A Francia Klub hírei:
Interjú a Francia Klub elnökével

Budapest-Perkáta - 25. évéhez érkezett a nagyközség és a francia Saint Maximin kapcsolata. A júniusi kiutazás is már ennek az évfordulónak a jegyében zajlott. Többek között a Francia Klub (Perkáta-Saint Maximin Baráti Kör) tagjai már kint ünnepeltek francia barátaikkal. Itthon előreláthatólag szeptemberben lesz megemlékezés az önkormányzat szervezésében, fogadva egyúttal a francia település delegációját. Idén év elején a francia kapcsolatokba „bekavart” egy újabb egyesület létrehozása. Ennek kapcsán, az internet segítségével beszélgettem Lászlóné Jóvári Liával (képünkön), a Francia Klub elnökével.

Idén februárjában alakult meg az új egyesület, bár még „asztaltársaság”-ról beszélhetünk az esetükben is, mert még nem jegyezték be a bíróságon, mint szervezetet. Mikor értesültél először arról, hogy tervezi az önkormányzat egy új egyesület létrehozását?

2014. áprilisában vettem át Nagy Rita kolléganőmtől a Francia Klubot (Perkáta-Saint Maximin Baráti Kör). Nem emlékszem pontosan mikor, de pár hónappal ezek után Somogyi Balázs polgármester mondta, hogy szeretné, ha átalakulnánk egyesületté. Meghívtuk őt egy rendezvényünkre, hogy személyesen mondhassa el a tagságnak, hogyan is gondolná az átalakulást. Bár, a klub vezetősége sem értette pontosan, hogy miért kellene átalakulnunk. Azt gondoltuk és gondoljuk mind a mai napig, hogy a két településnek és nem a civil szervezeteknek van egymással kapcsolata, illetve a pályázati lehetőségek kiaknázása így is megoldott. Perkátán kettő hivatalosan bejegyzett civil szervezet, egyesület van, akiknek az alaptevékenysége is tartalmazza a francia kapcsolattartás segítését, tehát hivatalosan pályázhat. Az egyik a „Perkátáért” Közalapítvány. Gyakorlatilag ezért is lett valamikor az alapítvány létrehozva, hogy e téren is segítse az önkormányzatot. A másik egyesület a Függetlenek Perkátáért Egyesület. Ők a Perkáta-Saint Maximin kapcsolat fennmaradásának védelme érdekében tették bele az alaptevékenységükbe a testvér települési együttműködések segítését. Sajnos, a jelenlegi polgármesterünk nem olyan régóta viseli ennek a testvértelepülési kapcsolatnak a sorsát a szívén. Amikor Somogyi Balázs eljött és tájékoztatást tartott nekünk az elképzeléseiről, a tagság egyöntetűen úgy döntött, hogy nem alakul át. Mi segíteni így is tudunk, a kapcsolattartás finanszírozása pedig úgy is az önkormányzat feladata. Ezek után megkeresett Somogyi Balázs néhány embert a klubunkból, akik segítségével ő maga akart létrehozni egy újabb civil szervezetet. De a felkért baráti kör tagjai közül senki sem vállalta az új egyesület vezetését. Ezek után sokáig úgy tűnt, nyugalom van ezen a területen.

Milyen csatározások előzték meg az új egyesület megalakulását?

2016. januárjáig tartott a csend. Bevallom egy általam írt hivatalos levél hatására, ami kicsit érzelmektől túlfűtöttre sikerült, meg lettem keresve polgármester úr által. Ezen a megbeszélésen jelen volt a polgármester úr, a jegyző úr, az alpolgármester asszony, és még két képviselő (Vátkainé Boda Ildikó illetve Szilasy László). A baráti kör részéről Mosonyi György, Bogóné Plasek Krisztina és jómagam. Ez volt az a nap mikor realizálódott mindannyiunkban - mert végérvényesen tudtunkra hozta polgármester úr - hogy egy új egyesület pedig lesz. Ott akkor megint elmondtam, hogy nem tudjuk vállalni az egyesületi formát, de az eddig tőlünk megszokott segítséget továbbra is biztosítjuk. Mivel mi csak hárman voltunk jelen ezen a megbeszélésen, újra meghívtam polgármester urat egy egyeztetésre. Ha ott kiderül, hogy a többség támogatja az átalakulást, akkor rendben van, mi is elfogadjuk. Azt a választ kaptuk Somogyi Balázstól, hogy ő közénk soha többet nem jön, mert már volt és minden félét kérdezgettünk tőle, nem jön többet. Még megnevezte az elgondolása szerinti új egyesület tisztségviselőit. (A szóbeszéddel szemben nekem nem ajánlották fel az alelnöki pozíció sem akkor sem máskor. Néhány hónappal később a képviselőasszony férje hozta nagy nyilvánosság előtt a tudtunkra, hogy erről a felkérésről még jegyzőkönyv is készült. Ezt a jegyzőkönyvet természetesen nem láttam soha.) Krisztina is, Gyuri is elmondták ezen a megbeszélésen nagyon higgadtan a véleményüket. Többek között azt is, hogy semmi nem zárja ki a két csoport egymás melletti létezését. Polgármester úr szerint viszont nincs létjogosultsága az „ezer éve” jól működő francia baráti körnek, ha lesz az önkormányzat által támogatott hivatalos szervezet is. Ez persze csak az ő elgondolása volt, amivel mi nem értettünk egyet. De nem is fontos már ez az egész úgy tűnik, hiszen közel fél év után is csak egy fantomegyesületről beszélhetünk. Becsapva ezzel mindenkit. Mert akik nincsenek benne a francia barátainkkal való kapcsolattartásban, azok csak kapkodják a fejüket, hogy miről is van szó. Ha érdekli őket ez egyáltalán.

