Hogyan indultunk?

Radeczki György korábbi polgármester

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Köszöntöm Önöket és szép jó estét kívánok mindenkinek. Tíz év telt el immáron, hogy utoljára perkátai közösségi rendezvényre meghívót kaptam, ezt most elöljáróban is nagyon megköszönöm. Most azt gondolhatják, hogy ez így nem is igaz, hiszen tudják, hogy ott voltam 5 évvel ez előtt Franciaországban, amikor a 20 éve tartó barátságunkra emlékeztünk. Igen, jól tudják. Ott voltam, de oda a francia barátaim hívtak meg. Jelen voltam a kínai kiállítás perkátai megnyitóján is. Igen, ott is ott voltam. Oda pedig a kínai barátaim hívtak meg. Az ő meghívásukra mentem el. A helyi intézmények vezetőitől hivatalos meghívót nem kaptam egyik rendezvényre sem.

Ma estére pedig még egy feladatot is kaptam a meghívó mellé. Azt a kérést, hogy hitelesen elevenítsem fel a francia kapcsolat első 18 évét. Szóljak arról a 18 évről, amikor még nem csak barátként, hanem polgármesterként is szerepem volt a testvéri kapcsolatok ápolásában.

Az 1988-tól 1991-ig tartó első 3 év az ismerkedés, a kapcsolat felvétel időszaka volt. Ez a korszak volt a legnehezebb, mert számtalan akadályt kellett leküzdenünk. A tanácsi rendszerben minden ilyen jellegű, külföldi kapcsolat felvételt engedélyek sokaságához kötöttek. A Saint Maximin-i polgármester úr megkeresésekor mégsem zárkóztam el a hivatalos kapcsolat felvételtől. Sajnos, nincs meg a Külügyminisztérium hivatalos levele a terveink elutasításáról, de ez így történt. Ezért a végrehajtó bizottság támogatásával fordultam az akkori tanácsüléshez. Az 1990. májusi tanácsülésen meglepetésünkre a térség országgyűlési képviselője is megjelent (zárójelben jegyzem meg: aki a parlamentet akarta képviselni) Ő „illegitimnek” nevezte a tanácsot, két kérdésben pedig határozottan felszólította a jelenlevőket, hogy ne döntsenek.

Az egyik téma a francia kapcsolat felvétele, a másik pedig a gázberuházás elindítása volt. Ezekről a napirendi pontokról azon az ülésen nem is született pozitív döntés.

Az 1990. szeptemberében megválasztott perkátai képviselőtestület már feladatként jelölte meg számunkra a baráti kapcsolat hivatalossá tételét. Ekkor már túl voltunk egy oda-vissza találkozó megszervezésén is. 1991-ben ezt a baráti kapcsolatot már hivatalossá tettük.

Az akkor aláírt dokumentum 10 évre határozta meg a feladatokat. Fő célnak tekintettük, hogy valamennyi korosztály érintett legyen a baráti kapcsolatok létrehozásában, ápolásában. Elsődleges feladat a családi kapcsolatok kialakítása volt. Perkátán közel 100 családot érintett ez idő alatt a francia barátainkkal való találkozás. Ezek a családok nem a rokonaim voltak.

Persze nem mindenki fogadta akkor sem lelkesen próbálkozásunkat. Zoli bácsi és csapata továbbra is ellenezték ezt a kapcsolat felvételt.

Pedig a cél nemes volt. Itt Perkátán az, hogy megismerjük a francia embereket és a franciaországi életet, valamint, hogy mi is bemutathassuk a perkátai emberek mindennapjait és évezredes kultúránkat Franciaországban.

Szerveztünk egy kiállítást Perkáta történetéről. Sport, zenei, kulturális találkozókat tartottunk. Ifjúsági nyelvi táborokat szerveztünk, hátrányos helyzetű gyerekek találkozóját rendeztünk meg.

Családi barátságok, szerelmek, soha szét nem szakítható kapcsolatok alakultak ki.

2001-ben a lejárt a 10 évre kötött vállalásunk, de mi közösen úgy döntöttünk, hogy ezt a testvér települési kapcsolatot folytatni kell. Ezeket a tartalmas, őszinte családi kapcsolatokat nem szüntethetjük meg. Újra hivatalosan is meghosszabbítottuk a lejárt dokumentumainkat. Most a fő célkitűzésünk az ifjúság bevonása lett. Az élet mulandó és akkor él tovább a barátság, ha új emberek jönnek az elmenők helyére.

Összegezve elmondhatom, hogy továbbra is úgy érzem, jó döntés volt ennek a baráti kapcsolatnak a létrehozása és életben tartása. A sok kritika ellenére is megérte végig vinni ezt a közösség számára hasznos elképzelést.

Nem nehéz azt állítani, hogy nagyon sok perkátai lakos - különösen a sok hátrányos helyzetű gyerek - talán soha életében nem jutott volna el Franciaországba, Párizsba. Nem ismerhette volna meg az ottani emberek európai elkötelezettségét. Ez most az én véleményem volt.

Akik részt vettek ebben a kapcsolatban, vagy tettek is érte valamit, majd eldöntik saját maguk, hogy nekik megérte-e.

Perkáta későbbi lakói pedig majd véleményt formálnak rólunk. Eldöntik, hogy jót cselekedtünk-e avagy sem. Én újra csak megerősíteni tudom, hogy bátran vállalom a megmérettetést.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

Radeczki György

Elhangzott:
Perkáta-Saint Maximin Baráti Kör (Francia Klub) - Beaujolais Klubest 2016
Perkáta, 2016. november 18.

Fotó: Vigh György