Gondolatok „nagy emberekről”, „híres emberekről” az új utca nevek kapcsán...

Szüleim hálásan emlegették a Győry grófot, mert ők is, mint a falu nagy része, nála kereshették a kenyerüket. Igaz édesapám csak 8 éves volt, de már az ökröket vezette a barázdában, édesanyám meg 10 évesen lett a grófi konyhán kiscseléd.

Aztán a háború után fordult a világ. Én ugyanebben a kastélyban 8 évig voltam iskolás. Nekem akkor azt mondták a tanítóim, hogy a Jóisten egyenlőnek teremtett minket. Az nem lehet, hogy egyik ember dúskál a vagyonban, míg a másik éhbérért dolgozik neki.

Aztán új szelek fújtak, a kastélyból művelődési ház lett, a lányom pedig egy szép új iskolában kezdett emberré válni. Mármint, hogy akkor lesz ember belőle, ha építi a szocializmust, legalábbis akkor így tanították neki.

1989-ben viharosabb szelek fújtak, elsöpörték mindazt, amit addig tanítottak nekünk. Megszületett a „rendszerváltás”. De 1989-ben megszületett az unokám is! Ő már szabad embernek, világpolgárnak született. Megnyíltak előtte a lehetőségek, és megnyíltak előtte az országhatárok is. Talán nagyon is kitárultak azok a kapuk... Nekem még kötelező volt megtanulnom, hogy „Döntsd a tőkét, ne siránkozz!”, a lányomnak a „lenini úton” kellett haladni.

No, mármost, hogy mindezt a családomról szóló igazmesét miért is írtam le? Hát az utcanevek ürügyén! Én így 65 évesen Perkátán már „nem sok vizet zavarok”.
De azért volna egy javaslatom. Talán a nagytöbbség szívesen venné, ha az új utca nevek örök időkre szólnának - és nem kellene őket a széljárás szerint változtatni. Mert ugyebár rendszerek jönnek, mennek, híres emberek feltűnnek és letűnnek...
De én úgy gondolom, hogy a Rezeda utca, a Napfény utca, a Rigó utca örök időkre maradhatna, bárhonnét fúj is a szél.

Mert, hogy kik is azok a híres emberek Perkátán, akikről utcát lehetne elnevezni? No, és mit is jelent az a mondat, hogy „akikre büszke a falu”? Én úgy gondolom, hogy bizony sok Terus néni, meg Pista bácsi is helyet kellene, hogy kapjon az új utca nevek között.

Igaz, hogy csak 4 polgárit végeztek, vagy még annyit se, meg aztán el sem mentek sehova, hogy híres emberként újságcikkben szerepeljenek.
A Terus nénik a háború után özvegyen fölneveltek 4 gyereket, napnyugtáig dolgoztak a földeken, természetesen emellett főztek, mostak, tyúkot ültettek, kacsát tömtek...
Nem lett belőlük „híres ember”, CSAK tették a dolgukat becsülettel, kitartóan és csendesen tűrték bárhonnét fújt is a szél.
No, mármost én úgy gondolom, hogy minden olyan emberre büszke lehet a falunk, aki egész életében becsülettel, tisztességgel tette a dolgát, EMBER-ként áll helyt ott ahol a Jóisten előírta neki.
Annyi szorgalmas és tisztességes ember élt és él ma is Perkátán, hogy mindenkiről nem lehet utcát elnevezni.

Hát akkor szerintem maradjunk a Gyöngyvirág utcánál.

Perkáta, 2013. március 31.

Mészáros Zsuzsanna

Mészáros Zsuzsanna további visszaemlékezéseihez >>