-sziklára haladtunk előre. Voltak rázós részek. A két újonc társunk itt azt mondta, hogy nem jönnek tovább, nem érzik a lépés biztonságot. Mivel egyedül nem mehettek le, mondták, hogy megvárnak minket ott.

Ketten folytattuk utunkat, de már nagyon közel jártunk a többiekhez. Volt ezután egy nagyon „parázós” rész, de leküzdöttük, majd kiépítettünk egy kötélbiztosításos részt, kb. 30 méter hosszan. Itt meg kellett várnunk, amíg a visszafele tartó két osztrák fiatal lebiztosítja magát és haladtunk tovább. Jött még egy meredek kletteres rész, de utána kiszélesedett a gerinc egy darabon és megpillantottuk a csúcskeresztet. Hamar elértük az átjárót, ahonnan egyszer már visszafordultunk, mert a különböző jégrétegek össze-vissza mozogtak egymáson. Az átjáróhoz először le kell menni egy kicsit, majd kb. 3 méter hosszú, 40 cm széles rész következett, mindkét oldalon szakadék jellegű mélységgel. Most jól járható volt, a hó jól tartott, így már csak egy kis „kitett” keskeny gerinc volt előtte és fent is voltam a csúcskeresztnél! Itt a szokásos öröm, fotó, aszalt gyümi és gyönyörködés az alattunk elterülő hegyekben. Ami felfele jövet még olyan nagynak látszott, most mind alattunk volt, és megint megmutatkozott a vonulatok láncolata, ami mindig lenyűgöz.

Talán 10 percet tartózkodtunk fent és a már ismert úton mindannyian leereszkedtünk a házhoz. Itt aludtunk még egy éjszakát. Vasárnap korán reggel felébredtünk, felvettük ismét a nagy zsákot a hátunkra és lementünk a kocsihoz, majd elindultunk haza. Ismét fáradtan, de boldogan, felszabadultan, feltöltődve érkeztünk haza.

A 2015-ös évben 5 csúcsot sikerült meghódítanunk, aminek szívből örülünk.

Perkáta, 2015. december 20.

Rauf Beatrix

Megköszönve a beszámolót, ezúton is szívből gratulálok az idei teljesítményükhöz Rauf Beának és Társainak! Őszintén kívánom Nekik, hogy a következő évben legalább ennyi csúcsot hódítsanak meg!

Vigh György

Megjegyzések:

Bivakolás: alapvetően kétféle bivakolást lehet megkülönböztetni, az egyik típus, amikor a hegymászó szabad akaratából alszik kint, a másik pedig, amikor valamilyen előre nem látott esemény miatt rákényszerül erre a megoldásra.

A kletter út acéldrót-sodronnyal kiépített útszakasz. A kletterszett: két karabinerrel és két hevederrel és egy fékrendszerrel ellátott eszköz, mellyel tudod magad biztosítani a drótsodronyhoz. A fékrendszer kicsit lassítja az esést, ha beleesnél, de megfog, túl nagy baj nem lehet, ha be van akasztva a karabiner.

További képek...

Szerkesztőségünk ezúton is hálás köszönetét fejezi ki Rauf Beának, hogy rendelkezésünkre bocsátotta az általa készített képeket.