Amilyen az ember

Sokszor és sokféle társaságban esett már szó a Perkátai Hírek alacsony színvonaláról. Hiába a nagy csinnadrattával beharangozott megújult külső, ha a tartalom ugyanolyan silány. Ebben a megközelítésben a drágább kivitel kifejezett veszteség, és mint tudjuk a közpénzek rovására.

Az újság minden eddig megjelent példánya tele van otromba nyelvtani, helyesírási, stilisztikai és szerkesztési hibákkal, melyeket rendszerint tördelési hibák is tetéznek. E hiányosságokat több fórumon magam is szóvá tettem, felajánlva egyben orvoslásaik lehetőségeit is - hiába. Maradt minden a régiben. Nem tudom, mi kell ahhoz, hogy az érintettek végre hajlandóak legyenek érdemi lépéseket tenni annak érdekében, hogy ne rontsák tovább a település amúgy sem túl jó hírnevét egy ilyen hitvány lappal, ami ráadásul az interneten is olvasható.

A legutóbbi számmal már foglalkozott a Perkáta Online - a falu harsonája, mégis szükségét érzem néhány észrevétel közzétételének. Fontosnak tartom előrebocsátani, hogy a hemzsegő hibákból csupán néhányat emelek ki. Bár nem célom, hogy az egyes önjelölt cikkírókat megbántsam, többeknek mégis fájni fognak észrevételeim. De mi ez ahhoz az ártalomhoz képest, amit az olvasók ezrei szenvednek el hosszú évek óta?

Sajnos nem csak az internet közösségi oldalain, de a Perkátai Hírekben is írnak olyanok, akiknek nincs meg hozzá a képességük, tudásuk, tapasztalatuk, de még csak helyesírási szabályzatuk sem. Így azon sem csodálkozhatunk, hogy az értelmező szótár és a szinonima szótár oldalait szemük soha nem pásztázta. Mindezek együttes megléte nélkül remény sincs arra, hogy az eredendően jó szándékú írások legalább elfogadható színvonalúakká, így az átlagos műveltségű olvasók számára jól olvashatókká váljanak.

Amilyen az ember, olyan a munkája - tartja a közmondás. Lelkiismeretes ember nem ad ki a kezéből silány, hovatovább selejtes munkát. Persze, nem érthetünk mindenhez, így az újságíráshoz sem. De vannak köztes megoldások, azokat kell megtalálnia mindenkinek, ha nem akarja vissza-visszatérően blamálni magát. Ugyanez hatványozottan vonatkozik a lap szerkesztőségére és kiadójára, hisz több mint négyezer ember - közöttük sokak egyedüli - szellemi tápláléka, és a településről a helyieken kívül a kívülállók által alkotott kép is múlik rajta.

Mindezek után nézzük a 2016. 9-10. sz. kiadványt.

Kezdjük a címoldallal! Nem tudjuk, ki fogalmazta a közleményt, melynek már az első mondata logikátlan, nyakatekert. A jelzett esemény időpontja két egymást követő mondatban is szerepel, melyből az egyik teljesen felesleges. A második, harmadik és a negyedik mondat végéről lemaradt a pont. A negyedikben az alany és az állítmány egyeztetése hibádzik, egy kötőszó hiányzik, de az írásjelek használatával is baj van. A közleményben az aktuális eseményekről szóló tájékoztatásnál nagyobb hangsúlyt kap, hogy kik szervezték azokat. Beszédes, nem? Semmi nem lehet olyan fontos, mint a melldöngetés.

A második oldal egyik bekezdését (jobb hasáb közepén) a gondos és figyelmes szerkesztésnek valamint a sasszemű szerkesztőnek köszönhetően kétszer is olvashatjuk.

A harmadik oldal is bőven áldoz a nyelvrontók oltárán, de részletes elemzés helyett legyen elég az utolsó mondat. „Köszönjük a delegációnak, hogy ellátogattak hozzánk és együtt ünnepeltük a 35 éve kezdődő és 25 éve már hivatalos testvérvárosi kapcsolatot.” Mit mondjak? Elég keserves vajúdás az, amely bár 35 éve kezdődött, még mindig csak a kezdődő szakaszát éli. A cikk írója megint csak nem adta nevét irományához - meg tudom érteni, ilyen nívójú munkához én sem adnám, bár nem is írnék így - nincs tisztában az alany és az állítmány egyeztetésének szabályaival, a vessző használatával, valamint azzal sem, hogy Perkáta bármennyire is szeretné, nem város. Tegyük helyére ezt a suta mondatot! Köszönjük a delegációnak, hogy ellátogatott hozzánk, így együtt ünnepelhettük a 35 éve kezdődött, és 25 éve már hivatalos testvér-települési kapcsolatot. Egy mondatban ennyi hiba...

Tovább lapozva, a negyedik oldal is kitartóan gyomrozza a magyar nyelvet. Az itt olvasható két cikk logikátlan, rosszul felépített, magyartalan, és redundáns (érdemi információt nem hordozó, terjengős). A szerzők nincsenek tisztában a szórend szabályaival.

