Saint Maximinban jártunk...

Három évet kellett várniuk azoknak, akik szerették volna meglátogatni francia barátaikat csoportosan. Kisebb küldöttségek voltak ugyan oda s vissza az önkormányzat részéről, no meg a lelkesebb franciák egyénileg is szeretnek utazni..., de a három év azért elég hosszúnak tűnt. Úgy látszik, hogy az idő sem tudta megszakítani az addigi baráti kapcsolatokat, de voltak lelkes újak is, akik most kezdték szövögetni ezeket a szálakat.

Végre megszületett a döntés, kijelölték az időpontot, összehívták az érdeklődőket, s kezdődhetett a szervezés. A nagy lelkesedés után, mikor fizetésre került sor, mindjárt csökkent a létszám, de a kiutazók száma így is 37 főnél állapodott meg. Polgármesterünk - mikor útnak indította a csapatot - elárulta, hogy a kiutazó csoport vezetője dr. Lakos László jegyző. Ebben az évben az első olyan csoportos utazásra került sor, melyet repülővel tett meg a csapat. A „repülő” csapatot Varga József fogta össze. Köszönet az önkormányzatnak a szervezésért és azért is, hogy kisbuszt biztosított a kiutazók csomagjainak. No meg köszönet azoknak is, akik vállalták a kisbusz vezetését oda s vissza, dr. Lakos Lászlónak és Gecseg Jánosnak.

Gazdag program várta a perkátaiakat. Már aznap délután látogatást tettünk az új Castorámában a bevásárlóközpont területén, este pedig Gáspár Aladár festőművész, művésztanár kiállításának megnyitóján voltunk a Galerie du Front de Taille kiállító teremben. A megnyitó fényét emelte, hogy megtekintette a kiállítást hazánk francia nagykövetének felesége is. Büszkék voltunk a művészúrra, nemcsak azért, hogy nagyszerű alkotásokat láthattunk tőle, hanem azért is, mert nagyon sokáig Perkátán élt és alkotott, nemzedékek sorával kedveltette meg a festészetet s a képzőművészetet általában. Meghatározó szellemiségére ma is jó szívvel emlékeznek vissza a Perkátán élők. A nagyközség hírnevét is öregbíti kis világunkban.

Másnap korán indultunk Normandiába, a La Manche csatorna kikötővárosába, Le Havre-ba, ahol a Szajna is a csatornába ömlik. Hajóra szálltunk, s megtekintettük a hatalmas kikötőt, a nagy óceánjárókat, tankhajókat, melyek a kikötőben voltak, utána kimerészkedtünk a nyílt csatornára is, hogy emelkedő gyomorral átéljük a víz „ringatását”. Az időjárás is kegyes volt hozzánk, így megtekinthettük a festői szépségű Etretat városát, tengerpartját, és szikláit, melyet Claude Monet is megfestett.

Csütörtökön azon kívül, hogy igazi Brocante-on (bolhapiac) sétálgattunk-vásárolgattunk, igazi piknik napon vettünk részt. Lehetőség volt horgászkodni, pétanqueozni, játszani, majd a végén egy régi földalatti kőbányát megtekinteni, ahol pezsgővel, aperitiffel vártak minket. A napot, a „Pizza Del Arte”-ban zártuk.

Ha péntek, akkor Párizs! Legalább is a csoportunknak... Autóbusszal próbáltuk megtekinteni Párizs nevezetességei közül minél többet. A Trocaderonál megálltunk, hogy közelebbről is megtekinthessük az „Öreg Hölgyet”, vagyis az Eiffel-tornyot. Majd következett a Conciergerie, a királyi vár majd börtön megtekintése - egyik leghíresebb foglya Marie Antoinette francia királyné volt -, végigmentünk a Champs-Elysées-n, körbejártuk a Diadalívet, megnéztük a Notre-Dame-ot kívül-belül, majd a Louvre következett, ahol kitűnő, Párizsban élő magyar honfitársunk volt az idegenvezető. Vezetését három hölgy köré építette fel, a milói Vénusz (Aphrodité), a Szamothrakéi Niké és Mona Lisa. A bőség zavarával küzdöttünk így is, két óra alatt elég nehéz megnézni sok mindent. Közben még a csoport egyéni „szocproblémáira” is megtalálni a választ, köszönet neki érte, nevét sajnos nem jegyeztem meg, de fanyar humorára, jellegzetes stílusára mindig emlékezni fogok. Mikor csoportunk fáradni látszott, mindig feldobta, feloldotta valamilyen egyéni „fondorlattal”, mely csak rá jellemző. Utána a Tuilériák kertjén keresztül sétálva szálltunk buszra a Concorde téren, hogy buszról még, amit lehet megtekinthessünk a sok látnivalóból. Külön köszönet ezért a napért Pascale Wiesnernek, aki igazi „La Parisienne”, vagyis párizsi lányként kalauzolt minket.

