Egy krimi megszületésének hátteréről

Interjú Zajácz D. Zoltánnal, a bűnügyi regény írójával

Zajácz D. Zolit nem kell bemutatnom kedves Olvasóinknak, mert nem csak nevével találkozhattak már, hanem élőben is hallhatták. Legutóbb 2016-ban lépett fel a kastély falai között, amikor mint az ex-Cipőfűző tagja énekelt és gitározott Bódi László Cipő 51. születésnapján az emlékkiállítás megnyitóján.

Több formációban játszott és játszik napjainkban is, de most új oldaláról mutatkozott be. Szeptember közepén megjelent első regénye Véres Balaton címmel e-könyv formájában. Ebből az alkalomból beszélgettem vele.

El kell árulnom, hogy az interjú ötletét Szabolcsi Ákos, Zoli egyik kedves ismerőse sugallta a Facebookon. Felvetette Zolinak, hogy írna-e arról. hogy mi volt a háttere a krimi megszületésének, azaz beavatná-e őt és az olvasókat a kulisszatitkokba.

Úgy gondoltam, hogy mivel nem mindenki tagja az említett közösségi médiumnak, lehetőséget biztosítok ennek kifejtésére a „Perkáta Online - a falu harsonája” (www.perkata-online.hu) hírportálon.

Régi ismerősként tegeződtünk a beszélgetésünk során.

Mi késztetett arra, hogy nekikezdjél egy bűnügyi regény írására?

Ötödikes koromban Szamos Rudolf Kántor nyomoz c. regényének hatására elhatároztam, hogy írok egy krimit. A főhős, ugye, egy nyomozókutya lett volna, a bűntényt pedig a zánkai úttörővárosba helyeztem. Kb. két fejezet készült el,
aztán - ahogy egy 11 éves gyereknek általában - elfogyott a lelkesedésem.

Miért éppen Zánkát választottad helyszínként?

Ha belegondolok, fura, hogy 40 évvel később életem első regényének színhelye ismét a zánkai tábor lett... Nem volt benne semmi tudatosság, persze, lehet, hogy a tudatalattim működött...

Egyébként 1979-ben, a Nemzetközi Gyermekévben két hétig én is a tábor lakója voltam, mint a Kazinczy Szépkiejtési Verseny Szabolcs megyei győztese. (Az egyik szobatársam a későbbi népszerű színész, Csonka Pici volt...) Innen ismertem az úttörőváros belső életét.

A regényben fontos szerep jut a táborral szomszédos vállalati üdülőnek és lakóinak: a valóságban ez az üdülő az ERDÉRT Vállalaté volt, ahol a szüleim dolgoztak, ezért minden második nyáron itt is megfordultam a családdal. Hát innen a helyismeret.

Miért a 70-es évek végére helyezted a cselekményt?

Legfőképpen azért, hogy a nyomozóknak nehéz dolguk legyen. Ma már jóval könnyebb leleplezni egy gyilkost. Nap mint nap digitális lábnyomokat hagyunk: meghatározhatják az ember tartózkodási helyét a mobilja, a bankkártya-használata alapján, mindenütt vannak kamerák, küldünk sms-t, e-mailt, böngészünk a neten, használjuk a közösségi médiát, van DNS-vizsgálat stb.

Ha már 70-es, 80-as évek: abból a szempontból nem volt nehéz dolgom, hogy akkor nőttem fel, tehát rengeteg saját élményem, benyomásom van a korszakról. Ugyanakkor szélesebb kutatómunkára volt szükségem ahhoz, hogy jobban megismerjem és megértsem a Kádár-rendszer működését. Abban például, hogy hogyan élt az akkori uralmi elit, nagy segítségemre voltak Majtényi György történésznek a korszakról írt kiváló munkái (Egy forint a krumplis lángos, Vezércsel, K-vonal).

Amint a mellékelt képen látható, a Fiumei úti sírkertben még fel is kerestem Kádár János és felesége sírját...

Azt viszont emlékezetből tudtam, mit árultak akkoriban egy hajóbüfében: Melba kocka, Sport-, Lottó-, Autós-, Vadász szelet, Túró Rudi, Tibi csoki, Szerencsi csoki a papírján magyar várak képével vagy a Mézga család szereplőivel, Traubisoda, Oázis, Márka, Sztár Narancs stb. Ezek egy részét a mai fiatalok is ismerik, mivel a retro-hullám jegyében ismét gyártják őket.