Mi volt az első reakció benned, illetve a baráti kör tagjaiban?

Hogy minek kellett ez? Csak felesleges feszültségkeltésnek újra a faluban. Meg hogy ez már megint egy személyes bosszú hadjárata a polgármester úrnak a baráti kör, vagy inkább egyes emberek felé. Mi egységet alkotunk, közös elveket vallunk, demokratikusan döntünk, következetes szabályokat tartunk és tartatunk be. Aki nem fogadott családot csak a kinti létet élvezte, netalántán többször is, az valóban nem tartozhat közénk. Hogyan? Aki csak kapni akar, de áldozatot hozni érte nem, az hogy segít bennünket? Ez máshol is így van ám.
De álljon most itt még egy kis visszaemlékezés! Mi, a baráti kör vezetősége, illetve köztudottan nem befolyásolható tagjaink, nem is voltunk meghívva arra a bizonyos alakuló ülésre, amin az új egyesület alapjait lerakták. Tehát sok baráti kör tagot utólagos levelezés vagy telefonálgatás útján kerestek meg abban a kérdésben, hogy lépjen be az új egyesületbe. Azt gondolom, vannak az embernek elvei és egészséges önbecsülése. Ez egy piszkos és hazug játszma, ami ebben a kérdésben folyik, és én személy szerint ebben nem kívánok részt venni. Nem szeretnék az új francia egyesület tagjává válni, azok után, ahogy ezt az egész ügyet a falu vezetése publikálta és publikálja.

Mit szóltak ehhez a francia barátok? Ők hogyan reagálták le?

Nem értették ők sem minek kellett ez, de különösebben nem is érdekelte őket, mert nyilvánvaló ez az egész már régen nem a hivatalos vagy a nem hivatalos kapcsolattartásról szól, hanem emberek őszinte baráti kapcsolatáról, ami nemtől, fajtól, politikai nézetektől teljesen független. Itt csak az számít, hogy közvetlen vagy, segítőkész vagy, önzetlen vagy. Esetleg, ha még tudod is a nyelvüket is beszélni, megérted őket és ezt a tulajdonságodat nem tartod meg magadnak, akkor pedig mindenki barátja leszel.

(De ez itthon, Perkátán is így működik ám, amikor csoportlátogatás van a faluban. Olyankor rendszeresen meg szokott keresni és találni a falu első embere. Akkor teljesen mindegy, hogy ki vagyok én. Szükség van a nyelvi tudásomra. És én, ha időm engedi, szó nélkül megyek, nem terhelve az önkormányzat költségvetését. Ennyi!)

Mit szólt ehhez Saint-Maximin önkormányzata? Van tudomásod róla?

Ők a protokoll részét viszik, a hivatalos utat járják, hiszen mondom a kapcsolat az önkormányzatok között köttetett. Őket nem zavarja hány asztaltársaság fogadja kegyeibe őket. Csak és kizárólag a két önkormányzat bonyolíthatja le a hivatalos tárgyalásokat. Ők finanszíroznak, ők fogadnak, ők delegálnak. Ez így volt 1991-ben és így van ma, 2016-ban is. És ez mindörökre így is marad. Ez áll a 2011-ben újabb 10 évre aláírt testvértelepülési szerződésben, vagy megállapodásban, ha úgy jobban tetszik. Sosem tárgyalt a francia hivatal a baráti körrel, ahogy a perkátai hivatal sem a Saint Maximin-i egyesülettel. Nincs is tudomásunk arról, hogyan működnek ezek a szerveződések Franciaországon belül, hiszen teljesen más a két állam jogrendszere, ezt mindenki helyben oldja meg. A lényeg, hogy a hivatalos kapcsolat mindig az aktuális településvezetés között zajlódhat le. Ebből következik, hogy francia barátaink semmi furcsaságot nem találnak abban, ha több civil szervezet is létezik Perkátán. Ha egyáltalán foglalkoznának ezzel a kérdéssel, de nem foglalkoznak vele.