Az ötödik oldalon sem találtam írást, mely ne vérezne több sebből is. Részletezés helyett legyen elég egy kérdés! A dekorációk hogy születtek a falra?

A hatodik oldal újabb kérdést vet fel. Hogyan lehet megcsodálni egy fogalmat? Hogyan csodálhatták meg a gyerekek a testvértelepülés múltját, jelenét? A következő cikkről inkább szót sem ejtek. Vannak olyan dolgok, melyek javításával kár vesződni.

A hetedik oldal egyik gyöngyszeme: „Ez azonban csak az első héten mindig is így volt.” Önmagáért beszél, csakúgy, mint a következő oldalt, egyben a 2016. 9-10. számot megkoronázó egyik mondat. Micsoda mondat ez kedves olvasó! A nyála is kicsordul minden nyelvrontónak. „Az értekezlethez kapc-solódó anyagokat mindenkinek e-mailben az est folyamán még a rendelkezésre lett bocsátva.” Hmm...
Vegyük csak ki a mondatközi tölteléket! „Az értekezlethez kapc-solódó anyagokat mindenkinek a rendelkezésre lett bocsátva.” Lehet ezt űberelni?

Legyen elég a nyelvi szörnyszülöttekből ennyi, nem gyötröm tovább a nyájas olvasót. Arra ott a kiadvány. Ezen a ponton megállva a húsz oldalnak még csak a negyven százalékáig jutottam. Az eddig említett fogyatékok és a hozzájuk hasonlók a többi oldalon is visszaköszönnek, nem találtam egyetlen kifogástalan írást sem. És ez így megy hosszú évek óta, ami nem csak önmagában baj, hanem azért is, mert a cikkek írói általában felsőfokú végzettségű, az intézmények vagy a falu vezetésében különféle pozíciókat betöltő emberek.

„Tófalusi István azt vallja, hogy életünk minőségét legfőképp az a helyes és pontos gondolkodás javíthatja meg, amely elválaszthatatlan a helyes és pontos nyelvhasználattól.” (Tófalusi István: Kis magyar nyelvklinika) Ebből kiindulva a közreadott cikkek milyen műveltségi, gondolkodásbeli színvonalra engednek következtetni? Milyen javítás várható a nyelvet ilyen színvonalon használó vezetőktől?

Az elmúlt tíz évben jó néhányszor változtattak a PH szerkesztőségén, mára már elvesztettem a fonalat, kik is adják, vagy nem adják nevüket a laphoz. Fájdalom, a színvonal szemernyit sem fejlődött, ha ugyan azt nem vesszük pozitív változásnak, hogy egy az értő szem számára nyilvánvalóan plagizált sorozat már nem terpeszkedik az oldalakon. (A plágium nem szimpla etikai vétség, annál sokkal súlyosabb - jogi kategória.)
Hogy ennek mi az oka? Hogyan mehetnek át ilyen nívótlan irományok a PH szerkesztőségének szűrőjén? Már, ha van egyáltalán tudásra, műveltségre és az olvasók tiszteletére épülő szűrő… Két válasz lehetséges. Vagy nem tudják milyen silányak a beküldött írások, vagy tudják ugyan, de azt gondolják, jók azok úgy is. És hol van kiadóként az Önkormányzat felelőssége? Nekik nem tűnik fel a tűrhetetlen állapot? Ott sem látják, mennyire gyatra az egész? Vagy, csak nem zavarja őket, látják ugyan, de a perkátaiaknak ez is jó meggondolásból hagyják?
A helyiek lenézése? Nemtörődömség? Műveletlenség? Lustaság?

Melyik rosszabb?

Perkáta, 2016. november 22.

Szabó Terézia

Az írás beharangozója

Az írónőt nem kell bemutatni kedves Olvasóinknak. Különböző témájú írásait már közel öt éve tesszük közzé hírportálunkon. 2014-ben önkormányzati polgármester- és képviselőjelölt volt. Programjában többek között szerepelt a Perkátai Hírek, valamint a nagyközség hivatalos honlapjának halaszthatatlan megújítása, aktuálisabbá, színesebbé, vonzóbbá tétele - markáns, igazi, a szó legjobb értelmében vett perkátai karaktert adva nekik. Sajnos, ez mind a mai napig nem valósult meg. A dizájn megújulása nem minden (gondolok itt az újságra), mindig a tartalom a lényeges. Utóbbi még mindig minősíthetetlen. Mennyire? Egyes vélemények szerint a postaládától a kukáig menet kiolvasható a Perkátai Hírek.

Október közepén szerkesztőségünk is rávilágított a legutóbbi számban fellelhető hibákra. Szabó Terézia írónő továbbment, ő még kritikusabb szemmel, konkrétumokat kiemelve vesézte ki a lapot. Érdemes elolvasni írását! Nem az ellenséget kell látni benne, mert ő most is Perkáta érdekében ragadott billentyűzetet és a jó szándék vezérelte.

A kontroll megkönnyítése végett az illusztrációként szolgáló képünkre kattintva letölthető az aktuális újság pdf-ként a hivatalos honlapról.

Perkáta Online (HCJD & HLSZ)