Campus: Több mint százezren voltak...

Fotó: Honeybeast (Facebook)

Vasárnap hajnalban véget ért a 10. Campus Fesztivál, amely rekordszámú közönséget, 105 ezer látogatót vonzott. A „nulladik” nap kivételével, minden egyes nap átlagosan 30 ezren fordultak meg a jubileumi rendezvényen, ez a szervezők várakozásait is felülmúlta. A fesztivál a korábbiaknál is erősebb kulturális színezetet kapott, tizenhét programhelyszínen, két nagyszínpaddal, 252 zenei programmal, illetve további 300 nem zenei programmal várták a közönséget.
Többek között pénteken lépett fel a Honeybeast együttes. Énekesükkel, Tarján Zsófival beszélgettem koncertjük után.

Debrecen, 2017. július 23.

Vigh Gábor

Fotó: a szerző felvétele

A nagyszínpadon játszott a Honeybeast
Tarján Zsófival beszélgettem...

Tarján Zsófi, a Honeybeast énekesnője szívesen válaszolt kérdéseimre. A zenekar a pénteki, mondhatni a legerősebb napon játszott a közönségnek. Azt tapasztaltam, hogy amikor elkezdtek játszani, akkor folyamatosan csak jöttek és gyűltek az emberek...

Milyen érzés volt a fesztivál legnagyobb színpadán énekelned?

Leírhatatlan érzés volt, olyan volt mintha este játszottunk volna, mert rengetegen voltak. Amikor elkezdtünk játszani, egyszer csak mindenhonnan elkezdtek előjönni az emberek és folyamatosan jöttek és gyűltek és leírhatatlan, nagyon nagy visszajelzés a zenekar számára, hogy ilyen sokan kíváncsiak ránk még ebben a délutáni órákban is. Ilyen melegben, ennyire nyáron, ekkora páratartalommal is itt vannak...

El is fáradtál rendesen, ez látható ebben a nagy melegben, forróságban.

Igen, igen. Ez a hozadéka.

Beleadtatok apait, anyait.

Én beleadtam igen és szerintem a zenekar is, akármikor körbenéztem mindenki odatette, amit csak bírt, úgyhogy most pihenünk itt a backstage-ben. Örülök neki tényleg, hogy sokan voltak.

Sok dalt játszottatok az idén tavasszal megjelent új albumról, milyen volt az új dalok fogadtatása?

Nagyon jó volt a fogadtatásuk. Körbenéztem a közönségben, rengetegszer szoktam kinézni és megfigyelni arcokat, és azt láttam, hogy nagyon sokan vannak, akik éneklik a szövegeket, az új daloknak a szövegét is. Énekelték, és olyanoknak is, amik még nem mentek rádióban. A Halleluját is énekelték, a Védtelent is rengetegen énekelték.

Ez azt mutatja, hogy nemcsak a rádióban hallgatják, hanem tudatosan rákeresnek a YouTube-on?

Rákeresnek igen a YouTube-on és hallgatják, többször is, szeretik és megtanulják a szöveget, együtt tudnak vele élni, létezni és együtt éneklik velünk a koncerteken.

Néhány napja egy érdekes hírrel lehetett találkozni az interneten, amely arról szólt, hogy egy szegedi középiskolában, a Honeybeast A legnagyobb hős című száma szabadon választható volt, mint kortárs verset lehetett értelmezni érettségin, magyar tételként. Mit szólsz ehhez, mekkora elismerés ez a zenekarnak?

Ezt gyakorlatilag nem lehet körbeírni, annyira nagy elismerés. Ezt szerintem egy idő után fogjuk felfogni, amikor pár hónap múlva, vagy pár év múlva lecsillapodik ez az érzés bennünk. Ez valami olyan dolog, ami nagyon kivételes helyzetben fordul elő. Kivételes esetekben és mondjuk én személy szerint nem fogtam fel, hogy ez megtörtént velünk. Azért ez elég durva, hogy érettségi tétel lett a Honeybeast dalszövege úgy, hogy ha visszamegyünk 2014 előtt, alig ismerték ezt a zenekart. Nagyon hálásak vagyunk, hogy megtörtént velünk ez az elismerés, egyébként Bencsik-Kovács Zoltán írja ezeket a dalszövegeket, ő szerzi a zenét is. Nem nagyon szoktuk megemlíteni interjúkban, de egyébként ő magyar irodalom és ének szakos tanár. Szegedről indult a zenekar, Zoli Szegeden tanár és szerintem tanárként is, aki jártas a szépirodalom területén, tanárként is nagyon nagy elismerés.

