DÁTUM / NÉVNAP


HIRDETÉSEK

Szőke Imre e.v.
2431 Perkáta
Dr. Baráth Károly u. 51/A
+36 (30) 378 5478
imre.szoke19[at]gmail.com

Hosnyánszki László klíma- és villanyszerelés Perkátán és környékén

PatikaPlus Gyógyszertár Dunaújváros Tesco

B&D Kft - Dunaújváros

Suli-Soft-Design: a webes alkalmazások akadálymentesítője

József Attila Könyvtár Dunaújváros

A Perkáta Online az MTI hivatalos hírfelhasználója

legifotok.hu - Magyarország a magasból

VighFoto - esküvő, koncert, rendezvény fotózás

31. Gyermekkorom emlékei...
Igaz mese egy 57 évvel ezelőtti Balatonról

Kiskoromban a tekerős kútból húzott víznek bizony nagy becsülete volt otthon. Főleg télen, amikor a mamuska beleültetett a nagy fateknőbe fürdés címén - már ha azt fürdésnek lehetett nevezni - ugyanis percenként figyelmeztetett, hogy ne pacsáljam ki a vizet a földre, mert sár lesz. Zárójelben mondom, akkor még a hátulsó kisszobánk földes volt, amit egyébként paraszti praktikákkal nagyon szépen rendben lehetett tartani.

No, de ahogy megjött a jó idő, megszűntek pacsálási gondjaim is, hiszen a kút melletti nagy fakádban jókat lehetett lubickolni. Aztán meg ott csordogált a kertvégi patak, amibe néha derékig gázoltunk egy-két békagyerekért, de ha sikerült a kotlóstól kiscsibét lopni, hát azt is megúsztattuk a Sajó lábasában.

No, de az igazi nagy nyári buli az akkori gyerekeknek a Gecseg - tanyai vályogos gödrök voltak, amikben egy-egy nagyobb eső után méteres víz állt. Ebbe a nagyobb fiúk még fejest is ugráltak. Igaz legtöbbször a fürdés végén a gyerek egyszínű volt a klottgatyájával, az iszaptól, sártól, de akkor ez senkit nem zavart. Néha meg a kacsák rebbentek szét nagy hápogással, de azután „mégis csak jobb a békesség” jelszóval pacsáltunk együtt tovább. Szüleimtől, nagyobb testvéreimtől tudtam, hogy Magyarországon van egy hatalmas folyó, a Duna, és egy óriási tó, a Balaton. Nekem úgy 5-6 évesen a nagy folyó a Pistola patak volt, a tavat meg a csirói kenderáztató jelentette.

1954-ben Sztálinvárosban felavatták a vaskohót. Ment a perkátai nép virágos, szalagos lovas kocsikkal ünnepelni. No, én akkor láttam életemben először a Dunát és azon az éven mentem első osztályba. 1956. augusztus 10-én voltam 8 éves, és ezen a napon pedig megláttam a Balatont. Ez volt életem első nyaralása, de bizton állítom, hogy a mai napig a legszebb, legemlékezetesebb és a legnagyobb élményt adó nyaram is volt egyben.

Hogy láthattam én 1956-ban a Balatont? Akkor egy falusi gyereknek innen Perkátáról odajutni, legalább akkora dolog volt, mint most „elugrani a horvát tengerpartra”... ...ha nem nagyobb.

Vajon tudják-e a mai gyerekek, hogy a faluban régen egy több mint 100 embert foglalkoztató üzem létezett. Háború előtt Túró és Gombgyár néven Genát Ernő tulajdona volt. Később a gombgyártás megszűnt, de 1956-ig, mint tejfeldolgozó üzem működött. Bizony a hatalmas emeletes tejüzem helyén ma néhány ember gyermekcipőket készít.

Ennek a hatalmas épületnek az egyik utcai ablakát kocogtathattam meg kisgyerekként, ha a mamuskával a Népboltba mentünk. Aztán mikor a sok kockából álló ablakon, egy füzet nagyságú kocka kinyílott, akkor nagyon megörültünk, mert azon kimosolygott édesapám. Én meg a mamuska karjából bekukucskálhattam egy pillanatra. Édesapám ebben a tejüzemben 28 évig dolgozott. Nem véletlenül hívták a „csarnokos Mészáros Jani bácsinak”. Sokszor kitüntették a jó munkájáért.

1956. augusztus 9-én miniszteri elismerésben részesült, az „Élelmiszeripar Kiváló Dolgozója” lett. Én az ezt bizonyító oklevelet bekeretezve a mai napig őrzöm. A jutalma pedig egy 5 napos kirándulás volt, körbe a Balaton mentén, az egész családdal. Nohát így jutottam el én a magyar tengerhez, édesapám szorgalmas, lelkiismeretes munkája révén.

Akkor még visszakiabált a tihanyi visszhang, akkor még poros gyalogösvényen kaptattunk föl az Apátsági templomhoz, mezítlábas gyerekek adták 10 fillérért a maréknyi balatoni kecskekörmöt, és 5 fillérért mesélték el a Balaton legendáját. Ha becsukom a szemem, ma is látom az apró nádtetős házakat, az esti csendben parthoz csapódó hullámokat és a hol itt, hol ott bánatosan felsíró tárogató hangját. (Perkátán ez a hangszer teljesen ismeretlen volt, helyesebben én nem tudok róla, hogy itt valaha is lett volna valakinek ilyen hangszere.)

Az elmúlt 60 év alatt a Balaton és környéke óriási változáson ment keresztül. A családommal Keszthelyre mi már hazamegyünk. Ismerem a csendes Balatont, a haragvót, ismerem a ma oly divatos balatoni fesztiválokat. De nekem a Balatont az a régi tárogatószó jelenti, a 10 filléres kecskeköröm, a mezítlábas parasztbácsi, akitől a bátyámnak egy bugylibicskát vett a mamuska, nekem meg egy szép kékpöttyös kendőt. A bugylibicska sajnos hamarosan egy ürgelyukban végezte a Szalasinában, de a pöttyös kendőt ma is őrzöm, igaz a feliratát az idő már megkoptatta: Balatoni emlék 1956.

Perkáta, 2013. július 7.

Mészáros Zsuzsanna

Mészáros Zsuzsanna további visszaemlékezéseihez >>


Ez egy ingyenes Dreamweaver sablon, amelyet a JustDreamweaver.com készített.

Impresszum      Adatkezelési tájékoztató