Szombaton a Coucy várkastély megtekintése volt az egyik cél, itt láttuk, hogy nemcsak nálunk vannak várromok, Franciaországban is… Hatalmas, monumentális várkastély lehetett, romjai is tekintélyt parancsolnak, nemhiába sokáig még a királlyal is szembeszállt az építtető főúr. Az ebédünk a híres La Ferme des Michettes étteremben (nálunk inkább csárdának mondanánk) volt, ahol a disznót nyárson sütötték részünkre, és annyit ehettünk, amennyi jólesett. Hozzá aperitif dukált, no meg finom borokat szolgáltak fel, mindenki jól érezte magát - főleg utána... Késő délután Saint Maximin portugál testvérvárosának koncertjét hallhattuk, mely közben eleredt az eső, de ez nem zavarta meg az esti barbecue partit, ahol magyarok, franciák, portugálok beszélgettek, iszogattak együtt.

Többször volt szerencsém látni a Chantilly kastélyt, de ilyen pompájában még sohasem. Olyan termek is megnyíltak a nagyközönség részére, ami eddig vagy zárva volt, vagy restaurálás alatt volt, a gyönyörű Condé Múzeum kincsei, festményei, könyvtára tárult szemünk elé. Nagyszerű élmény volt mindannyiónknak. Hátha még a lovardát is megnéztük volna, Franciaország két leghíresebb lóversenyeinek színhelyét, de távolról is szép látványt nyújtott.

Délután falunapi felvonulás volt Saint Maximinban, ahol igazi nemzetközi csapat sorakozott fel. A helyieken kívül a portugál testvértelepülés zenekara, csapata, mi pedig a magyar színeket, Perkátát képviseltük. A „Perkátáért” Közalapítvány által vásárolt perkátai viseletbe öltöztünk be többen. Igazi karneváli hangulat bontakozott ki, végigvonulva a városon, amit igyekezett megnézni Saint Maximin apraja-nagyja. Este a tornateremben volt a búcsúvacsora, melyen tiszteletünkre piros-fehér-zöldre terítettek meg. A vendégek megtekinthették Vátkai Zoltán bemutatóját, melyet igazi profiként oldott meg, nagy sikerrel. Meglepetésként fia, Zsombor is közreműködött.

Másnap ugyanúgy repülővel jöttünk haza Beauvoisból! Tele élményekkel, reményekkel, hogy talán még egyszer sikerül majd legközelebb újra eljutni, hiszen Franciaország olyan nagy, látnivaló van bőven..., s persze nem elhanyagolva a kinti barátságokat sem.

Köszönet illeti Serge Macudzinski polgármester urat és feleségét, Viczkó Ritát, ki nélkül sokszor úgy éreztük, hogy elveszünk, köszönjük segítőkészségét! Köszönjük a többieknek is a törődést, a segítséget, amit kaptunk, a nagyszerű programokat, így Pascale Wiesnernek, Jean Michel Robertnek, Guy Denoyellenek és Ginettenek, Lorant Parentnak, Michel Rogernak és Christianenak, Patrick Sviteknek és Brigittenek, Lucien Nicolasnak, a fogadó családoknak és azoknak is, akiket véletlenül kifeledtem a sorból, azokat a segítőket is, akik azon fáradoztak, hogy a perkátai csoport jól érezze magát.

Perkáta, 2012. május 25.

Mosonyi György

Az utazás - képekben

A következő képeket Bogóné Plasek Krisztina készítette. Köszönet értük!