Mennyire befolyásolja az új dalok megszületését az, hogy a közönség hogyan fogadja a számokat, tehát mondjuk hallottunk itt rockos szólókat is, melyek a YouTube-os verzióban nincsenek. Ilyenkor figyelitek, hogy reagál a közönség, amikor egy következő dal születésekor, esetleg egy hosszabb, erősebb gitárszólót belelehet tenni?

Folyamatosan figyeljük azokat a reakciókat, amiket a dalokra adnak az emberek. Nem csak nálunk, más zenekaroknál is figyeljük, hogy fejlődnek, milyen ötleteket merítenek. Folyamatosan nyitva van a szemünk, hogy ha valami megihleti a zenekart, legfőképpen Zolit, akkor azonnal születnek az új dalok. Már most is egyébként egy csomó ötlete van a jövőre nézve. Követjük az aktuális trendeket természetesen, de csak azt vesszük el, amit mi el is tudunk venni ezekből a trendekből, illetve szívesen átveszünk. Nincs részünkről törekvés arra, hogy kifejezetten csak a trendeket követő zenekar legyen a Honeybeast. Rengeteg műfaj meghallható a zenénkben, látsd: rockos, popos, akusztikus elemek is vannak, a dallammenetekben fel lehet ismerni népzenét is akár. Vagy klasszikus részeket is, de van, hogy a hangszerelésben előfordulnak vonósok. Csipkedünk dolgokat innen-onnan és beépítjük a zenékbe. Zoli - Bencsik-Kovács Zoltán - imádja nagyon a Pink Floydot, rengeteget merít a Pink Floydból, Peter Gabrielből. A zenekarban van Foo Fighters rajongó, Árpi például - Tatár Árpád - én imádom Michael Jacksont. Nagyon nyitottak vagyunk, mindenféle zenei irányzatra, így próbálunk minél többet megismerni, tapasztalni, amit jónak találunk, és úgy gondoljuk, hogy betudjuk építeni a zenénkbe, azt be is építjük és továbbadjuk.

Most mennyi időtök van egy ilyen koncert után? Azonnal indultok tovább, vagy esetleg tudtok maradni néhány órát, egy kicsit „beleszagolni” a fesztiválba, más zenekarok fellépését megnézni, van erre idő?

Fesztiválokon mindig szoktunk egy picit maradni és fesztiválozni, ilyenkor van a zenekarnak a csapatépítése tulajdonképpen, mert nem csak az interneten hallgatózunk, hogy ki mit, milyen módon játszik, hanem szeretünk élőben is megnézni koncerteket. Föllép Ruzsa Magdi, a Prodigy. Nagyon szeretem visszanézni a külföldi és magyar produkciókat egyaránt, szeretek tőlük tanulni. Mindenkitől, tehát minden egyes előadót tisztelek. Szakmai szemmel is nézem őket, meg természetesen baráti, szakmai tisztelettel egyaránt.

Mennyire visel meg benneteket fizikailag ez a fesztiválszezon, egészen sok fellépés van, nyár van, sokat kell utazni, nagy a meleg, a sok utazást mennyire bírja a zenekar?

Ez nyilván nem egy könnyű munka, de ha egy irodában kéne ülni egész nap, azt nem bírnám, még nehezebb lenne. Inkább az utazás, a mozgás, így érzem azt, hogy van értelme annak, hogy vagyok és adhatok valamit. Folyamatosan mozgás van, pörgés van, adódik egy szituáció amikor kikerülhetünk a komfort-zónából. Szerintem az életnek ez egy fontos eleme és ha ez nincs, az szerintem még veszélyesebb, mint egy kis rock and roll...

Köszönöm az interjút, a beszélgetést!

Debrecen, 2017. július 21.

Vigh Gábor