A Dal 2016

Balról: Kis Szilvia és Tóth Mária

Budapest - Szombaton (2016. február 13-án) rendezik meg A Dal 2016 válogatóverseny első középdöntőjét, melynek tétje a február 27-i döntőbe jutás, illetve melyik dalmű, illetve előadó jut ki az idei - Svédország fővárosában megrendezendő - stockholmi Eurovíziós Dalfesztiválra. Szerkesztőségünk nincs most jelen ezeken a megmérettetéseken, de a helyszínen tartózkodó médiumok munkatársai közül felkértünk egy újságírót (Kis Szilvia) és egy fotóriportert (Tóth Mária), hogy az általuk készített interjúkat, képeket osszák meg hírportálunk Olvasóival. A továbbjutott előadók közül most a Mushu formációval készített interjút, továbbá a Mushu Israel (Palmer Izsák) előadóról készített képet adjuk közre. Ezúton is köszönjük fáradozásukat!

Perkáta Online (HCJD & HLSZ)

Fotó: Tóth Mária selfie

Mushu interjú *

Fotó: Tóth Mária

A Mushu nevű formáció csupán 2015 szeptemberében alakult, amivel az idei nemzeti dalválasztó show egyik legfiatalabb csapatának számít. A zenekar énekese, dalszerzője és basszusgitárosa Mushu Israel (képünkön) 2014-ben Palmer Izsák néven mutatkozott be a Rising Starban, a mezőny egyik legdinamikusabb előadójaként.

Bár punknak vallja magát, stílusára a blues, a soul, az indie, valamint a szinti pop is hatással van. A csapat gitárosa, Kert Antal Tony elsősorban folkgitárosként szerzett tapasztalatokat, a dobos, Kozák Örs pedig jelenleg az Erkel Gyula Jazz Konzervatóriumban tanul.

Mindannyian zenei előképzettséggel rendelkeztek. Mushut a Rising Star óta ismerjük, mint egy energikus, vagány előadót, de így, együtt egy igazán friss csapatnak számítotok, most pedig már itt vagytok A Dal 2016 színpadán egy saját szerzeménnyel, ami rögtön a középdöntőbe repített benneteket. Meséljetek egy kicsit a megalakulásról!

Nyáron ismerkedtünk meg, egy budapesti kávéházban. Akkor még eszünkbe sem jutott az együttműködés, mert Mushu egy másik zenekarral foglalkozott és Tonynak is más zenei törekvései voltak. Úgy is lehetne mondani, hogy először szinte heccből sikerült összeülnünk ebben a felállásban zenélni, majd az örömzenéből próbák lettek, amelyeket egy-két koncert követett és nagyjából egy hónap alatt már A Dalra készültünk. Mind nagyon lelkesek vagyunk a zene és a produkció miatt is. Mindannyiunknak egy kicsit idegen volt a másik zenei világa, de ezt sikerült hamar áthidalni, amikor láttuk, hogy müködik az, amit közösen csinálunk. Jó energiája van, és mára már az lett a fő prioritás, hogy ezt minél több emberrel meg tudjuk osztani.

A dalotok egy igazán komoly üzenettel rendelkezik.

Az Uncle Tom egy kortárs western dal, amely kissé szatirikusan beszél a mai gazdassági helyzetről, amit többmódon az óamerikai rabszolgatartáshoz hasonlít. A címét a „Tamás Bátya kunyhója” című regény ihlette, ami ugye egy jószívű rabszolgáról szól, aki rengeteg atrocitást szenvedett végig és hagyta, hogy félrekezeljék a mesterei, csak azért mert ez, az akkori társadalomban elfogadhatónak minősült. A dalunkkal tulajdonképpen arra szeretnénk rávilágítani, hogy manapság is rengetegen kevesebbet kapnak a munkájukért, mint amennyi járna. Arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy senkinek nem kell és nem szabad megengedni, hogy kihasználják!

„Ha nem kapsz enni, minek dolgozol?” - az egyik sor a második versszakból.

Mit vártok ettől a műsortól?

Csupa meglepetést. Nem tudtuk, hogy a versenydalunkat, hogyan fogja fogadni a közönség, illetve a zsűri. Most sem nagyon van elképzelésünk a folytatásról és a lehetséges sikerről, de továbbra is mindent odateszünk a színpadon és izgatottan figyeljük, hogy mennyien és mit szólnak majd a produkciónkhoz.

Mik a terveitek 2016-ra?

Ami biztos az az, hogy minél több helyen szeretnénk zenélni, mindenhová el szeretnénk jutni, ahová csak beférünk. Tényleg rendkívül felemelő érzés az a kreativitás, amit kihozunk egymásból, amikor közösen dolgozunk. Néha már-már azt mondhatni, hogy túl is csordul, mert mindenféle dalokat szerzünk, játszunk és akár felvételeken, akár koncerteken, de ezeket minél előbb szeretnénk megosztani a nagyközönséggel is. Tavaszra tervezzük, hogy stúdióba vonulunk és felvesszük az addig megírt dalainkat. A fellépéseink pedig már január 30-án, egy Corvin Club-béli koncerttel indultak el.

Kérlek, mondjatok egy-egy pozitív gondolatot, amit közvetíthetnék az olvasóknak!

Egységesen kívánunk szabadságot mindenkinek, hogy azt tehessétek, amit akartok.

Köszönöm szépen az interjút!

Budapest, 2016. február 9.

Kis Szilvia

* Másodközlés a szerző hozzájárulásával (Busz-On Magazin „A Te magazinod”)