Fontos dolog volt utánajárni annak is, hogy Budapest közterületeit hogyan hívták akkoriban. Az Oktogon pl. November 7-e tér volt, a Király utca Majakovszkij utca, az Andrássy út Népköztársaság útja, a Nyugati teret Marx térnek hívták, a Nádor utcát Münnich Ferenc utcának...

Amikor úgy döntöttem, hogy Laura, a főhősnő egy frissen megjelent krimit fog olvasni a parton napozás közben, akkor azt is előkerestem, hogy ´79-ben milyen regények jöttek ki az Albatrosz Könyvek sorozatban. Így esett a választás az amúgy is nagy kedvencemre, Ed McBain Lidércnyomás c. krimijére...

Mennyire fikció és mennyire valóság a regényed?

A Véres Balaton fiktív történet fiktív szereplőkkel, de a Marion Morel eltűnése, majd Kozák Edit meggyilkolása kapcsán indult nyomozás mellett a regényben megjelenik egy valódi bűncselekmény is, a Soós Lajos és társai által ebben az évben elkövetett rendőrgyilkosság. (A vecsési Soós Lajos társaival 1979. július 9-én a XVIII. kerületben meggyilkolta, majd egy kukoricásban elásta Gyulai Károly rendőr főtörzsőrmestert, és elvitte szolgálati pisztolyát, amit egy bankrabláshoz akartak felhasználni.)

A könyvemben a rendőrség párhuzamosan dolgozik a két ügyön. Ennek a bűnügynek minden mozzanatát valósághűen ábrázoltam, több, az interneten elérhető rendőrségi tanulmány alapján.

Van persze egy fiktív jelenet is a regényben, amikor Bogdán hadnagy egy vecsési Áfész-boltban beleütközik Soós Lajosba. Akkor az egyik eladó azt mondja a mogorva Soósról, hogy nehéz ember, azon sem csodálkozna, ha egy nap megölne valakit...

A könyvemben elrejtettem néhány irodalmi utalást is - remélem, néhányat észrevesz az olvasó...

Pl. Máté egykori gimnáziumi szerelme, Kahina Madani brüsszeli kiállításának címe „Színek és évek” - ez Kaffka Margit híres regényére utal.

Kahina Párizsban a Richard-Lenoir körúton lakik. Ugye, ismerős valahonnan az utcanév? - Itt él feleségével a krimiirodalom egyik leghíresebb detektívje, Georges Simenon Maigret főfelügyelője...

Mondanál pár mondatot a regény szereplőiről is?

A krimiben mindig van egy nyomozó, aki persze nem feltétlenül kell, hogy rendőr legyen: lehet magándetektív, újságíró, krimiíró, sőt, remek logikával és emberismerettel megáldott falusi vénkisasszony is (lásd Agatha Christie Miss Marple-figurája.)

A Véres Balaton főhőse profi nyomozó, de több ennél: Adorján Máté alakjában egy korabeli européer figuráját akartam megrajzolni, aki szélesebb látókörű a Kádár-rendszerben élő kortársainál.

Ezért döntöttem úgy, hogy származzon diplomata családból. Adorján hadnagy Algériában nő fel, Párizsban jár középiskolába, nyelveket beszél. Szűkebb társaságban többször is tesz olyan kijelentést, hogy nem ért egyet a korabeli magyar viszonyokkal, például azzal, hogy nincsenek szabad választások és nincs szólásszabadság.

Miután a legtöbb nyomozónak van egy segítőtársa (gondoljunk csak Sherlock Holmes barátjára, dr. Watsonra), így Máté mellé is kerestem valakit. Lendvay Laura különös figura: orvostanhallgató, aki pszichiáternek készül, és lényegében az olvasó szeme láttára válik az első magyar profilalkotóvá. (Amerikában ekkor bontogatja szárnyait a bűnügyi profilkészítés.) Laura egy fiatalon elhunyt nyomozó lánya. Anyja egy nagyvállalat meglehetősen sznob osztályvezetője, vele nyaral a Balatonnál az úttörővárossal szomszédos céges üdülőben. Makacs, önfejű, de imádni való. Folyton krimit vagy idegen nyelvű kriminalisztikai szakirodalmat olvas. Ráadásul 16 éves korában távolról imádta Mátét, aki apja beosztottja volt.

Adja magát egy szerelmi szál, de Máténak ehhez előbb még tisztáznia kell egykori gimnáziumi szerelme, Kahina iránti érzéseit.
Az egyik áldozat, Kozák (eredetileg Lakatos) Edit alakjában egy olyan figurát akartam megrajzolni, akinek Laurával ellentétben nehéz gyermekkora volt: gyermekotthonokban, nevelőszülőknél nőtt fel, de fogát összeszorítva küzdött azért, hogy egyszer majd főiskolára mehessen. A múltja elől azonban, úgy látszik, nem tud elmenekülni.

