Dr. Lakos László jegyző válasza Csécs Tamásnak

Mi folyik az önkormányzatnál? Teszi fel a kérdést Csécs Tamás a Perkáta Online internetes sajtótermék felületén közzétett írásában. Majd meg is válaszolja azt, saját szemszögéből, meglehetősen kritikusan és egyoldalúan értelmezve, illetve bemutatva a történteket.

Nem tisztem és nem is szokásom az ilyen jellegű és stílusú cikkek megválaszolása, de ebben az esetben úgy vélem nem csak a kérdésfeltevő, hanem mások számára is hasznos lehet a konkrét ügyön keresztül, a feltett kérdések megválaszolásával, egy általános tájékoztató közzététele arról, hogy mi is folyik a hagyatéki vagyon feltárása érdekében lefolytatott eljárások ügyintézése során az önkormányzatnál, pontosabban a Polgármesteri Hivatalnál valójában.

Az eljárás akkor indul, amikor a jegyző a halottvizsgálati bizonyítvány alapján - ennek hiányában a holtnak nyilvánító vagy a halál tényét megállapító végzés, vagy olyan személy bejelentése alapján, akinek az eljárás megindításához jogi érdeke fűződik - az örökhagyó haláláról értesül.

Az eljárás lefolytatására az örökhagyó utolsó lakóhelye, ennek hiányában az örökhagyó utolsó tartózkodási helye, előzőek hiányában az örökhagyó belföldi elhalálozásának helye, amennyiben előzőek sem teljesülnek, akkor a hagyatéki vagyon fekvésének helye szerinti jegyző rendelkezik illetékességgel. Az esetek túlnyomó többségében a jegyző a Polgármesteri Hivatalhoz érkező halottvizsgálati bizonyítványból értesül az elhalálozás tényéről.

A halottvizsgálati bizonyítványt a halál tényét megállapító orvos állítja ki egy 6 példányos nyomtatvány formájában, melyből első a KSH példánya, a második a haláleset helye szerinti illetékes anyakönyvvezetőé, a harmadikat a hagyatéki leltár felvételére illetékes jegyző kapja, a negyedik az elhunyt eltemettetésére kötelezett személyé, az ötödik a kiállító orvosé, a hatodik pedig az ÁNTSZ példánya.

Néhai Csécs Tamásné halottvizsgálati bizonyítványának III. példányát Dunaújváros Megyei Jogú Város Jegyzője küldte meg Perkáta Nagyközség Jegyzőjének.

A jegyző a III. számú hagyatéki példányon feltüntetett hozzátartozó (temetést intéző) személyt a hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény 19. § (4) bekezdés alapján keresi meg és hívja fel nyilatkozat tételre. Nem feladatunk az öröklésben érdekelt teljes személyi kör, illetve a hagyatékba tartozó vagyon hivatalból történő felkutatása. Ezeket az adatokat a halottvizsgálati bizonyítványon feltüntetett eltemettetésre kötelezett személytől kell beszereznünk, és csak ilyen személy hiányában vagyunk kötelesek az öröklésben érdekelt személyek, illetve a hagyatéki vagyon után kutatni. Ezeknek az adatoknak a bekérésére szolgál az a (lábméretre vonatkozó kérdést egyébként nem tartalmazó) nyomtatvány, amely a vonatkozó jogszabályokon alapul, az egész országban széleskörben használatos, és az adott ügyben azért Csécs Tamás lányának került kiküldésre, mivel az ő neve szerepelt a halottvizsgálati bizonyítványon. A férj, illetve özvegy, amennyiben nem ő szerepel a halottvizsgálati bizonyítványon, éppen ennek a nyomtatványnak a pontos kitöltésével és visszaküldésével kerül be az öröklésben érdekelt személyek közé.

A levelek kézbesítését az önkormányzat hivatalsegédje végzi. Amennyiben a kézbesítés sikertelen, a hivatalsegéd egy értesítést („negyedíves cetlit”) hagy a címzett postaládájában, amelyen egy tájékoztatás szerepel, hogy a kézbesíteni kívánt irat mikor vehető át a Polgármesteri Hivatalban. Ez történt a kifogásolt esetben is. Amikor a cikkíró lánya bejött a levélért, nem az volt a probléma, hogy nem tudtuk ki és mit küldött neki, hanem az, hogy a kiküldött irat még nem érkezett vissza a Hivatalba, így nem tudtuk neki átadni. Megkértük, hogy egy későbbi időpontban jöjjön vissza. Mivel ez nem történt meg ismételten megkíséreltük a kézbesítést, és éppen azért vasárnap, hogy nagyobb valószínűséggel otthon találjuk a címzettet. Ez egyébként sikerült is, tehát jó döntésnek bizonyult.

A kézbesítő (aki nem a Hivatal alkalmazottja, és az adatvédelmi előírások miatt nem tudhatja a kézbesített levél tartalmát) nyilván nem ismerhet mindenkit, a rokoni kapcsolatokat pedig még kevésbé, tehát érthetetlen, hogy ezen a címzett apja mit kifogásol. Mint ahogy az is érthetetlen, hogy milyen fenyegetést emleget. A kiküldött adatkérő nyomtatvány egy tájékoztatást tartalmaz az alábbi szöveggel: Törvény vagy kormányrendelet jogkövetkezményeket állapíthat meg az adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztása, vagy valótlan adatok közlése esetére. Ez a szövegrész az ide vonatkozó jogszabályhely szó szerinti idézete. Tévedés tehát, hogy a megkeresett öröklésben érdekelteknek nincs tájékoztatási kötelezettségük („nincs miről tájékoztassunk hivatalosan senkit”). Téves az indok is, mely szerint azért nincs, mert még nem kapták meg a halotti anyakönyvi kivonatot, így a temetést sem tudják intézni.

Az anyakönyvi eljárásról szóló 2010. évi I törvény 7 §. (1) bekezdése szerint a halálesetet az az anyakönyvvezető jegyzi be az anyakönyvbe, akinek illetékességi területén az történt.

A 62. § (1) bekezdés kimondja „A haláleset bejelentését követően, az eltemettetésre kötelezett személynek a halottvizsgálati bizonyítvány kiállításáról szóló értesítésétől számított 5 napon belül az eltemettetésre kötelezett személy vagy az ügyben eljáró temetkezési szolgáltató az anyakönyvvezető részére az elhalt magyar állampolgár személyazonosság igazolására alkalmas hatósági igazolványát, a személyi azonosítót és lakcímet igazoló hatósági igazolványát, továbbá – ha az az eltemettetésre kötelezett személy vagy az ügyben eljáró temetkezési szolgáltató rendelkezésére áll – az elhalt születési anyakönyvi kivonatát és a családi állapotát igazoló okiratot átadja.”

A cikkből nem derül ki, hogy az eltemettetésre kötelezett személy felkereste-e Dunaújváros Megyei Jogú Város anyakönyvvezetőjét, vagy az felszólította-e őt a halotti anyakönyvi kivonat kiállításához szükséges hatósági igazolványok átadására. A temetés viszont a halotti bizonyítvány eltemettetőnél lévő IV. példányával intézhető.

Perkáta, 2021. május 10.

Dr. Lakos László jegyző