Interjú Oláh Gergővel

Fotó: Simon Zsóka / Facebook

Mi az első személyes emléked a zenével kapcsolatban?

Konkrétan az első személyes emlékem nem is tudom mikor lehetett, valószínűleg egész pici baba koromban volt még (nevet). Ugye én zenében nőttem fel, engem úgy neveltek a szüleim. Édesapám is nagyon jól énekel. Az ő családjában sok jó zenész van. Baba korom óta bennem él a zene szeretete. Viszont óvodás koromban már tisztán emlékszem arra mennyire meghatározó volt számomra a zene; előadásokon énekeltem és persze táncoltam is. Körülbelül négy éves lehettem, mikor megkérdezték tőlem, hogy mi szeretnék lenni ha majd nagy leszek, erre én már akkor azt válaszoltam, hogy énekes.

Játszol valamilyen hangszeren?

Igen. Zongorázom, gitározom és egy kicsit dobolni is tudok. Fontos a hangszerelés. Most is fejlesztem magam. A hangszeren való játszás, a zongorázás és a gitározás számomra szintén fontos. Gitározni magamtól tanultam, és általános iskolás korom óta játszom zongorán. Nagyon sok saját dalt írok. Mindegyik dalomban szerzőként is ott vagyok. Szerintem lényeges, hogy egy előadó benne legyen, mint szerző a dalában. Úgy tud eredeti lenni, és úgy tudja igazán átadni azt amit szeretne.

Mikor még nem voltál ismert, milyen lehetőségeid voltak a tanulás terén?

Ugye én egy faluban nőttem fel, Karancslapujtőn, Nógrád megyében, ami elég hátrányos helyzetű megye. A környező falvak és városok helyzete sem sokkal jobb egyébként. Nekem elsősorban nem is a zene,hanem a tánc volt a mindenem. Az általános iskola elvégzése után lehetőségem nyílt arra, hogy az ország egyik legjobb táncművészeti szakközépiskolájába vettek fel Nyíregyházára. Debrecenben egy néptáncversenyen vettem részt , és a Nyíregyházi Táncművészeti Szakközépiskola igazgatója volt a zsűri elnöke. Ő mondta azt nekem, hogy felvételi nélkül várnak nagy szeretettel az iskolájukba. Ez volt akkor,de tovább szeretném fejleszteni magam. Gondolok itt a tánctanulásra, valamint nagyon érdekel a koreográfia és a rendezés.

Ért-e valamilyen hátrány a származásodból kifolyólag?

Hála Istennek nem ért annyira sok. Sőt! Szerintem egy kezemen meg tudom számolni, hogy egész életembe hányszor éreztem azt, hogy én roma vagyok és, hogy megkülönböztetnek engem a származásomból kifolyólag. Tizennégy évesen tapasztaltam meg először, hogy mi az előítélet, és , hogy van olyan, hogy megkülönböztetik az egyik embert a másiktól, azért, mert talán egy kicsit sötétebb a bőre színe. Tizenéves koromban történt olyan, hogy eljártunk bulizni és nem engedtek be szórakozóhelyekre, de sajnos ez szerintem elkerülhetetlen, de több ilyenről nem tudok. Inkább pozitív dolgokat tudok mondani a származásommal kapcsolatban. A faluban például ahol laktam nagyon szerettek és tiszteltek a nem roma emberek is. Hittek bennem. Engem ez nagyon jó érzéssel tölt el. A szüleim támogattak és a faluban a szüleimet tisztelték ezért is. Így nevelkedtem föl, és amikor elindultam az X- Faktorban akkor én körülbelül az ötödik élő showban kaptam egy levelet egy embertől, tudom majdnem szó szerint idézni,mert annyira megérintett engem a dolog. Azt írta nekem egy úriember, hogy szia Gergő, én egy rasszista ember vagyok és fajgyűlölő, de amióta téged látlak és megismertelek téged a tévé képernyőjén keresztül azóta elgondolkodtam, hogy folytassam-e tovább ezt az életet, amit eddig éltem. Ez olyan szinten megérintett engem, hogy én akkor azt mondtam, ha nekem akkor ott befejeződött volna a verseny akkor is én lettem volna a legnagyobb győztes, de Isten még olyan jó volt hozzám, hogy mellé nekem adta a győzelmet is (nevet). Számomra ez nagyon nagy dolog volt, hogy kaptam egy ilyen levelet, és azóta sok mindenkinek megmutattam ezt a levelet és elmondtam, mert ha egy embernek az életemmel meg tudom változtatni a gondolkodásmódját, ha évente egy ember van ilyen, vagy ha kettő, vagy nem tudom, ha több, az már egy hatalmas nagy dolog! Mondhatjuk csodának is, mert az ilyen emberek azért elég kemények,és ha megváltozik a gondolkodásmódjuk az egy nagyon nagy dolog. Én az életemmel egyébként törekszem arra nagyon, hogy példát tudjak mutatni. Sajnos az van az országban, hogy egy kalap alá veszik a romákat. Ha az egyikük rosszat csinál, akkor mindegyik roma olyan, és én próbálok tenni ez ellen. Én az életemmel tudok ez ellen tenni, és példát mutatni, hogy ez nem így van, mert nagyon sok tehetséges roma fiatal van. Szeretnék segíteni a romáknak is ezzel. Nagyon sok táborba megyek el minden évben, hátrányos helyzetű gyerekekhez, fiatalokhoz, felnőttekhez is hívtak, hogy tartsak előadást, motivációs beszédeket. Ez mondhatni küldetéssé vált a számomra.