Hányan lettek tagjai a Francia Klub tagjai közül az egyesületnek?

Nincsenek pontos információink, de semmi jelentősége sincs, hiszen a két asztaltársaság nem zárja ki egymást. Szabad országban élünk mindenkinek szíve joga eldönteni hová szeretne tartozni. Mi nem kényszerítünk senkit semmire, maradhat bárki a baráti kör tagja attól függetlenül, hogy az új egyesületi tagságot is vállalta. Eddig is és ezek után is szeretettel látjuk körünkben.

Voltál kint a közelmúltban. Mondanál néhány szót az előkészületekről?

Igen, voltam Franciaországban. A most június 19-24. között lezajlott hivatalos csoportlátogatáson. Igazából már itthon elmérgesedett a helyzet, ami tulajdonképpen az igen drága repülőjegy árak, vagyis jegyárak differenciálása miatti feszültségből adódott. A Perkátai Hírekben lehetett olvasni, hogy 500 000 Ft-tal megtámogatta a képviselőtestület az önkormányzat által szervezett új egyesületet. Ez az új egyesület még a mai napig asztaltársaságként működő, februártól be nem jegyzett, pályázatokra és egyéb hivatalos pénzjuttatásokra jogosulatlan szervezet. Ellenünk is pont ez volt a kifogás. A most Franciaországba kilátogatók közül 5 olyan család volt, akik tagjai a baráti körnek, de nem léptek be az új egyesületbe. Mi teljes áru repülőjegyet fizettünk, ami fejenként több mint 59 000 Ft volt egy fapados járaton. A jegyeket hónapokkal az indulás előtt lefoglalták, de csak a kiutazás előtt 10 nappal közölték velünk, hogy mennyit kell befizetnünk. Az öt család a polgármesteri hivatal kasszájába fizette be a teljes összeget. Olyan átvételi elismervényt kaptunk, amire hivatali bélyegző vagy aláírás nem került. Csak a saját aláírásunk és a mi személyi igazolvány számunk szerepelt a bizonylaton. Az új egyesületbe belépett kiutazók 20 000 Ft támogatást kaptak fejenként. Ők a támogatással csökkentett pénzt Vátkainé Boda Ildikónak fizették be a „fantom” egyesület kasszájába, amiről szintén csak a befizető aláírása árulkodik. A logika és a szívem azt mondatja velem, hogy a testvértelepülési kapcsolathoz a falu minden emberének joga van. Függetlenül attól, hogy milyen egyesület tagja vagy nem tagja. A kiutazó 5 családot (11 főt), akik szintén perkátai lakosok, diszkriminálta ezáltal a képviselő testület és megsértette az egyenlő bánásmód elvét. Arról nem is beszélve, hogy ezek a családok kezdetektől fogva tehát több mint 25 éve támogatták a testvértelepülési kapcsolatokat.

Milyen volt a fogadtatás? Változott valami? 25 év sok idő! El lehet söpörni ennyi év barátságát?

A fogadtatás a megszokott volt. Semmi sem zavarhatta meg a jókedvünket. Még az sem, hogy a perkátai hivatal által delegált csoportvezetésben senki nem beszélt idegen nyelven. Franciául végképp nem, így újra csak az én családomat kérte meg a francia polgármester és az új egyesület elnöke Ébl István, hogy segítsük a kommunikációs korlátok áthidalását. Az egyesület vállalta az utolsó napon a vacsora elkészítését Saint Maximinben. Mégis Szabó Józsit, a baráti körből kérték fel még itthon a főzésre. Segített neki felesége, Ilike, Molnár Józsi, az ő felesége, Gyöngyi, no meg lányuk is, Andi. Természetesen, nem aggályoskodtunk, a barátainkat néztük, megoldották a feladatot. Bizony, 25 év valóban nagyon sok idő, emberek jöttek-mentek, de aki szeret minket, magyarokat, az rengeteget dolgozik értünk Saint Maximinben. Tudjuk ezt mi is, hiszen 2006 előtt, sőt után is még pár évig, azaz közel 20 évig itt, Perkátán, a testvértelepülési kapcsolatok programjai a közművelődés keretén belül kerültek lebonyolításra. Testközelből tudjuk mi, a baráti kör tagjai, hogy mennyi ember mennyi munkája van egy 5-6 napos itt tartózkodásban. Jubileumi évet írtunk és mi szerettük volna méltóképp megköszönni azoknak az embereknek a munkáját, akikkel 25 évig közös célokért dolgoztunk. Ez sikerült is. Biztos tudod, én még gyerekként, vagyis kamaszként léptem be ebbe a „barátságba” a Saint Maximin-iekkel, de azóta is töretlenül segítem a baráti kapcsolatok építését, ahol csak tudom. A jelenlegi új egyesület vezetése még rutintalan kissé, de lesz még sok idejük, majd belejönnek. Legközelebb készülnek majd ők is ajándékkal a fogadó családok számára, ahogy a franciák is minden alkalommal gondosan ügyelve erre, ha hozzánk jönnek. A baráti kör kint tartózkodó tagjaiból néhányan (akik az emelt repülőgép jegyet fizettük) a búcsúvacsorán megköszöntük az 5 legaktívabb, legrégebb óta minket perkátaiakat szerető, és segítő ember munkáját. Erről egy cikk is megjelent az online-on magyar és francia nyelven egyaránt. Nem lehet elsöpörni 25 év bizalmat, szimpátiát és összetartozást.

