Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc Perkáta szemszögéből
Az
1848-49-es forradalom és szabadságharc Magyarország újkori történetének egyik
meghatározó eseménye, a nemzeti identitás egyik alapköve. Társadalmi reformjaival
a polgári átalakulás megindítója, önvédelmi harcával a nemzeti mitológia részévé
vált. Szerves része volt az 1848-as európai forradalmi hullámnak, azok közül
viszont lényegében egyedül jutott el sikeres katonai ellenállásig. Eredményességét
mi sem mutatja jobban, hogy csak a cári Oroszország beavatkozásával lehetett
legyőzni, amelynek soha ekkora hadserege addig nem járt még külföldön. Gyakorlatilag
az 1848-49-es harc a magyar nemzet történetének leghíresebb háborús konfliktusa
is. (forrás: http://hu.wikipedia.org/)
Az Erdős Ferenc és Hatházi Gábor szerkesztésében, 1996-ben megjelent Perkáta
története c. kötetben leírtak felhasználásával idézzük fel, hogy Perkáta lakossága
miként élte meg, illetve élte át a honvédő háborút Jelačić ellen és a szabadságharc
hónapjait.
A
Pest-Budán székelő önálló magyar kormány térdre kényszerítésére az országba
betörő Josip Jelačić horvát bán hadserege szeptember végén Fejér megye területére
lépett. Az események Perkátát sem hagyták érintetlenül, bár a település az ellenség
vonulási irányából kiesett. A november végén megválasztott községi bíró, Vadász
János szerint a lakosság a szabadságharcban fegyveresen nagyobb számban nem
vett részt, a horvátok támadása miatt meghirdetett népfelkelés azonban a többi
Fejér megyei községhez hasonlóan a veszély közeledtével a perkátaiakat is lázba
hozta. Jelačić 1848. szeptember 29-i pákozdi csúfos kudarcát követően azonban
igazából a Roth vezérőrnagy vezette horvát tartalékhadtest közeledése mozgatta
meg a falubelieket.
Ebben jelentős szerepe volt a Görgey Artúr vezette reguláris
egységeknek, melyek október 2-án Ercsiből érkeztek Perkátára, s megkezdték a
megye déli részén a Fehérvár felé vezető utak lezárását.
A Görgey csapataihoz csatlakozó kőrösi népfelkelők, akiknek Vajda László őrnagy volt a parancsnokuk,
is hozzájárultak a népfelkelés perkátai kibontakozásához. Ők október 3-án haladtak
át Perkátán, ahol a felkelésre kész ottani népet csatlakozásra szólították
fel. A reguláris és népfelkelő alakulatok visszafordulásra kényszerítették Roth
csapatait, s a Tolna megyei Ozoránál október 6-ánmegadásra késztették őket.
A győzelem után a Fejér megyei népfelkelő csapatokat feloszlatták.
A szabadságharc során a falu főképpen az átvonuló vagy a közelben, illetőleg
a helységben táborozó katonák élelmezéséből, ellátásából vette ki részét, így
szeptember végén a velencei magyar táborba, október elején az átvonuló alföldi
népfelkelők számára szolgáltattak több ezer adag kenyeret, bort és birkákat.
A szabadságharc folyásától függően hol a magyar, hol az osztrák tábor tartott
igényt a perkátaiak természetbeni hozzájárulására. Az önkénteseket a község
fizette, a gyalogosok előpénzt, a lovasok foglalót kaptak.
A bécsi udvar támadásának következtében a vesztes móri csata után a megye területe
a császáriak kezébe került. A megyei és fehérvári elöljáróságot megtisztították
az el nem menekült forradalmi elemektől, s minden településtől hűségnyilatkozatot
követeltek. Győry László mint a forradalmi megyebizottmány funkcióval nem rendelkező
volt tagja vállalta az együttműködést a megszállókkal, szolgabíróként a megyei
törvényszék munkájában vett részt. Január végén a fehérvári megszálló erők parancsnoka,
Petrichevich ezredes megtudva, hogy az 1848. szeptember eleji események miatt
a megyei börtönben fogva tartott perkátaiak politikai foglyok, elrendelte szabadon
bocsátásukat. Megyeszerte azonban Habsburg-ellenes politikai hangulat uralkodott,
amely újból antifeudális követelésekkel kapcsolódott össze; Perkátán főleg ez
utóbbi jelenséget tapasztalhatjuk. Február 6-án a lakosok ismét követelték,
hogy telkeikhez kender- és káposztaföldeket is adjon a földesúr, de Győry László
a kérést megint csak elutasította, mivel ezek a területek nem tartoztak az úrbéri
állományhoz.
Négyhónapos megszállás után a magyar hadsereg tavaszi hadjáratának köszönhetően a császári csapatok április utolsó hetében elhagyták a megyét, a parasztság az eddigi terhek alól fellélegezhetett, de a harcok folytatódása újabb kötelezettségeket rótt rájuk. A perkátaiak is jelentős mennyiségű élelmiszerrel járultak hozzá a május elején a Budát ostromló magyar sereg ellátásához. Júniustól kezdve az orosz beavatkozás és a Haynau vezette osztrák seregek együttes támadása megpecsételte a szabadságharc sorsát. A Haynaut feltartóztatni szándékozó Görgey vezette magyar hadtest Komáromnál próbálta megállítani a támadást. Perkáta a vár megerősítésére hét napszámost fogadott fel a községi pénztár bevételéből. Július 3-án osztrák erők törtek be a megyébe, de csak Fehérvárt és a megye északi részét szállták meg. Július végén az elmenekült megyei bizottmány a megye déli részén újonctoborzásba kezdett, Perkátán július 30-án kezdődött meg az önkéntesek összeírása, 72-en jelentkeztek, a nemsokára (augusztus 13-án) bekövetkező összeomlás (a magyar fősereg világosi fegyverletételének) hírére a további ellenállás azonban értelmetlenné vált, az osztrák csapatok augusztus 19-e után megszállták a megye területét.
Összeállította: Perkáta Online
Források:
- Ivan Zasche: Josip Jelačić festmény
http://hu.wikipedia.org/wiki/Josip_Jela%C4%8Di%C4%87 - Barabás Miklós: Görgey Artúr festménye
http://hu.wikipedia.org/wiki/G%C3%B6rgey_Art%C3%BAr - Than Mór: A budai vár visszavétele (1849. május 21.) festménye
http://hu.wikipedia.org/wiki/1848%E2%80%9349-es_forradalom_%C3%A9s_szabads%C3%A1gharc