Mi a véleményed arról, hogy mit lehetne tenni a romákkal kapcsolatos előítéletek csökkentésében?

Igen, ezt jól mondod, hogy csökkenjenek az a cél, mert sajnos ez megszűnni nem tud. Szerintem ezt csak az összefogással tudjuk megvalósítani. Nagyon sok olyan roma származású ember van aki elért valamit és sikeres az életben. Az országot járva szeretnék majd magammal vinni olyan, elismert roma embereket, akik tevékenysége példamutatónak számít, hogy valahonnan elindultak, és, hogy elértek valamit, sikeresek tudnak lenni származásuktól függetlenül. A célom az, hogy ezeknek a roma származású embereknek a segítségével is megmutassam, hogy rengeteg olyan roma van aki tud tenni a romaságért is, valamint azért , hogy csökkenjenek az előítéletek a romákkal kapcsolatban az országban.

Minden ember életében vannak nehezebb periódusok. A te életedben mi az ami átsegített ezen/ezeken a nehéz időszakon/ időszakokon?

Igen ez így van. Tizennégy-tizenöt éves koromtól egészen tulajdonképpen a versenyig éreztük mi az, hogy szegénynek lenni. Azért ez elég sok idő. Nem volt könnyű átélni ezeket a pillanatokat, de volt kapaszkodónk. Nyolc éves korom óta a szüleim hisznek Istenben és élő hitük van. Nyolc évesen én is megismertem Isten szeretetét, erre neveltek engem. Amibe én tudtam kapaszkodni a nehéz időkben csak Isten volt! Semmi más! Egymásba tudtunk még kapaszkodni, nagyon nehéz időszakjaink és napjaink voltak. Volt olyan is, hogy nagyon nehéz volt megmaradni embernek és vidámnak. Nagyon nehéz volt hinni is egyébként, megtartani a hitet, de megtartottuk. Minden körülmények között kitartottunk Isten mellett és szerintem ez egy nagy titok, hogy az ember minden körülmények között tartson ki az Ige mellett, Isten mellett és higgyen Isten ígéreteiben!

Mi az amit tanácsolnál a pályakezdő fiatal, tehetséges romáknak?