Voltak kellemetlen helyzetek kint? Nem a baráti kör tagjaira, hanem az új egyesületet képviselők megnyilvánulására gondoltam.

Nem. A klub minden tagja civil emberként nyaralni ment, még ha egy kis munka be is csúszott. Igyekeztük magunkat maximálisan jól érezni, hiszen a programok is megadták rá a lehetőséget.

Közel negyven ember volt kint a nagyközségből. Hányan voltak a baráti körből és hányan az egyesületből?

Ha jól számoltam, akkor a kiutazott 40 emberből csak 9 ember nem volt tagja a régi baráti körnek. Tehát akkor 31 fő tagja a baráti körnek is, akikből pedig 12 nem lépett be a másik egyesületbe.

Furcsállom, hogy még egy be nem jegyzett szervezetnek is adott félmillió forint támogatást az önkormányzat. A Francia Klub, mint civil szerveződés mekkora nagyságrendű támogatást élvez évről évre az önkormányzat részéről?

Évek óta nem terheljük az önkormányzat kasszáját. Önerőből oldjuk meg a rendezvényeinket. Mi nem kapunk semmit.

Előreláthatólag 2016. szeptember 9-11. között egy francia csoport érkezik a nagyközségbe. Mennyiben érinti ez a baráti kört? Vagy teljesen az új egyesület szeretne érvényesülni? Gondolom, már voltak előzetes egyeztetések?!

Természetesen tudomásul vette a baráti kör, hogy a hivatalos részt az önkormányzat oldja meg. Hogy az új egyesülettel vagy nélküle ez már az ő dolga. Nincs mit egyeztetni ezen, hiszen ez már nem a mi feladatunk. A vendégül hívott delegáltak fogadása és elszállásolása érint néhány klubtagot. Mi barátként fogunk csak részt venni valamelyik hétvégi napon. Bízom benne, hogy azért magánszemélyként kapunk meghívást a 25 évet ünneplő testvérkapcsolat prezentálására.

E kettősség nem ronthatja el a negyedszázad alatt kialakított baráti kapcsolatot?

Ezek a barátságok nem a hivatalok reprezentálásai már réges-régen. Emberi barátságok sokasága egy-egy adott közösségből. Látod, mi nem változunk. Amit ígértünk azt tesszük is. Nekünk már nincs szükségünk összekötőkre. Önállóan is menni fog minden ugyan úgy tovább, ahogyan eddig. Az őszinte barátságok nem „hivatalosan” köttetnek.

Az új egyesület még nem vette fel azt a pörgést, ami elvárható lenne, míg a baráti kör teszi a dolgát, nem is akárhogyan. Gondolok itt például a júliusi megemlékezésekre. Szerinted?

Nézd, kinek mi a fontosabb. Egy bizonyos mánia, megszállottság azért kell hozzá. Idővel lehet, hogy az új egyesület tagjaiból is előjön ez.

Te miként látod a közeljövőt? Kifejtenéd?

Nem tudok a faluvezetés fejével gondolkozni, nyilván van tervük a jövőt tekintve. Mi megmaradunk, mint baráti kör, csináljuk tovább a jól megszokott kis programjainkat, és ennyi. Várjuk szeretettel francia barátainkat. Továbbra is tartjuk velük a kapcsolatokat a nem hivatalos, de annál barátibb és őszintébb, tőlünk megszokott módon.

Hálásan köszönöm, hogy gondolataidat, véleményedet őszintén megosztottad a hírportál kedves Olvasóival! Köszönöm az interjút! Bízom abban, hogy nem ez volt az utolsó beszélgetésünk!

Budapest-Perkáta, 2016. július 26.

Vigh György

Fotó: Facebook