Remélem, sikerült néhány emlékezetes mellékszereplőt is megalkotnom: érzésem szerint ilyen a rendőrfőkapitány titkárnője, Kovács Ili, aki szintén szerelmes Adorján Mátéba, Laura anyja, a budai társasházban élő sznob osztályvezető, aki folyton össze akarja hozni a lányát egy jó partinak ígérkező fiatalemberrel, vagy a vidéki orvos, Kaposi doktor, aki az üdülőben Laura leglelkesebb hallgatósága, és aki odahaza, Debrecenben titokban a Szabad Európa rádiót hallgatja, miközben a felesége, Valika bigott kommunista.

Mi az oka annak, hogy ingyenesen tetted elérhetővé regényedet a neten?

Nos: modern, digitális világ ide vagy oda, természetesen én is szerettem volna, ha a Véres Balaton megjelenik nyomtatásban. Ezért meg is tettem (érzésem szerint) mindent, de megdöbbentő közönyt tapasztaltam a könyvkiadók részéről.

A nagyobb kiadók közül mindössze egyetlen egy tisztelt meg azzal, hogy egyáltalán válaszolt. Nekik kifejezetten tetszett a könyv, de ők csak skandináv krimit adnak ki, ezért nem volt esély a közös munkára. A többiek annyit sem írtak vissza, hogy köszönik, megkapták a kéziratot, kérik, várjak türelemmel. Hat hónap elteltével ismét elküldtem mindenkinek a regényt, ám újból nem érkezett egyetlen sor sem. Közben eltelt újabb négy hónap...

Egy kisebb kiadó vállalta volna a kézirat gondozását, de esetükben elsőkönyves szerzőnél ez úgy működik, hogy ők adják hozzá a nevüket, elkészítik a borítót és a tördelést, vállalják a terjesztést, viszont a teljes gyártási költséget a szerzőnek kell finanszíroznia. Ez az én esetemben kb. egymillió forintot jelentett volna.

Lett volna rá ennyi pénzem, de számomra elvi kérdés volt, hogy ha már írtam egy jó regényt, ne én fizessek azért, hogy megjelenjen.

Másrészt könyves berkekből tudtam, hogy ennek a kis kiadónak már nem futja reklámra, a két nagy könyvesbolt hálózat (a Libri és a Líra) polcain is csak eldugott helyen vannak ott a könyveik.

A Véres Balatont eredetileg csupán a saját szórakoztatásomra írtam, de miután várakozáson felül sikerült, szerettem volna, ha mások is olvassák. Mivel kezdettől fogva nem érdekelt, hogy mennyit lehetne ezzel keresni, hanem csak arra vágytam, hogy minél több emberhez eljusson a könyvem, végül az internet tűnt a legjobb megoldásnak. Az idő engem igazolt.

Számításaim szerint marketing és megfelelő terjesztés hiányában a Véres Balaton a legjobb esetben is csak kb. 500 emberhez jutott volna el, míg így, hogy e-könyv formájában ingyen elérhetővé tettem az interneten.

Tudod, hogy eddig hányan töltötték le?

Igen, vannak számaim. Az Országos Széchenyi Könyvtár Magyar Elektronikus Könyvtárából 928 olvasó töltötte le (2019. november 17., 12:11 óra), míg a saját weboldalamról 857-en. Ez összesen 1785, ha jól számoltam.

Igen, jól számoltál! Szívből gratulálok! Ez már több mint háromszorosa... Az interjút követően letölthetővé teszem én is az e-könyvedet, hogy hozzájáruljak terjesztéséhez, s az olvasószám növeléséhez.

Köszönöm szépen!

Hogyan tovább?

Hamarosan megjelenik legújabb regényem és maradok ennél a formánál.

Tudod már, hogy mikor és mi lesz a címe?

Igen, várhatóan 2019. december 6-án lesz letölthető újabb bűnügyi regényem, Inge és Gerda címmel. Már csak 19-et kell aludni...

Remélem, hogy a második regényed is sikeres lesz! Legközelebb arról beszélgetünk majd...

Rendben! Állok elébe!

Köszönöm szépen az interjút!

Budapest-Székesfehérvár, 2019. november 17.

Vigh György (HCJD & HLSZ)

Fotók, illusztrációk: Zajácz D. Zoltán archívumából

Véres Balaton letöltése (pdf) >>