Ez így van. Nagyon sok tehetséges roma van, az a helyzet, hogy rengeteg. Azt szoktam mondani, hogy nálunk olyanok a romák, mint Amerikában a sötétbőrűek, a feketék. Én fekáknak szoktam őket mondani. Ott ugye minden sarkon van egy olyan tehetséges ember, mint a nap. Nálunk a romák ilyenek. Budapesten egyik alkalommal meghívtak egy iskolába avégett, hogy beszélgessek a roma fiatalokkal. Beszélgettem az igazgatóval arról is többek között, hogy milyen a diákok hozzáállása a tanuláshoz. Az igazgató elmondta, hogy sajnos nem olyan, mint kellene. Ha jólesik a diáknak bejön, ha nem jólesik neki nem jár be az iskolába, vagy ha úgy tartja éppen a kedve, akkor föláll a diák az óráról és kimegy telefonálni például. Az igazgató elmondta azt is, hogy volt már olyan, hogy meghívtak különböző ismert személyeket az iskolába, de a diákokat nem nagyon érdekelte a dolog. Nagy meglepetés volt az ő, valamint az én számomra is, amikor közel száz tanuló várt rám. Én ott elterveztem, hogy egy nagyon kemény dolgot fogok nekik mondani. Kicsit, mintha megfedném őket. Ez így is lett. Nagyon kemény dolgokat mondtam nekik, megkérdeztem őket, mit szeretnének az élettől. Mit szeretnének? Közmunkások akarnak lenni egész életükben, vagy lapátolni szeretnének, ebből szeretnék eltartani a családjukat? Ha ezt szeretnék, akkor nyugodtan álljanak föl. Most is fölállhatnak és kimehetnek, vagy az óráról is kimehetnek akár. Meg se közelítsék az iskolát, de ha nem szeretnék ezt, és a tanács, amit mondtam nekik ott- ha szeretnének jó életet a családjuknak, ha szeretnének maguknak jó életet, ha szeretnének elérni dolgokat az életben, ha szeretnének látni gyönyörű dolgokat a világban, vagy az országban, ha szeretnék, hogy azt mondják rájuk, hogy sikeres emberek, vagy saját magukról szeretnék elmondani, hogy ők sikeres emberek lettek akkor tegyenek érte! Járjanak suliba, végezzék el a sulit, tanuljanak sokat, amennyit csak lehet, amennyit csak tudnak,és higgyenek! Mondtam, hogy higgyenek Istenben elsősorban, mondtam nekik, hogy én Istenben hiszek, én azt tanácsolom, hogy ők is benne bízzanak, ő tud segíteni! Legyenek motivációik és legyenek céljaik! Mert ha az embernek nincsenek céljai, akkor nincs miért harcolni, és nincs miért küzdeni. Ha romák vagyunk, akkor szokták mondani, hogy ugye duplán kell teljesítenünk, és van, hogy háromszor annyit kell mutatnunk, hogy mi igenis képesek vagyunk megfordítani az emberek véleményét, mert tényleg képesek vagyunk erre. Én ezt mondtam nekik akkor ott, hogy tegyenek érte és legyenek céljaik, és nagyon sokuktól megkérdeztem, hogy kinek vannak céljai. Nagyon sokan nem nyújtották fel a kezüket. Sok mai roma fiatalnak nincsenek céljai. Csak él, felkel és elvan a világban. Azt tanácsoltam nekik, hogy mindenképp tűzzenek ki maguk elé olyan célokat, amiket el is tudnak érni. Aztán ha elérték, akkor újabb célokat tűzzenek ki maguk elé. Ez legyen az életük, hogy célokat érjenek el, és ezeket nagyon erősen akarni kell. Tenni kell érte és senkinek nem szabad hagynia, hogy az álmaikról, céljaikról lebeszéljék őket, úgyhogy én ezt tanácsolnám a roma fiataloknak. Legyenek erősek, tanuljanak, higgyenek magukban, higgyenek Istenben és nagyon erősen álljanak. Legyen bennük erős az a vágy, hogy akarjanak bizonyítani és megmutatni a világnak, hogy ők is nagyszerű emberek!”

Nagyon szépen köszönöm az interjút, és további sok sikert kívánok Neked a céljaid megvalósításában!

Budapest, 2015. szeptember 23.

Simon Zsóka képei Gergőről

Szerkesztőségünk ezúton is hálás köszönetét fejezi ki Simon Zsókának, hogy rendelkezésünkre bocsátotta az általa készített képeket Gergőről.

A fenti címkép alapját képező eredeti felvétel